Kézilabda: Nagy László 39 évesen is emeli a mércét maga előtt

„Hetente háromszor futok, ha Budapesten vagyok, akkor a Normafánál, ha a Balatonnál, akkor a parton, máskor pedig a Veszprémet Almádival összekötő, teljesíthető emelkedőkkel tarkított kerékpáros úton. Nincs heti edzéstervem, hol tíz-tizenöt, máskor húsz kilométert teszek meg, ahogy éppen a kedvem tartja, és az időm engedi. Szerencsés vagyok, mert 207 centiméter magas és 118 kilós emberként is jó iramot tudok felvenni és hazatérve sem sajog a térdem. Játékosként az „okos mérőeszközök” tanúsága szerint egy-egy húzós mérkőzésen 3.5-4 kilométert futottunk, vagy inkább robogtunk, a nyári alapozásnál pedig 3000 méteres távokat teljesítettünk, de az résztávokból és sprintekből, illetve rövid pihenőkből állt. Mostani futásaimra sokkal inkább jellemző az egyenletes tempó, ami éppen jó arra, hogy felkészítsem magamat egy még hosszabb táv teljesítésére. Ez pedig terveim szerint a maratoni lehet” – nyilatkozta Nagy László az SzPress Hírszolgálatnak.

Kézilabdázó-pályafutása csúcsán klubcsapatában és a válogatottban is ő volt vezéregyéniség, csapatkapitányként nem csak példát kellett mutatnia társainak a küzdeni tudásból, hanem minél több gólt is dobnia, a védelem tengelyében pedig az ellenfél támadásait megfékeznie.

„A félmaratoni táv teljesítése közben tapasztaltam meg először, hogy milyen más egy héttagú csapat tagjaként egy emberként küzdeni és taktikai feladatokat teljesíteni, mint egy tömegfutó versenyen sok ezer magammal együtt részt venni – folytatta Nagy László. – Tavaly szeptemberben az volt a közös célunk egy barátommal együtt, hogy két óránál rövidebb idő alatt érjünk a célba. Ez azért is sikerült, mert magával ragadott a futótársaim lelkesedése és jókedve. Az a légkör, mondhatnám úgy is, hogy hajtóerő, amit nem lehet szavakba önteni, csak megélni ott a nagy sokaságban.”

Bízik abban, hogy ha elérkezik az első maratoni rajtjának a napja, jó erőbeosztással a megduplázott feladat sem fog ki rajta.

„Most még fogalmam sincs arról, hogy ha már beértem a célba, milyen új terv születhet a fejemben. Abban biztos vagyok, hogy nem szeretnék dupla maratoni táv lefutására vállalkozni, de Ironman sem lennék. Sokkal inkább tekintenék kihívásnak egy olyan versenyt, ahol a távot kerékpáron és futva kell megtenni.”