Aki Mörknél és Lökénél is gyorsabb – teljesült az álma a Győri ETO új klasszisának

AZ ÉDESANYA ELVESZTÉSE MÉG JOBBAN ÖSSZEKOVÁCSOLTA A CSALÁDOT

Veronica Kristiansen, vagy ahogy mindenki szólítja, Vikki [„Nálunk is a Viktória beceneve, de az apukám kiskoromban valamiért így kezdett el hívni, aztán megmaradt. Tudom, hogy nincs sok logika benne, de már megszoktam.”] a testvére hatására kezdett el kézilabdázni. A szülei korán elváltak, majd kilencéves volt, amikor elveszítette az édesanyját, a család pedig Egersundból Mjöndalenbe költözött. A három nővér közül a legidősebb, Charlotte volt az, aki először kapcsolatba került a sportággal. A családfő, Henning nem erőltetett semmit, csak azt szerette volna, ha a lányai sportolnak valamit, végül Veronica és Jeanett is a kézilabdánál kötött ki.

„Eleinte fociztam, míg a nővérem kézilabdázott, egy idő után viszont én is azt akartam csinálni, amit ő, így tulajdonképpen neki köszönhetően lettem kézilabdázó – elevenítette fel a kezdeteket a Nemzeti Sport Online-nak Veronica Kristiansen. – Viszonylag későn, tizenhárom évesen kezdtem el megismerkedni a sportággal. A húgom, Jeanett is mindig ott volt a csarnokban, amikor apával edzettünk, így az ő esetében is természetes volt a választás. Rajtunk kívül még a nagynénink kézilabdázott éveken keresztül, de jelenleg csak mi vagyunk.”

Az édesapa edzőképzésen is részt vett, majd az utánpótlás-korosztályokban a lányaival is sokat foglalkozott, de miután elérték a felnőttkort, visszavonult. A három testvér elválaszthatatlan volt egymástól, Charlotte és Veronica már a Vipers Kristiansandban is játszott együtt egy szezont (2009–2010), majd később a Glassverketnél összeállt a „családi csapat”.

„A Glassverketben együtt szerepelhettem mindkét testvéremmel. Charlotte volt az irányító, én a balátlövő, Jeanett pedig a balszélső – folytatta Vikki. – A húgom jelenleg a Vipers tagja, és tavaly már őt is meghívták a felnőttválogatottba, míg a nővéremnek van egy négyéves kislánya, így ő már csak kedvtelésből, alacsonyabb osztályban játszik.”

Az édesanyjuk korai elvesztése csak még jobban összekovácsolta a családot. Nincs nagy korkülönbség a testvérek között, Vikki jelenleg 27 éves, Charlotte eggyel idősebb nála, Jeanett pedig kettővel fiatalabb.

„A család számomra a legfontosabb. Nagyon szoros kapcsolatban vagyok a testvéreimmel, ők a legjobb barátaim, szinte nem múlik el úgy nap, hogy ne beszélnénk egymással. Nem számít, hogy éppel hol játszom mérkőzést, mindig szurkolnak nekem, és ha igénylem, tanácsokkal is ellátnak.”

A MÁSODIK LEGGYORSABB NŐI SPORTOLÓ NORVÉGIÁBAN

Az már a kezdetektől fogva látszott, hogy Vikki kivételes tehetség, de maga is keményen megdolgozott azért, hogy folyamatosan fejlődni tudjon.

„Az edzések után rendszeresen tovább is ottmaradtunk a testvéreimmel gyakorolni, amiben az édesapánk is sokat segített. A hozzám közel állók rengeteget tettek azért, hogy eljussak a mostani szintre.”

Ez a szint pedig számokban is jól mérhető, és Kristiansen igazán kivételes teszteredményeket produkált az elmúlt években. 2016-ban 5.02 másodperc (!) alatt futotta le a 40 métert, aminél a nők között csak a sprinter Ezinne Okparaebo tudott gyorsabb lenni Norvégiában.

„Valóban nagyon jó eredményt értem el, először el se akarták hinni, így újra meg kellett csinálnom a tesztet, amely még jobban is sikerült, mint az első. Magamat is megleptem vele. Nagy szó ez egy olyan csapatban, ahol Heidi Löke vagy Nora Mörk is ott van, akik tényleg nagyon gyorsak.”

Kristiansen eredménye nemzetközi összehasonításban is kiemelkedő, ám tovább árnyalja a képet, ha melléteszünk néhány adatot a férfimezőnyből. A Verdens Gang által közölt kimutatás szerint a norvég első osztályú futballbajnokságban 2004 és 2008 között 5.64, míg a kézilabda-bajnokságban 2001 és 2005 között 5.19 másodperc volt az átlagos eredmény. Hogy egy magyar példát is említsünk, a NEKA leggyorsabb férfi juniorválogatott játékosa, Kerkovits Gyula tavaly 3.86 másodperc alatt futotta le a 30 métert, ami 40 méteres távra vetítve körülbelül 4.93 másodperc lett volna.

Norvégiában külön szervezet, a helyi olimpiai bizottság részeként működő Olympiatoppen segíti a válogatott sportolók felkészülését. Minden területnek megvannak a szakértői, az erőnléti edzőktől kezdve a mentáltrénerekig. A fent említett teszteket is itt végezték el.

„Van egy erőnléti edző, Benjamin Jensen, aki minden félévben kétszer meglátogat Dániában. Külön programot kapok a nemzeti csapattól és az FCM-től, de jó az együttműködés a két fél között, így össze lehet hangolni a terveket. Általában hetente három alkalommal végzek plusz erőnléti edzéseket. A kedvenc gyakorlatom a dobozra ugrás, ekkor előbb nagyon nagy súlyokkal csinálok guggolásokat, majd egyből utána négy-hat dobozra ugrás következik. Biztos furán hangozhat, de én szeretem.”

Minderről az Instagram-oldalán is meggyőződhetünk, mert rendszeresen tölt fel rövid videókat az edzéseiről. Dobozra ugrásnál már a 115 centiméter is összejött neki, míg páros lábról történő felugrásnál fél méter körül van a legjobbja.

Kedvenc gyakorlata közben

„Lényeges, hogy mindezeket hasznosítani tudjam a mérkőzések során is. Elég jó vagyok abban, hogy mondjuk egymás után háromszor magasra ugorjak vagy éppen csináljak sorozatban három nagy sprintet. Azon dolgozom, hogy erre a meccs nagyobb szakaszában is képes legyek. A mostani szezonban sokat javultam ebben a tekintetben.”

DÁNIÁBAN MÁR HOZZÁSZOKHATOTT A NAGY NYOMÁSHOZ

Kristiansen 2015-ben hagyta ott a testvéreit és a Glassverketet, hogy a dán FC Midtjyllandhoz igazoljon, de mint mondja, ez még nem tekinthető igazán légióskodásnak, hiszen nem olyan nagy a távolság a két ország között.

„Az motivált a váltáskor, hogy továbbfejlődjek, márpedig a dán bajnokság erősebb a norvégnál. Rengeteget tanultam az eltelt időszakban, mind játékosként, mind emberileg. Előtte például soha nem volt két meccsem egy héten belül. Megtanultam, hogyan kell felkészülni egy-egy mérkőzésre, hogy nem kell minden egyes nap ugyanolyan keményen edzeni. Ehhez hozzá kellett szoknom, miközben egy, a nemzetközi mezőnyben is ismert csapatba próbáltam beilleszkedni. A nyomást is meg kellett szokni, mert az FCM olyan csapat, amelytől mindig a győzelmet várják el.”

A beilleszkedés nem ment egyik pillanatról a másikra, de egyre fontosabb játékosa lett a csapatnak, a mostani szezonra pedig a csapatkapitányi karszalagot is neki adták. „Nagy bizalmat kaptam a társaktól és az edzőtől azzal, hogy engem tettek meg kapitánynak. Hihetetlen érzés, amiért nagyon hálás vagyok.”

Az FCM központja Ikastban van, míg Kristiansen a tőle 75 km-re keletre fekvő Aarhusban él barátjával, az IT-tanácsadóként dolgozó Jeppével. Vikki a tervek szerint először egyedül költözik Győrbe, mert a párjának még egy évet Dániában kell maradnia, utána viszont remélhetőleg csatlakozni tud hozzá.

EGY SZINTEN MÖRKKEL ÉS OFTEDALLAL

Kristiansen közben a norvég válogatottban is egyre markánsabb szerepet töltött be, tagja volt a 2015-ös világbajnok, a 2014-es és 2016-os Európa-bajnok csapatnak is, a legszebb emlékének mégis a riói olimpiát tartja.

„Egy válogatott számára ez a legnagyobb torna, amit el lehet érni, úgyhogy még a bronzérem ellenére is az első helyre teszem. Nekem ez volt az első olimpiám, ezért is különleges, fantasztikus volt a hangulat a versenyeken és a faluban.”

A tavaly decemberi, vb-ezüsttel végződő tornának már kimondottan azzal a szándékkal vágott neki, hogy a nemzeti csapat meghatározó játékosa legyen, és a Thorír Hergeirsson irányította együttes a meccsek nagy részében a Nora Mörk, Stine Oftedal, Kristiansen belső hármassal vette fel a küzdelmet.

„Úgy tekintek magamra, mint aki azonos szinten van Stinével és Norával, szerintem nem mondhatjuk, hogy az árnyékukban lennék. Ezzel együtt igaz, hogy a válogatottban több időre volt szükségem ahhoz, hogy a legjobbamat nyújtsam. Mivel nem vagyunk olyan magasak a belső posztokon, inkább okosan kell játszanunk, és a gyorsaságunkra építeni helyette. Stinével és Norával már a juniorválogatottban is együtt szerepeltem, ezért jól ismerjük egymást. Ebből a következő szezonban a Győr is profitálhat.”

CSAK A GYŐR KEDVÉÉRT VOLT HAJLANDÓ ELHAGYNI A MIDTJYLLANDOT

„Szerintem minden játékos a Győr zöld mezéről álmodik.”

Minderről egy tavaly novemberi interjúban beszélt Kristiansen, s ez már előrevetítette, hogy nem lenne ellenére a magyar csapat hívása. Később azonban szerződést hosszabbított az FCM-mel, amivel úgy tűnt, hogy elkötelezte magát a dániai folytatás mellett. Ezek után váratlanul jött a hír, hogy a Győri ETO új igazolásai között találtuk a balátlövőt. Vagy mégsem?

„Tényleg nagy vágyam volt, hogy győri mezbe öltözhessek. Az új szerződésemnek van egy pontja, amely szerint Bajnokok Ligájában szereplő csapat kivásárolhat, de úgy voltam vele, hogy csupán a Győr kedvéért hagynám el az FCM-et. Már hosszú évek óta a Győr a világ legjobb csapata, minden játékos csak arról álmodhat, hogy egyszer oda igazol.”

Valójában már Edurda Amorim sérülése után felvetődött Kristiansen megszerzésének lehetősége az ETO-nál, de 2015 elején a magyar csapat nem tudott megegyezni a Glassverkettel, most azonban összejött az üzlet a Midtjyllanddal. A dánok klubrekordot jelentő összegért cserében válnak meg a norvég klasszistól, és bár hivatalosan nem ismert a pontos átigazolási díj, sajtóhír szerint 150-170 ezer euró (45-50 millió forint) körüli nagyságrendről van szó.

Egyöntetű a vélemény Dániában, hogy a bajnokság legjobb játékosa távozik a nyáron [„A szívem majdnem kiugrik a helyéről, amikor erre gondolok.”]. Ha korábban a Hypónál brazil időszakról beszéltünk, akkor az ETO-nál a következő szezontól jöhet a norvég, hiszen Kristiansen és Kari Brattsett érkezésével már öt játékos lesz a csapatban a skandináv országból.

„Már alig várom, hogy napról napra együtt edzhessek a többi norvég játékossal, ezáltal könnyebb lesz a beilleszkedésem. Egyéni szempontból azt szeretném, hogy még tovább fejlődjek. Az FCM-nél is sokat léptem előre a csapatkapitánysággal, de még védekezésben, támadásban és lerohanásban is van javulási lehetőség előttem. Természetesen engem is nagyon meglepett Ambros Martín távozása, ám biztos vagyok benne, hogy a következő idényben is a világ egyik legjobb edzője fogja irányítani az együttest.”

„Tudom, hogy a nyomás még nagyobb lesz rajtam, de aki ezen a szinten játszik, annak együtt kell tudnia élni vele. Én készen állok rá, az elvárások is csak azt mutatják, hogy az emberek hisznek benned és valami nagy eredményt várnak tőled.”

Előtte azonban még szeretné szépen befejezni a mostani szezont a Midtjyllanddal, ami alatt a dán bajnokság megnyerésére, és a Bajnokok Ligájában a negyeddöntő megvívására gondol. A budapesti final four már túl ambiciózus célnak tűnik az idén, arra valószínűleg még egy évet várnia kell...