Korán búcsúzó Veszprém, Szeged - realitás vagy balszerencse?

Felvezetőnkhöz gyorsan hozzá kell tenni, hogy a 2007–2008-as szezonban az egyenes kieséses szakaszt sem élték meg a magyar csapatok, csakhogy az akkor – a 16 csapatos középdöntő után – rögtön az elődöntővel kezdődött (lásd alsó táblázatunkat!). Három éve a Szeged a második fázisban a harmadik helyen végzett a Barcelona és a Gudme mögött, miután a Veszprém nehéz sorsolást követően váratlanul elbúcsúzott a csoportkörben (a Gummesbach, a Celje és a Valur Reykjavík szerepelt a csoportjában).

Ám ha e fenti szezont nem számítjuk, akkor az előző tíz évben mindig volt legalább egy magyar csapat a BL negyeddöntőjében.

Aki látta a Pick-Szeged és az MKB Veszprém mérkőzéseit a folyó szezonban, alighanem egyetért abban, hogy máris vészharangokat kongatni felesleges. Viszont a magyar bajnokság aligha lehet hiteles fokmérője az élcsapatok fejlődésének, így mindenképp a BL-mérkőzések eredményeiből és a mutatott formából kell kiindulni.

A szegediek egyértelműen előrébb léptek az előző szezonhoz képest, azonban az látszik, hogy – minden bizonnyal több húzóember kevesebb nemzetközi tapasztalata és talán a sérülések miatt – formájuk ingadozó, a csongrádiak képesek voltak nagy bravúrokra (Valladolid legyőzése itthon, Medvegyi megleckéztetése idegenben), ám vendégként sokszor szenvedtek, nyerhetőnek tűnő mérkőzéseket is elveszítettek (Dinamo Minszk és Schaffhausen elleni találkozó).

A Veszprém szereplését nehéz igazán reálisan megítélni, hiszen a kifejezetten jónak tűnő csoportkör – a hamburgi és a montpellier-i vereség is abszolút vállalható, otthon pedig veretlen maradt az egész szezonban – után fájóan korán maradt alul egy nagyon összeszedett Barcelonával szemben . Ugyanazzal a Barcelonával szemben, amely egy éve is elütötte – ráadásul kísértetiesen hasonló módon, a katalóniai hátrányt egyszer ledolgozva – a további szerepléstől, csak akkor a negyeddöntőben. Nyilvánvaló, hogy az első fázis utáni hirtelen bakonyi búcsúban közrejátszott a peches sorsolás, hiszen a lehetséges ellenfelek közül egyértelműen a legnehezebbel, az ősszel még bukdácsoló Xavier Pascual-csapattal került össze, amely ellen ezúttal legalább egy győzelem összejött.

A párharc során ugyanakkor az is kitűnt, hogy bármennyire is jól felkészített a Veszprém, a legnagyobb – spanyol és német – csapatok ellen egy-egy találkozón ugyan fel tudja verni a versenyt, de hosszú távon – mondjuk 120 perc alatt – a hosszabb kispad (több pénz…) és a több éles mérkőzés tapasztalata érvényesül.

Hogyan is fogalmazott Marko Vujin? „Nem tudtuk végig tartani, netán növelni kilencgólos előnyünket, mert nagyon nehéz hatvan percig ugyanolyan magas szinten és dinamikával kézilabdázni. Dejan Perics bravúrsorozata ellenére megtörténhetett, hogy erőnk fogytával nem tudtuk tartani a Barcelona átlövőit, és nem értünk vissza gyorsan induló szélsőivel, főleg Juanin Garcíával.”

A pályán belüli nézőpont: Vujin a második félidőben a mellette elrohanó – az első félidő hibái után jobbára pihentetett – szélsőkben látta a különbséget. A pályán kívüli: Vass Sándor, az MKSZ alelnöke ugyanazt a mérkőzést nézve markáns véleményt fogalmazott meg a Digi Sport Reggeli Start című műsorának.

„Amikor egy százszázalékos női, illetve férficsapat van a hazai bajnokságban és a többi együttes csak asszisztál, nem véletlen a Veszprém kiesése a Barcelonával szemben. Egy olyan csapat, mint a Barcelona, hétről hétre jobbnál jobb csapatok ellen játszik. Nekik nem probléma behozni hét gólt, nekünk az. Addig, amíg ez a két élklub itthon a mezőny fölé tudja helyezni magát, ami természetesen anyagi kérdés, addig nincs miről beszélni.”

Ami tehát a hazai csapatok előnye a többiekkel szemben – elsősorban a viszonyok közt kiemelkedően magas költségvetés és játékosállomány –, az egyben a hátránya is. Csakhogy amíg női vonalon a Győri ETO-nak sokkal szűkebb az igazán kemény ellenfelek listája, addig a férfiaknál rengeteg az erős rivális, ráadásul az EHF – a labdarúgásból merített szisztémával – az elitsorozatot mind inkább „kinyitotta” a legerősebb országok élcsapatai számára, amelyek élnek is a lehetőséggel.

A sorozat népszerűsége, presztízse és az európai szövetség bevételei nőnek, de a magyarhoz hasonló, viszonylag kiegyensúlyozatlanabb bajnokságokból érkezők számára mind nehezebb lehet egy igazán látványos eredmény elérése.