– Mit szól ahhoz, hogy Iváncsik Gergő ideiglenesen lemondta a válogatottságot?
– Gergővel megbeszéltük a dolgokat. Ahogy ő is elmondta, úgy áll a helyzet, mást én sem tudok mondani.
– A londoni olimpia óta ő a negyedik kézilabdázó, aki így döntött. Mi lehet az oka ennek a tendenciának? Mindegyik eset külön történet, vagy van összefüggés közöttük?
– Az az összefüggés, hogy öregszenek a játékosok. Harminc felett járó emberekről beszélünk, akik hosszú évek óta a válogatott, klubcsapat, család háromszögben élnek. Ebben az őrült terhelésben kell folyamatosan teljesíteniük. Borzasztóan kevés a szabadidő, nem elég a tökéletes regenerálódásra. Természetes, hogy előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor úgy döntenek, hogy a családra több időt szánnak. Ki szólna például egy rossz szót Fazekas Nándira, aki harminchat évesen úgy döntött, a három gyermekével szeretne lenni?
– Nyugtasson meg minket, hogy ön azért látja az utánpótlást.
– Sajnos nem így van. Ebben hibásak vagyunk mindannyian. A magyar kézilabda felelőssége, hogy nem nevelődött ki egy újabb garnitúra, és a szaksajtóé is, hogy nem hívta fel a figyelmet erre a veszélyre. Én is szívesen mentem volna ki a világbajnokságra fiatalabb kerettel, de egyszerűen nincsenek meg azok a kézilabdázók, akikre szükség lenne. A nagy nemzetek utánpótláscsapatai rendre ott vannak a korosztályos tornák élmezőnyében. A franciák, a németek, a horvátok szinte mindig tudnak honnan meríteni, míg nekünk nehezebb a dolgunk, nálunk több ideig tart, amíg minőségi kézilabdázók kerülnek ki a rendszerből. A kétezer-ötös junior-világbajnoki bronzon kívül nem volt az elmúlt években jelentős utánpótlás- eredményünk.
– Majd az akadémiák oldják meg ezt a helyzetet?
– Évek óta ezt mondom, és hiszem is, hogy így lesz. Azonban ez nem megy azonnal – a riói olimpiáig nem számíthatunk az onnan érkező játékosokra.
– Akkor az elkövetkezendő években lejjebb kell adnunk az igényeinkből?
– Azért ez nincs így, hiszen a magyar válogatottra eddig is jellemző volt, hogy képes erején felül teljesíteni. Ne felejtsük el, hogy ez remek csapat, amelyik bebizonyította már, hogy versenyképes a világ legjobbjaival is, és ha sérülése után visszatér Ilyés Ferenc, akkor még erősebbek leszünk. Abban is bízom, hogy Iváncsik Tamásra is számíthatunk a jövőben. Ő sajnos sok igaztalan, méltatlan támadást kapott döntése miatt. A balátlövő posztján ellenben valóban vannak gondjaink.
– Lehet-e megoldás erre a Pérez Carlos esetében már bevált honosítás?
– Lehet, hiszen nem titok, a Veszprémben játszó iráni Iman Dzsamali ügye folyamatban van. Ez azonban rendkívül kényes kérdés, hiszen a családját is Magyarországra kellene hoznunk.