Maradhat-e a hokikapitány? Nem rajta múlik

– Túl van az utolsó meccsén magyar válogatott szövetségi kapitányként?
– Fogalmam sincs – felelte a lejáró szerződésű Rich Chernomaz, aki az ötödik világbajnokságán az 5. helyen végzett a magyar csapattal Kijevben.

– De szeretné folytatni?
– Természetesen. Négy éve vagyok részese a programnak, jó ideje már az U20-asokat is vezetem, akikkel két osztályt léptünk feljebb, aztán egyet vissza, de magunkhoz tértünk, és ebben az idényben újra feljutottunk a divízió 1/A-ba. Ezért is tudom, kik jönnek felfelé, és kiépítettem a kapcsolatot a játékosokkal, ennek eredménye a stabilitás. Évről évre nagy kihívás, hogy a tornáink előtti rövid időben felkészüljünk, kivált a világbajnokságot megelőzően. Tudtam, ez a vébé nehéz lesz. Nyilatkoztam is, hogy akadnak fontos hiányzóink, és a legnagyobb problémánk a góllövéssel lehet. Bejött, sajnos.

NEM ELÉG NAGY A MERÍTÉSÜNK

– Amikor 2013-ban aláírt a legelső világbajnokságára, gondolta volna, hogy 2017-ben is velünk lehet?
– Erre minden edző azt mondaná, csak évről évre tervezünk, hiszen minden az eredmények függvénye. Amikor pedig nem jönnek az eredmények, meg kell vizsgálni a körülményeket. Két évvel ezelőtt feljutottunk, tavaly az elitben szerepeltünk, de realistának kell lennünk és látnunk, mi van most, és milyen lehetőségeink lesznek a jövőben. Szeretném látni, hogy a program nem áll le, mert sokan végezték büszkén a munkájukat, mert hittek az együttműködésünkben, és némi sikert is el tudtunk érni... Nagyon jó lenne, ha ez előrehaladna, és nem visszafelé.

– Középtávon milyennek látja a jövőnket: elit-vb-szereplők lehetünk, vagy liftezők sem...?
– Ha lenne kristálygömböm, könnyen felelnék. De amikor eljön az idény vége, és számítanál bizonyos játékosokra, akik viszont ezért-azért nem állnak rendelkezésre, változik a helyzet, gyorsan alkalmazkodni kell... A merítésünk még nem elég mély: ha nincs négy-öt kulcsember, akkor nincsenek ugyanolyan hatékonyak, akikkel pótolni tudjuk őket. Még nem tartunk ott. Erdély Csanád, Galló Vilmos, Nagy Krisztián, Terbócs István és a most hiányzó Sebők Balázs is fiatal még. Őket nem lehet arra kényszeríteni, hogy olyanok legyenek, mint valaki más, és ne a saját maguk ütemében fejlődjenek. Egyvalakit rendkívül hiányoltunk a védelemből – a válogatottól tavaly visszavonuló Vas Mártont, mert kiválóan tudta kihozni a korongot a védekezőharmadunkból, továbbá remekül irányította az ember- előnyünket. Az idén éppen ez volt a fő problémánk, nem volt a fórjainknak irányítója. Jesse Dudás is jól jöhetett volna a nagy lövéseivel. Sok apróságot kell számításba venni, amikor a nagy választ megfogalmazzuk. Okosnak kell lenni akkor is, amikor döntés születik arról, milyen irányba haladjon tovább a program, és nem árt, ha van hozzá egy terv...

NEM SIKERÜLT VAS MÁRTON REAKTIVÁLÁSA

– Nem hiányzott az öltözőből néhány vezéralak?
– Némi vezetői képességet Vas Marci visszavonulásával nyilvánvalóan veszítettünk, ugyanakkor egyetlen játékos nem tudja vezetni a csapatot, négynek-ötnek kell. Akik most itt voltak, próbálkoztak, de amikor olyanok kerülnek ki a képből, akik tíz-tizenöt-húsz évet játszottak a válogatottban, ez nem könnyű. Mi pedig évek óta ezt csináljuk, mert Marci előtt Tokaji Viktor, előtte Szélig Viktor vonult vissza, Kovács Csaba pedig ugyancsak nem lehetett itt. Ők nagyszerűen közvetítették az üzeneteket, és irányították az öltözőt, ami nem azt jelenti, hogy az idén nem történt meg ugyanez, csak másként.

– Nem próbálkozott Vas Márton reaktiválásával?
– De, megpróbáltam, mert annyira jó klubidénye volt, ám azt mondta, a felesége úgysem engedné, és a hosszú évek után, amit mind a jégkoronggal töltött, ideje visszaadnia valamit a családnak.

– Ha Kovács Csaba nem sérült, benevezte volna?
– Ez főleg az egészségi állapotától függött volna, de valószínűleg igen. Előfordult korábban is, hogy olyanokat is elvittünk a vébére, akikre nem elsősorban a jégen mutatott teljesítményük miatt számítottunk, így volt ez Tokajival, Széliggel és még korábban Sille Tomival is. Ilyenkor minden szemszögből meg kell vizsgálni a helyzetet, mert kényes döntésekről van szó.

AZ ELNÖKSÉG MÁJUS KÖZEPÉIG DÖNTHET

– Amióta a kapitányunk, összességében milyen élményekkel gazdagodott?
– Az egyik oka, hogy tavaly meghosszabbítottam a szerződésemet, az, hogy úgy véltem, olyasmit építgetünk, amivel szép eredményeket érhetünk el. A játékosok nagyon szeretnének tanulni, a junioroknál is azt tapasztaltam, hogy nemcsak keményen edzenek, hanem figyelmesen hallgatnak is, ennél többet pedig nem lehet kérni. A fejlődésüket azonban nem lehet siettetni, vannak, akik gyorsabban haladnak, vannak, akik kicsit lassabban. Az idén már nem kellett azért kihagynunk senkit, mert túl idős lett volna, sokkal inkább azért, mert akadtak sérültjeink, vagy más okból nem álltak rendelkezésre. Ezekben a döntésekben mindig van egy kis politika, ugyanakkor elég régóta vagyok a válogatottaknál, hogy világosan lássam, kiknek van esélyük a bekerülésre, és kiknek nincs. Nemcsak azt nézem, egy játékos hány gólig meg asszisztig jut egy klubévadban, hanem azt is, mennyire küzd, mennyire figyel, mennyire tud korcsolyázni – mert nagy a különbség a világbajnokságok sebessége, illetve a Mol Liga, de még az EBEL között is... –, továbbá azt is figyelem, mennyire pozitív a hozzáállása.

– Négy éve alatt már a harmadik elnök vezeti a szövetséget, az idők során miként alakult a kapcsolata a főnökséggel, különös tekintettel a jelenlegire?
– A szerződésem hivatalosan lejárt. Ha feljutunk, életbe lépett volna az egy plusz egy éves opció. Így viszont a szövetség elnökségének május tizenötödikéig van lehetősége eldönteni, hogy velem akarja-e folytatni.

– Tárgyaltak már?
– Nem, senkivel sem beszéltem a témában. Büszke vagyok rá, hogy részese lehettem ennek az időszaknak, és akárhogy dönt a szövetség, elfogadom. Mondjuk, nincs rá hatásom... De ha megkapom a lehetőséget a folytatásra, megragadom!