Ahogy mi megéltük: „Autogram? Majd később. Előbb egy közös kép!”

A 2012-es londoni nyári olimpiai játékok idején már jó néhány éve Angliában éltem, ráadásul a fővároshoz elég közel, Brightonban. Így nagy sportrajongókéntegyértelműnek tűnt, ott kell lennem a világ legnagyobb sporteseményén! Így nagy sportrajongókéntegyértelműnek tűnt, ott kell lennem a világ legnagyobb sporteseményén!

Akkoriban úgy gondoltam, hogy szinte minden napot Londonban töltök, a legtöbb magyar vonatkozású versenyt látni akartam. Aztán rá kellett döbbennem, hogy nem osztogatják csak úgy a jegyeket, valamint egy ilyen túra pénzügyileg is (finoman szólva) megterhelő lenne. Később már egy nappal is kiegyeztem volna, de ez is elúszni látszott, mivel nem sorsoltak nekem jegyet. Egyik munkatársam azonban a szerencsések között volt, két napra is nyert belépőt, így az egyik napot sikerült „elbizniszelni” vele (köszi, Tünde!).

Két barátommal, Fecóval és Sanyival ültünk augusztus 9-én vonatra, hogy egy átszállás után meg se álljunk Eton Dorneyig, ahol a kajak-kenu versenyeit rendezték.

Néhány, ilyenkor szokásos sör elfogyasztása után elfoglaltuk a helyünket, majd vártuk a magyar „éremesőt”. Meg is érkezett! Először a férfi kajak négyes (Kammerer, Tóth, Kulifai, Pauman) nyert csodálatos ezüstöt, majd Kozák Danuta söpört el mindenkit, és lett egyéniben is olimpiai bajnok. Ezután jött még egy Kovács, Douchev-Janics ezüst 500 méteren, amit ők csalódásként éltek meg, de nekünk az is csodaszépen csillogott.

Már ekkor úgy gondoltuk, hogy csodálatos nap volt, pedig még korántsem volt vége.

Eldöntöttük, hogy ha már itt vagyunk, szétnézünk a városban. Hamar a központ felé vettük az irányt, miután meghallottuk, hogy több magyar híresség is ott ebédel, kávézik. Megtudtuk, hogy az egyik kedvencem (Kammerer mellett), Storcz Botond is ott van. Rövid keresés után meg is pillantottuk, egy szabadtéri asztalnál ült társaságban. Úgy emlékszem, háromszor is elmentünk mellettük, mire összeszedtük a bátorságunkat, hogy odalépjünkhozzá és aláírást kérjünk.

– Sziasztok! Botond, kaphatnánk egy autogramot? –tettem fel a kérdést, miközbenazt gondoltam, elutasító lesz, mivel épp beszélgetés közben zavartuk meg.

– Srácok, később! – válaszolta. – Majd ha már csináltunk egy közös képet!

Nem hittünk a fülünknek, vigyorogva pózoltunk vele a közös képen, majd megkaptuk a hőn áhított aláírást is.

A magyar érmek és a Storcz Botonddal eltöltött nagyszerű három perc után boldogan tértünk be egy helyi pubba, hogy a vonat indulása előtt még átbeszéljük a történteket. Sörrel a kézben félrevonultunk, s épp egy tévé alatt álltunk meg. Rápillantvaláttuk, hogy a női 10 km-es nyílt víziúszás befutója megy éppen, és Risztov Éva vezet! Ilyen nincs, ez már tényleg sok… Nem gondoltam volna, hogy egy hosszú távú úszóverseny utolsó métereinmég lehet ilyen tempóban is úszni, de amit Éva csinált, az egészen elképesztő volt! Sikerült maga mögött tartania az amerikait, és felejthetetlen győzelmet aratott.

Ennyi öröm és katarzis már talán túl sok is volt egy napra… Hullafáradtan ültünk fel a vonatra.

Mindemellett csoda volt az a nap! Nemcsak nekünk, hanem a magyar sport számára is!

KORÁBBI ÍRÁSAINK

Kun Zoltán: Fradi–Ajax ezerötért – életre szóló élmény

Smahulya Ádám:Ilyen volt Ronaldinho szabadrúgásgólja Emma néni portáján

Malonyai Péter: Telexsokk Havannában – nem megyünk az 1984-es olimpiára

Ritz Balázs:„A román szurkolók, amit tudtak, közénk hajítottak”

Marosi Gergely: „Brazil szurkolók ezrei ülnek. Mint a zombik”

Ballai Attila: Vb-szereplést ért az osztrákverés 35 éve

Szűcs Miklós:„A lelátó még percekkel később is a veszteseket ünnepelte”

Kocsmár-Tóth István:„Szalaaaiiii! Nem kapok levegőt! Kit érdekel! Szalaaaaiiii!”

Szeli Mátyás:„Attól féltem, hogy rám esik egy világsztár”

L. Pap István:„Olimpiai arany valahol a Bakonyban”

Somogyi Zsolt:„Senki sem mondta, hogy a futballbarátság ilyen fájdalmat okozhat"

Őri B. Péter:„Felkaptam a széket, és szinte önkívületi állapotban üvöltöttem”

Nagy Zsolt:„Akkorát csaptam az asztalra, hogy kiborult a paprikás krumpli”

Ilku Miklós:„Az asztalon táncoltak, és azt énekelték, összetörünk mindent”

Tóth Anita:„Életemben először elpityeregtem magam”

Thury Gábor:Amikor egy újpesti is a Fradiért szorított

Csillag Péter:„Érzem a pillanat súlyát” – mondta Iniesta a Nemzeti Sportnak

Bodnár Zalán: Könnyes búcsú Tottitól Rómában

Huber Tamás:„Mi a fenét ér egy sportoló aláírása? Egy gyereknek rengeteget!”