Igaza van Nagy Lászlónak, a felelős játékosból felelős vezetővé lett kézilabdaklasszis az oroszok legyőzése után nem győzi hangsúlyozni, hogy „a dánok más kávéház”. Magyarán, ne dőljünk kényelmesen hátra azért, mert a magyar csapat nem csupán nyert első Európa-bajnoki mérkőzésén, hanem – végre! – bravúrgyőzelmet aratott.
Ami engem illet, a puszta szurkolói örömön túl az töltött el különös büszkeséggel, hogy a fiúk okosan játszottak, vagy fordítsuk meg: nem bután. Értve alatta, hogy nem a kapkodás, az eladott labdák, a technikai hibák jellemezték a produkciójukat, hanem a fegyelmezettség. Meg persze az, hogy nem látszott rajtuk, hogy lenne bennük félsz, még az óvatosság is hiányzott belőlük, a képernyőn is átjött az önbizalmuk.
Az meg külön jót tett a sikernek, hogy a végén azért négygólos vezetésből lett az egygólos győzelem, tehát dramaturgiailag is jól felépített volt a forgatókönyv. Mert ugyebár hányszor megesett már kézilabdában is, sőt ott igazán, hogy a tetemes előny csak arra volt elég, hogy az ellenfél ledolgozza, megnyerje a meccset, mi pedig...
Hát, most nincs mi pedig.
Sokan mondogatják, milyen jót tett, hogy nem tűztek helyezéssel megfejelt célt a csapat elé, arra biztatták a fiúkat, csak tegyék a dolgukat becsülettel, nincs más dolguk, ám én nem hiszem, hogy erről lenne szó. Akiben ott van, hogy a melót tisztességgel illik elvégezni, az eleget tesz a kívánalomnak minden körülmények között, függetlenül attól, hogy biztatják-e vagy fenyegetik, az ilyesmi belülről jön, ha van, s magától marad el, ha üres a kamra.
Örömködni nincs idő, hiszen ma már jönnek a dánok, sebzetten, hiszen kikaptak Izlandtól, nekünk ők szerdán következnek. Igen, más kávéház – ismétlem Nagy Lászlót –, és ha már itt tartunk, biztos vagyok benne, hogy előkerülnek majd a Kávéházi Konrádok. A békebeli Budapesten azokat hívták így, akik egy-egy csésze kávé mellől osztották az észt, nem csupán mindent tudtak, hanem mindent – jobban tudtak. Az internet korából sem hiányoznak a fontoskodók, akik azzal kelnek és fekszenek, hogy „Na ugye megmondtam...” Nos, egyelőre ők is ott tartanak, ahol én, dicséretre áll a szájuk, ha rám hallgatnak, ha hallgatnak egyáltalán valakire, őrizzék meg a mostani érzéseiket, mert egy meccs is csinálhat nyarat.
Sőt. Tudják, mit?
Már csinált is.