– Kipihente magát?
– Jót aludtam a győztes meccs után, aztán indultunk a szkopjei repülőtérre, csütörtökön délután pedig már be is költöztünk balatonalmádi Ramada Szállóba.
– Nagyon meggyötörték a macedónok?
– Akadt közöttük egy-két keménykedő, de őszintén szólva sokkal erőszakosabb ellenfélre, lényegesen forróbb hangulatú meccsre számítottam.
– Feladták a hazaiak?
– Azt nem hiszem, de a szkopjei Kurir azt a címet adta tudósításának, hogy „Kézilabdalecke a magyaroktól″. Hiányzott közülük a sérült Kiril Lazarov, vele sokkal erősebbek lettek volna.
– Vele együtt tartották volna a lépést?
– Talán. Az elején még a szurkolóik is tüzelték őket, bennünket meg kifütyültek. Azonban minden kevés volt, mert az iramot végig mi diktáltuk, nem mentünk bele a rohanós, kapkodós játékba, védekezésünk és kapusteljesítményünk stabil volt. Közben átlövésből és indításból egyaránt sok gólt szereztünk, és a szünetre tízgólos lett az előnyünk, vagyis nem sok kérdés maradt a folytatásra.
– Egyetért azzal, hogy vasárnap Veszprémben gálamérkőzésen verik meg a macedónokat?
– Új meccs, új kihívás, ám a két pont nekünk Európa-bajnoki szereplést érhet. A további meccseken pedig építhetjük a csapatot, több szerephez juthatnak a fiatalok. Remélem, vasárnap megint nyerünk, de a macedón nem feladós fajta, biztosan elégtételt akar venni.
– A közismerten lelkes, sőt fanatikus veszprémi közönség előtt?
– A macedónok az Arénában megszokott hangulatot még csak hírből ismerik, és más lesz, ha a saját bőrükön érzik. Nekünk pedig újra a lehető legtöbbet kell nyújtanunk.