Férfi kézi: elhagyja a Tatabányát a válogatott beállós

Nem lépett pályára, pedig ott ült a kispadon a csurgóiak ellen 27–20-ra megnyert bajnoki mérkőzésen Szöllősi Szabolcs, a győztes gárda 29 éves beállósa, aki három éve egyik vezéregyénisége a bronzérmes, a harmadik hely megszerzéséért ismét jó eséllyel harcoló együttesnek.

„Influenzával bajlódtam, kissé le is gyengültem az elmúlt héten, ezért nem is edzhettem, így a szerintem rangadónak minősíthető meccset csak tartalékként figyeltem – viszont a kispadról így is buzdítottam újra szenzációsan küzdő társaimat, együtt éltem a meccsel – válaszolta a Nemzeti Sport érdeklődésére a 76-szoros válogatott Szöllősi Szabolcs, aki két-két világ- és Európa-bajnokságon játszott legjobbjaink között. – Fordulatos csata volt, amelyet megérdemelten nyertünk meg, bár a végjátékig szoros volt az állás."

A bajnoki bronzérme megőrzésére törekvő Tatabányára még négy idegenbeli (Orosháza, Veszprém, Gyöngyös, Vác) és egy hazai (Eger) bajnoki mérkőzés vár. Ezeken sorsdöntő lehet Szöllősi jó játéka.

„Amíg itt vagyok, szeretnék minél többet tenni a Bányász sikeréért, jó lenne bronzérmesként elköszönni a klubtól és a szurkolóktól – utalt a beállós arra, hogy a következő szezonban másik egyesületben láthatjuk. – Már egyeztettem a Tatabánya vezetőségével és Vladan Matics edzővel, ám a megbeszéléseinknek az lett a végeredménye, hogy nem hosszabbítjuk meg a lejáró szerződésemet. Ezért menedzserem segítségével elkezdtem tárgyalni más érdeklődő klubok vezetőivel. Még nem köteleztem el magam sehova, mert több körülményt kell mérlegelnem, de egy-két héten belül le kell tennem a garast."

Döntése meghozatalában a sportszakmai érvek mellett fontos tényező a családja, amellyel Biatorbágyon telepedett le. Innen néhány perc autózásnyira található felesége, a szintén válogatott Szöllősi-Zácsik Szandra budaörsi klubja, és Tatabánya is csak kőhajításnyi távolság.

„Nem vagyok vándormadár, a Veszprémben töltött három és a csurgói hét idény után Tatabányán ez a harmadik szezonom – folytatta Szöllősi. – Azt viszont nem tagadom, olyan csapatba vágyom, amelynél továbbra is élvezni tudom a játékot és az edző bizalmát, valamint fontos, hogy lehetőleg a családom közelében maradhassak. Imádom a kislányomat, egy-két napig sem szívesen vagyok távol tőle. Jó lenne a szövetségi kapitány szeme előtt maradni, hiszen a válogatott számomra szent, és ha Ljubomir Vranjes számít rám, boldogan segítek. Valamennyien tudjuk, milyen fontos lesz a szlovénok elleni júniusi világbajnoki selejtező. Ha ezen túljutunk, megnyílik az út Tokió felé. Ha nem, akkor megint három-négy éves vesszőfutás vár ránk, mint Rio előtt, de erre nem is merek gondolni."