Ted Sator már a mérkőzés előtt sorcserét produkált, ugyanis az ilyen-olyan okokból eddig nem bevethető – a légiósok nemrég futottak be, de akadt sérültünk is – játékosok közül két védőnek és három csatárnak is első alkalommal szavazott bizalmat a felkészülés során. Sőt, a Tokaji Viktor, Szélig Viktor rutinos bekkpáros egy sorban szerepelhetett, alapjáraton erre alighanem még a dunaújvárosi kölyökben volt lehetőségük legutóbb.

Vas János, Kovács Csaba és Bartalis István közül viszont csak utóbbi kettő játszhatott össze, méghozzá Kóger Dániellel. A fiatalabb Vas fivér pedig Palkovics Krisztiánnal és Nagy Gergővel alkothatott kinézetre is „emberes" triót. Horváth András, Benk András, Sikorcin Ladislav (ő speciel combizomhúzódás miatt esett ki kényszerből) és Hetényi Zoltán neve szerepelt a hiányzók listáján. Ellenfelünk ezúttal az az ukrán válogatott volt, amely ellen Szapporóban kiharcoltunk az A-csoportos vb-részvételt, most pedig hozzánk hasonlóan divíziós 1-es vb-t rendezhetnek.

1. HARMAD

Ukrán dominanciával kezdődött a találkozó, de két perc elteltével kijöttünk a szorításból, majd az újonc Bartalis az ellenfél kapuja előtt remek, rutinos rókákat megszégyenítő csellel igazolta a szezonban róla érkező jó híreket. Ez volt a jel a fordulathoz, hiszen kiegyenlítetté vált a játék, sőt, a kapu előtti szituációkat tekintve még mi bizonyultunk veszélyesebbnek. Ennek megfelelően vezetéshez is mi jutottunk. Vas Márton kettő az egyes akciónál pepecselte el a lehetőséget, de sokáig nem bánkódhatott, mert másodpercekkel később még abban a támadásban lehetőséget kapott a közeli ismétlésre. Bár az ukrán kapus elsőre még bravúrral védett, a róla kipattanót Ladányi Balázs közelről lőtte az ukrán kapuba. Jót tett nekünk a gól, az ellenfélnek pedig rosszat. Mi felpörögtünk, ők megzavarodtak.

Sorra kapták a kiállításokat – egy percig kettős fórban is voltunk –, mindeközben még szimpla fórban Pozsgai Tamás kékvonalról elengedett bombája a rövid, jobb felsőben kötött ki. Eddig rendben is volnánk, ám elég volt egy pillanatnyi megingás – Svasznek Bence támadásban maradt le egy passzról, majd fárasztó visszakorizás után a kapunk mögött kiállítást érően szabálytalankodott –, az ellen rögtön szépített. Középről, a harmadvonalról kapu elé tett korong elég erőtlennek látszott, inkább a lőtt passz kategóriába tartozott, mint a kapura lövésbe, mégis a hálónkig jutott.

A kissé potya ízű gólnál a jégre tenyereléssel próbálkozó, addig egy kapuból való kijövetelnél mutatott késlekedéssel vádolható, de a játékkal együtt élő Szuper Levente sem állt feladata magaslatán. A harmad végére Szélignek is ki kellett mennie a büntetőpadra, de sikerrel kivédekeztük a szünetig hátralévő időt, így egygólos előnnyel várhattuk a folytatást. (2–1)

2. HARMAD

Jó iramú, de komoly helyzet nélkül telt el a játékrész első fele, majd az ukránok tulajdonképpen minden átmenet nélkül elővették a kemény stílust. Keresték a testi kontaktust, sokat ütköztek – többször a durvaság határán mozogva –, ami nem kifejezetten ízlett nekünk, nem nagyon tudtunk kibontakozni. Olykor kisebb kakaskodásig is fajultak a dolgok. A 34. perc elején egy peches ütközés után – a védő szorításában kapunk elé érkező ukrán csatár testtel a kapusvasnak ütötte a rövidet záró Szuper fejét – kapusunk beesett a hálóba.

Az ukránok a lecsorgóból azonnal egyenlítettek volna, ha a bírók nem fújnak közbe. Némi reklamálás vette kezdetét – melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás –, de addigra a videós visszajátszáson ők is láthatták, mi történt a magyar hálóőrrel – szó sem volt alibiről –, utána már nem is protestáltak. Szuper lement a kispadra némi ápolásért, hogy összekapja magát, addig a helyét mintegy másfél percre Bálizs Bence foglalta el. Nem mondhatni, hogy eseménytelenül peregtek a percek, de amíg az ukrán támadások meddőnek bizonyultak, nekünk csak a védekezésünk volt feltétel nélkül dicsérhető, mert előre játékban elveszítettük a fonalat, többen önmagukhoz képest tompábban mozogtak. (2–1)

3. HARMAD

Miután a záró felvonásban is magunkra engedtük az ellent, hiába védte be magát Szuper, az ukránok a 47. percben egyenlítettek. A hátralévő percekre így az maradt a kérdés, tudunk-e újítani, vagy meddig bírják saját tempójukat az ukránok, illetve mire mennek vele? Még mielőtt igazán választ kaphattunk volna a kérdésre – speciel nekünk sikerült inkább úrrá lennünk nehézségeinken, mintsem a rivális kovácsolt magának tartást – Bartalis keményen ütközött egy ukrán bekkel az ellenfél kapuja mögött, amiért öt plusz véglegest kapott. A fiatal center megmozdulása mentes volt a brutalitástól, egyetlen nagy vétke az volt, hogy holttérből érkezett, az ukrán nem számított rá. Ha látja, sima ütközés, így azonban gyakorolhattuk az emberhátrányos védekezés. Mert minden rosszban van valami jó. Az pedig különösen jónak bizonyult, hogy öt percig lehettünk szimpla hátrányban, ami azt jelentette, nem talált utat kapunkba az ellen. Az utolsó két percet megnyomtuk, beszorítva saját harmadában az ukrán együttest, de gólt nem sikerült szereznünk, háromperces szünetet követően jöhetett a túlóra. (2–2)

HOSSZABBÍTÁS

Négy a négy ellen folytatódott a küzdelem, ahogyan az már ilyen felállásnál lenni szokott, gyorsan játszották át a felek a pálya középső szakaszát, a kapuk felváltva forogtak veszélyben, de az igazi nagy durranást egyik csapat játékosai sem adták le. Aztán Galanisz Nikandrosz is az ellenfél kapujánál állíttatta ki magát, a fórt pedig 19 másodperc alatt váltották gólra az ukránok, Ladányi, Vas M. és Tokaji nem tudta kivédekezni a sakk-mattra játszott szituációt, Szuper pedig kiszolgáltatott volt. (2–3)