Férfi kézilabda: ahol a vég egy új korszak kezdetét jelentheti

A hazai 27–22, majd az idegenbeli 27–28 után a mindent eldöntő, harmadik mérkőzés következett csütörtök este a Székelyudvarhelyi KC és a Konstanca között. A tengerpartiak egyébként hivatalosan Dél-Dobrudzsa KC néven szerepelnek – hiába, a földrajzi régiók használata csak a Székelyföld esetében számít enklávéra való törekvésnek Romániában...

A mérkőzés előtt most nem hangzott el a székely himnusz az udvarhelyi sportcsarnokban: a román Belügyminisztérium kötelékébe tartozó Dinamo elleni meccset követően a bukaresti szakszövetség megintette a klubot, mondván, az éneklés miatt csúszott két percet a kezdési időpont, ezért egy következő „incidensnél" zárt kapus meccset kockáztatnak. A megrovás dacára természetesen csütörtökön is felcsendült a székely himnusz: korábban a román tévétársaságok csak akkor kapcsolták a székelyudvarhelyi sportcsarnokot, amikor már elhangzott a himnusz, most viszont a hétméteresek előtt 1400 szurkoló énekelte tele torokból az évtizedeken keresztül tiltott dalt, olyan hangerővel, hogy a mérkőzést közvetítő tévétársaság hangtechnikusainak minden halkítási igyekezete hiábavalónak bizonyult. De ne szaladjunk ennyire előre!

Villámrajtot vett az SZKC, nyolc és fél perc elteltével 4–0-ra vezetett – időt is kért a vendégek trénere, a török-tatár nemzetiségű Aihan Omer. A korábbi román szövetségi kapitány olyannyira felrázta csapatát, hogy – köszönhetően az első félidőben ötven százalékkal védő klubelnök-kapus Rudi Stanescunak, na meg kissé a buzaui bírópárosnak is – tíz perc elteltével már 8–9-et mutatott az eredményjelző. A sípmesterek egyébként vitatható, a hazaiakat sújtó ítéleteikkel sokszor borzolták a kedélyeket, a csarnokban folyamatosan zúgott a „Tolvajok, tolvajok!" rigmus, természetesen románul, hogy a címzettek is értsék.

A szünetre 12–15-tel mentek a felek, és sajnos a fordulás sem hozott fordulatot az udvarhelyiek játékában: szélről teljesen veszélytelen volt a hazai csapat, beállóban eredménytelenül harcolt Szász és Tálas, csak az orosz Komogorov átlövésgóljaival sikerült tartani a lépést. A vendégek viszont egyre jobban elfáradtak, ami az életkorukat figyelembe véve nem is csoda: legjobbjaik közelebb vannak a negyvenhez, mint a harminchoz, sőt a macedón Angelovszki már be is töltötte a negyedik ikszet. A 43. percben valószínűleg a bukaresti szeizmográfok is jelezték, megmozdult a (székely)Föld: a fiatalabb, frissebb udvarhelyiek egyenlítettek (18–18), s az addig sem lankadó szurkolás pedig átcsapott valami egészen hihetetlen frenetikus üvöltésbe-ugrálásba.

Válaszként jött is gyorsan egy udvarhelyi kétperces kiállítás, s mialatt a közönség gúnyosan skandálta, hogy „Romania, Romania!", a konstancaiak köszönték szépen, éltek a lehetőséggel (18–21). Innen is volt azonban visszaút az SZKC számára: 24-nél megint utolérte a dobrudzsaiakat, akik 26 másodperccel a találkozó vége előtt hetesből újra átvették a vezetést, de jött a mérkőzésen hét gólt dobó, a Wisla Plockkal hírbe hozott Komogorov, és az utolsó előtti másodpercben egalizált – a szabályok értelmében hosszabbítás helyett hetesek következtek.

Az idegek harcát nem bírta az SZKC, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a meccs legjobbja, Komogorov hibázott először, majd Markez sem tudott túljárni a cserekapus, Sijan eszén, így a nyolcszoros román bajnok jutott a legjobb négy közé.

Az SZKC játékosai a földre rogyva, néhányuk sírva vette tudomásul: ez volt az idei végállomás, hiszen az 5–8. helyekért való mérkőzéseket csupán a statisztikusok kedvéért játsszák le a csapatok, rendszerint az ifjúsági játékosokkal...

Pénteken délelőtt pedig benyújtotta lemondását az SZKC edzője, Vlad Caba, amit a klub vezetősége elfogadott. A temesvári tréner 2010 januárja óta irányítja az SZKC-t, bajnoki mérlege egy ezüst, két bronzérem, két éve pedig a Challenge-kupát is elhódította az udvarhelyi együttessel.

Szász: elnézést kérünk a szurkolóktól

„Nem tudom, mi történt, egész egyszerűen képtelen vagyok felfogni a tegnapi eseményeket" – reagált az NSO megkeresésére Szász András péntek reggel. A 23 éves székelyudvarhelyi beálló – akinek Xavi Pascual, a román válogatott szövetségi kapitánya rendre bizalmat szavaz a legjobbak között – úgy véli, a második mérkőzésen, Konstancán kellett volna nyerni, amikor négygólos vezetésről kaptak ki egy találattal úgy, hogy a találkozó során négy hetest is elhibáztak. „Nagyon nehéz lelkileg feldolgozni ezt a meccset. Roppant sajnálom a szurkolóinkat is, kérem, ne haragudjanak..." – mondta a beálló.

Székelyföldi kézilabda-akadémia létesül

Az SZKC tíz éve szerepel a román élvonalban: a klub 2005-ben alakult az akkor országos nagyifjúsági bajnokságot nyerő székely fiatalokra alapozva. Akkoriban Székelyudvarhelyen nem volt felnőtt férfi kézilabdacsapat, az ifiket Junior KC néven nevezte be a másodosztályba a főtámogató-klubelnök Verestóy Attila.

A csapat két év után jutott fel az élvonalba, amelyben egy évtized alatt egy ezüst-, valamint két bronzérmet szerzett, illetve 2015-ben elhódította a Challenge-kupát. Időközben kiépült az utánpótlás-nevelés is, ma már közel háromszáz gyermek játszik a különböző korosztályos együttesekben, nem is akárhogy: az ifjúsági I-esek zsinórban háromszor szereztek bronzérmet az országos bajnokságban, néhány hét múlva pedig ismét a Románia legjobb nyolc nagyifjúsági csapatát felsorakoztató döntőn vesznek részt. A helyi fiatalokra, na meg egy elvi megállapodásra alapozza a jövőt Verestóy Attila is, aki a klub megalakulás óta szinte egymaga támogatja a csapatot.

„Sajnos a szerencsével rendszerint hadilábon állunk, ennek ellenére büszkén mondom: az európai ranglistán is jegyzett Székelyudvarhelyi KC a román élmezőnybe tartozik. Újítani kell, ez biztos, új edzőre is szükség van. (A temesvári Vlad Caba hat és fél éve irányítja az SZKC-t – a szerk.) Magyarországon sikerült egy olyan, egyelőre elvi megállapodást kötnöm, miszerint Székelyudvarhely egy székelyföldi kézilabda-akadémia központja lesz. Ez azért is örvendetes, mert több száz székely fiatalnak lenne olyan jövőképe, amely a sport, az egészséges életmód mellett a szülőföldről is szól. Biztos vagyok benne, hogy az újítás után is meg tudjuk mutatni: a mi kis székely világunk nagy dolgokra képes!"