Kézisek kézise: a szakadék szélétől a sydneyi olimpiai ezüstig

Női válogatottunk a harmadik divízióba süllyedt a kilencvenes évek elejére. Amilyen sokkhatásként érte a közvéleményt a mélyrepülés, olyan revelációnak hatott a második hazai rendezésű A-csoportos világbajnokság és a második hely. Később az atlantai bronz- és a sydneyi olimpiai ezüstérem bizonyította, hogy néhány év leforgása alatt új dimenzióba került a női szakág. 1982 után újra magyar klub, a Dunaferr adta a BL-győztest, a Fradi hibátlan teljesítménnyel nyert bajnokságot, és ne feledjük, sikerült honosítani Bojana Radulovicsot! A Kézisek kézise szavazás számos jelöltet meríthet az 1990-es évtizedből.

A rendszerváltás hajnalán a '89-es B-világbajnokságon elért 13. hellyel a C-csoportba „száműzte magát” a válogatott. Rá egy évre nevezték ki szövetségi kapitánynak az akkor az 56. évében járó Laurencz Lászlót, akinek munkáját az 1965-ben világbajnoki címet szerző csapat korábbi játékosa, a májusban elhunyt Fleckné Babos Ágnes segítette – eredményesen. 1993-ban újra az A-csoportban volt a válogatott, és a 7. hellyel megvetette a lábát a legjobbak között.

Két év múlva jött a nagy dobás.

Tizenhárom évvel a Budapest Sportcsarnokban kivívott vb-ezüst után a magyar-osztrák közös rendezésű vb-n is ezüstérmet szereztek a lányok. A csoportkörrel nem volt gond, a Kína elleni nyolcaddöntővel annál inkább: bár 8–0-val indult a találkozó, innen lett a végén nagy nehezen plusz egy… Laurencz büntetésből szobafogságra ítélte a kerettagokat, akik kiszabadulva a „karámból”, előbb az oroszokat győzték le, s ezzel kivívták az atlantai olimpiai részvételt, majd a norvégokat. A bécsújhelyi döntőben egy félidőn át minden klappolt, a szünet után az amúgy érthetetlen módon tíz perccel többet pihenő Dél-Korea átrohant a sérülésektől, betegségektől tizedelt magyar válogatotton.

A siker elkényeztette a közvéleményt, titkon mindenki éremre számított az 1996-os atlantai olimpián. Az 1995-ben hibátlan teljesítménnyel bajnokságot nyert Ferencváros és a majd 1999-ben a Bajnokok Ligáját elhódító Dunaferr játékosaira épülő válogatott határozottan kezdett a csoportkörben. A dánok elleni ki-ki meccsen az volt a tét, melyik csapat kerüli el Dél-Koreát – hát nem mi. A Bécsújhely utáni újabb randevú csúfosan végződött, az ázsiaiak feltörölték velünk a padlót, 14 gólos vereség lett a vége. De a bronzmeccsen a lányok kivágták a rezet: a szünetben Norvégia két góllal vezetett, de ezt a hátrányt könnyen eltüntették a második félidőben. Bronz lett a jutalmuk, 1976 után újra olimpiai érmet nyert a válogatott.

Laurencz nem sokáig sütkérezett a dicsfényben, az olimpia évében rendezett Eb 10. helye után nem hosszabbították meg a szerződését. A sydneyi játékokig vezető úton Csík János és a Németh András, Zsiga Gyula páros is dolgozott a válogatottnál, de az 1998-as hollandiai Eb-re – amelyen bemutatkozott Pálinger Katalin – Mocsai Lajos vitte ki a csapatot. Szépen csillogott a bronzérem, de a sydneyi kvalifikáció szempontjából fontosabb volt az 1999-es vb: ötödik hellyel sikerült elérni a célt.

Az olimpiai felkészülés előtt néhány hónappal rekordgyorsasággal honosítottuk a szabadkai születésű Radulovicsot. A Bokinak becézett világklasszis újvárosi jobbátlövő felült a Sydneybe tartó gépre, miként Lőwy Dóra is – a közvélemény egy része értetlenül fogadta Mocsai döntését, hogy miért a nem teljesen egészséges és később az olimpián szinte alig játszó szélsőt erőlteti Kirsner Erika helyett.

Az osztrákok elleni negyeddöntőt a sírból hozta vissza a csapat, majd a norvégok ellen a Mocsai-éra addigi legjobb meccsén váltotta meg a jegyet a döntőre. A dánok ellen egy ideig minden klappolt, már az egész kispad ünnepelt – és az eksztázisban elveszett a veszélyérzet. A csapat, a stáb és a lelátón tomboló magyar drukkerek is elhitték, hogy 14 perccel a vége előtt 23–17-ről nem lehet elbukni egy olimpiai finálét. De el lehetett, 31–27 lett, nem ide.

Még abban az évben Bukarestben erősen tartalékos kerettel (Radulovics, Balogh Bea, Lőwy és Nagy Anikó sérülés miatt igazoltan volt távol, Farkas Andrea és Deli Rita viszont lemondta a szereplést) sikerült megnyerni az Európa-bajnokságot, miénk lett az arany, a magyar himnusz szólt a bukaresti csarnokban.

Női élklubjaink, a Ferencváros és a Dunaferr dominanciája az országhatáron túl is éreztette a hatását. Németh András rakta le a Fradi sikercsapatának alapjait: a Bajnokok Ligája-elődöntő (1997) mellett a KEK-ben is a fináléig menetelt a Kökény Beatrix, Farkas Ágnes, Pádár Ildikó fémjelezte Ferencváros, de legalább ilyen fontos volt a százszázalékos teljesítménnyel megnyert magyar bajnoki cím 1995-ben.

A Dunaferr 17 évvel a Vasas BEK-győzelme után 1999-ben (egy évvel a hibátlanul megnyert magyar bajnoki cím után) elhódította a BL-serleget: Zsiga Gyula csapata még azt is elviselte, hogy Radulovics az év jelentős részében sérüléssel bajlódott. A Fraditól elcsábított Farkas Andrea, valamint Siti Bea, Simics és a finálé két meccsén 11 gólt szerző beálló, Bohus Beáta is kitett magáért a Krim Ljubljana elleni döntőben. A hazai hétgólos előny ugyan kettőre olvadt az odavágó végére, de az idegenben elért döntetlennel a Dunaújváros ünnepelt.

(A következő részben: a harmadik évezred – két olimpia, egy vb-döntő és a Győr)