Cimbalmozott az idegeinken, aztán három év után visszatért

A Bajnokok Ligája-győzelmet 2005-ben – Nagy László első BL-trófeáját – őrületes izgalmak közepette, összesítésben egy góllal szerezte meg a Barcelona a „világválogatott” Ciudad Reallal szemben. Laci a visszavágón a mezőny legjobbja volt, kilenc gólt szerzett. Egyik legjobb barátja, Iker Romero azon a meccsen hetet lőtt, vagyis ők ketten kulcsszereplői voltak a sikernek.

„Feledhetetlen – összegezte egy szóval a párharcot a világbajnok spanyol játékos, Iker Romero, aki jelenleg a Hannover másodedzője, és aki azóta is hűséges barátja Nagynak. – Laci külön gólpárbajt vívott Talant Dujsebajevvel, aki a Ciudad vezéregyénisége volt, és aki mellett olyan zseniális játékosok léptek pályára, mint Ales Pajovic, Mirza Dzomba, Ólafur Stefánsson, Didier Dinart vagy Jonas Källman. A fél világválogatott… De legyünk korrektek, ismerjük el, nálunk is sok topjátékos szerepelt. Akkoriban a spanyol kézilabdacsapatok nagyon sikeresek voltak, fontos szerepük volt az európai kupákban, ezért szívesen igazoltak Spanyolországba a legjobbak.”

Az esztendő másik csúcseseménye Laci életében, hogy feleségül vette Fazekas Erikát, a Bp. Spartacus volt játékosát, akinek sérülés miatt kellett túl korán befejeznie kézilabdás pályafutását, és akit középiskolás kora óta ismert.

„Híres sportolókból a Széchenyi téren sem lesz hiány, hiszen a násznépben találjuk majd Nagy László barcelonai játszótársai közül Andrej Csepkint, Lars Jeppesent, Enric Masipot, Carlos Ortegát és Iker Romerót, míg válogatottunkat Fazekas Nándor, Gál Gyula, Buday Dániel, Bendó Csaba, Ilyés Ferenc, Mezei Richárd, Szente Gábor, Laluska Balázs, Vadkerti Attila és Berta Róbert képviseli. A zárt körű lakodalomra, amelyet a Tisza Szállóban rendeznek meg, 135 vendéget hívott az ifjú pár” – írta 2005-ös tudósításában Thékes István, a Nemzeti Sport szegedi munkatársa.

A fiatal pár kislánya, Debora 2007-ben Szegeden született – tizenéves korát elérve inkább a teniszt, a lovaglást választotta.

Még 2005 krónikájához tartozik, hogy a Barcelona vezetősége 2013-ig meghosszabbította Nagy Laci szerződését, ám 2012-ben – a válogatott szereplés miatti több évig tartó huzavona, tárgyalássorozat és vita után – hazatért, a Veszprém játékosa lett. A spanyol és az európai trófeáit szorgosan gyűjtötte, a válogatottságot illetően pedig hezitált, elfogadja-e a spanyol szövetség honosítási ajánlatát, amelyet Valero Rivera különösen szorgalmazott. Végül már csak az eskütétel hiányzott…

Mi is történt azokban az években Nagy Lászlóval és a válogatottal, amikor a maga posztján a világ legjobbjává váló jobbátlövő – maradjunk a tényeknél – 2009 júniusától, a szlovákok ellen idegenben megnyert Eb-selejtezőtől kezdve nem jött haza Barcelonából a keret összetartásaira, nem vett részt a nemzeti csapat egyetlen mérkőzésén sem? Ez az időszak három évig tartott, legközelebb 2012 júniusában öltött címeres – magyar címeres – mezt a norvégok elleni vb-selejtezőn.

A magyar jelzőnek azért van kiemelt jelentősége, mert 2012 tavaszán az As című spanyol lap világgá kürtölte, hogy úgy tudja, Nagy László megkapta a spanyol állampolgárságot. Féligazság volt, mert minden készen állt, ám a játékos nem tette le az esküt. Pedig ettől kezdve spanyol válogatott is lehetett volna – megfelelve „második apja”, Valero Rivera szövetségi kapitány várakozásának.

Nem így történt, s hogy miért, arra rögvest visszatérünk.

Előbb azonban varrjuk el azt a szálat, hogy mi történt 2009 és 2012 között. Ez éppen három év, amennyi a kötelező kivárás, ha valaki másik válogatottban kíván szerepelni. Nem volt véletlen, hogy Nagy folyamatos halogatása, lemondása, egyeztetései, tárgyalásai, feltételei láttán-hallatán egyesekben felvetődött, hogy a spanyol állampolgárság, a spanyol válogatottság kedvéért marad távol a magyar csapattól.

Ezt azonban konkrétan sohasem mondta ki, sőt a sok-sok kifogás közepette, az MKSZ vezetőségével tárgyalva, három éven át – többek között a menedzsere, Szörnyi Attila tanácsára is – mindig meghagyta magának a kiskaput, hogy bármikor pályára léphessen Magyarország képviseletében. Rutinosan taktikázott, kicsit cimbalmozott a szövetségi vezetők, a magyar csapattársai és a szurkolók idegein. Végül úgy lett, ahogy elképzelte, és az utóbbi hét év tükrében talán megállapítható, mindenkinek így lett jobb.

A sérülései a szóban forgó három évben tények voltak, az ezekre való hivatkozást feltétlenül el kellett fogadni. Az egyéb – még az akkori kerettagok véleménye szerint is jogos – kifogásai miatt viszont irdatlan sok és néha oktalanul durva kritika érte. Aztán fordult a széljárás, vagyis addigi bírálói többsége is megsüvegelte, amikor újra válogatott lett, valamint kulcsjátékosként és csapatkapitányként tolta a Veszprém szekerét. Hogy ne is beszéljünk a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai alelnökévé választásáról, amelytől temérdek szakmai eredményt és sportdiplomáciai pozitívumot várhatunk.

Ezek a fejlemények oda vezethetők vissza, hogy 2012-ben – amikor lejárt Nagy hároméves önkéntes válogatottbeli moratóriuma – nem volt minden nap felhőtlen az ég a játékos felett.

Az „esernyőt” persze Laci felesége, Fazekas Erika tartotta a család feje fölé.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. június 29-i lapszámában jelent meg.)