Palkovics: Nem a jobbik csapat nyert, mert az a miénk volt

A szakvezetés azonnal az öltözőbe vezényelte a társaságot, a mixed zone-ban várakozó sajtósoktól egyperces türelmet kért. Szélig Viktor egy félmondatra még megállt ugyan, így ő utolsóként követte társait, hogy aztán elsőként jöjjön vissza az öltözőből. Az érzelmi kép addigra azért már árnyaltabb volt, és továbbra is igen vegyes. Szélig és Szuper nagyon rutinosan állta a kérdésrohamokat, de például a szakmában szintén nem kezdő Vas Márton és Horváth András ugyanakkor kereste azokat a szavakat, amelyekkel érzéseiket, gondolataikat kifejezhették volna. Hetényi pedig úgy sétált föl és alá, mintha elnézést kérne még azért is, hogy él...

SZUPER: A SZURKOLÓK MIATT FÁJ IGAZÁN

„A második bekapott gól után végig sem tudtam gondolni, hogy esetleg bemehetek, máris szóltak, készüljek, csere lesz" – mondta Szuper Levente. Szövetségi kapitányunk, Ted Sator már a mérkőzés előtt sokat gondolkodott, melyik kapusunk kezdjen. Végül aztán Hetényinek szavazott bizalmat.

„Sohasem könnyű dolog a kispadról cserekapusként beszállni, a bemelegítésnél alig kaptam lövést, a tizedik percre már abszolút hideg voltam. Ráadásul az ellenfél elhúzott két góllal, nekem meg nyolcezer ember elé kellett kikorcsolyáznom – folytatta a rutinos kapus, aki nagyszerűen megoldotta a feladatát. – Ebben a helyzetben a személyes csalódottságot félre kell tenni, és nagy segítségemre volt, hogy magam elé néztem, s azokat a srácokat láttam, akikkel tizenhárom éve együtt játszom a válogatottban, és akikért tűzbe tenném a kezemet. Mintha kilencvennyolcat írtunk volna... Akkor ugye a C-csoportban izzadtunk, még a régi, azóta leégett BS-ben, most meg egy lépésre voltunk az elittől. Sajnos nem jött össze a feljutás, ami leginkább a szurkolók miatt fáj igazán. Tartásunkat, erőnket bizonyítja, hogy mínusz kettőről egy olyan jó csapat ellen is sikerült felállnunk, mint az olasz. Válogatottunk jó úton halad, kellenek a fiatalok, mert ez egy természetes folyamat, az idő könyörtelenül múlik. Viszont ezen a szinten egyéniségekre van szükség, akik markáns teljesítménnyel képesek belépni erre a szintre is, mint például egy Sofron István. Tartsuk meg magunknak a torna pozitívumait: négy estére megtöltöttük a Sportarénát, óriási dolog, hogy eljutott ide a válogatott és ez a sportág idehaza. Most lecsúsztunk a feljutásról, így sok választásunk nem lévén, jövőre újra megpróbáljuk."

PALKOVICS: MOST AZT MONDOM, HOGY EZ VOLT AZ UTOLSÓ VÉBÉM

„Nincs mit szépíteni, nagyon rosszul kezdtünk – vallotta be önkritikusan Palkovics Krisztián. – A második harmadtól viszont már mi voltunk a jobbak, ez bizonyítja, hogy egy háromról is fel tudtunk állni és egyenlítettünk. Állítom, lehet, hogy az olaszok erősebbek nálunk, de ezen a meccsen mi voltunk a jobbak, két harmadon át egyértelműen a mi akaratunk érvényesült. Úgyhogy most nem a jobbik csapat nyert, mert az a miénk volt. Egy kicsivel több szerencse is mellénk állhatott volna, de a sport már csak ilyen. A szakvezetők sokat gondolkodtak azon, melyik kapusunk kezdjen, nyilván megvoltak az érveik, persze utólag mindig okosabb az ember. Valószínű, hogy ennek a szakmai kibontása majd az utólagos elemzéseknek is az egyik fontos és tanulságos kérdése lesz. A gólt viszont nem a kapusok, hanem a csapat kapja. Válogatottunk jó úton halad, függetlenül a végeredménytől és attól, hogy lecsúsztunk a feljutásról. A továbbhaladást azonban már nélkülem kell megtennie az együttesnek. Ez volt a tizenkilencedik felnőttvébém, és most úgy érzem, egyben az utolsó is. Jöjjenek a fiatalok, szükség van a generációváltás folytatására, ezt diktálja a válogatott érdeke, én pedig szeretnék még több időt a családommal tölteni."

HORVÁTH: NÜANSZOKON MÚLT

„Tényleg csak nüanszokon múlt. Az bánt igazán a mérkőzést eldöntő, negyedik kapott gólunkban, hogy bár emberhátrányban voltunk, nem egy tipikus, négy a három ellen kijátszott fórgól volt. Mást most nem is tudok mondani" – zárta rövidre értékelését Horváth András.

BARTALIS: HÁROM PECHES GÓLT KAPTUNK

„Kovács Csabi és Kóger Dani mellett az első meccsemet játszottam, azt hiszem, nem lehet elvárni, hogy azonnal minden flottul működjön, úgy támadásban, mint védekezésben, fórban vagy hátrányban – mondta a Svédországban légióskodó fiatal Bartalis István, akinek sérült bokája igen vörös színben izzott a találkozó után. – Nagy segítség lehet ebben, ha a támadótriók tagjai egy klubból érkeznek, de ezt az élet hozza magával. Ha a pályafutások máshogy alakulnak, alkalomszerűen nehéz ezzel mit kezdeni. Az olaszok védekezése a mieinknél határozottabb és összeszokottabb volt, nekünk kevesebb helyzetünk és kevesebb gólveszélyes lövésünk akadt, mint nekik. Mindemellett a négy kapott gólunkból három elég peches volt, a szerencse nem volt velünk."

SZÉLIG: AZ OLASZOK JOBBAN KIHASZNÁLTÁK A HIBÁINKAT

„Nem erre, nem ilyen kezdésre készültünk – nyilatkozta Szélig Viktor, válogatottunk csapatkapitánya. – Ezen a meccsen sem voltunk gyengébbek ellenfelünknél, legfeljebb szerencsétlenebbek. Ha az elején jobban kezdünk, most egész másról kellene beszélgetnünk, de mivel az olaszok jobban kihasználták a hibáinkat, mint mi az övéket, ez lett a vége."

VAS MÁRTON: NEM TARTOM MAGUNKAT SZERENCSÉTLENNEK, SŐT...

„Az első tíz percet leszámítva jól dolgoztunk a mérkőzésen, az olaszok egy lövéssel voltak jobbak – tapintott rá a lényegre Vas Márton, első sorunk stabil és ponterős tagja. – Az elején egy picit gyengébben állt össze a védekezésünk, null kettő után azonban nyomtuk a munkát. Az egész vébén nem voltam eddig kiállítva, míg az olaszok ellen az első harmadban rögtön összeszedtem kettőt. Nem tartom magunkat szerencsétlennek a vereség miatt, sőt... Szerintem inkább az volt szerencse, hogy egy olyan jó csapat ellen is vissza tudtunk jönni a meccsbe mínusz kettőről, mint az olasz."

A mérkőzés után már egy óra is eltelt, amikor 200-300 szurkoló a Stadion Hotel és a sportaréna között várta és éltette a játékosokat, nem téve különbséget. Hetényi is akkora tapsot kapott, mint kapustársa, Szuper, mindkettőjük nevét egyforma hangerővel skandálta a tömeg.