– Hogyan élték meg az Euroliga-búcsút?
– Nehezen, de már túl vagyunk a csalódottságon – válaszolta Hanga Ádám, a spanyol FC Barcelona 30 éves magyar válogatott játékosa. – Mentálisan és fizikailag is roppant megterhelő időszak volt az elmúlt néhány hét, amit sajnos az Efes elleni kieséssel zártunk le.
– Pedig már a második meccsen elvették a pályaelőnyt a törököktől...
– Nagy várakozással néztünk a párharc elé, ami igazolta a jóslatokat, hiszen végletekig kiélezett sorozat volt, az egyetlen a negyeddöntő, amelyik csak az ötödik találkozón dőlt el. A második meccsen nagyon odatettük magunkat, Isztambulban nyertünk, ám ezután érthetetlen módon elrontottuk az első hazait.
– Mit gondol, miért?
– Mentálisan nem voltunk rendben, pocsékul kezdtük a meccset, s mivel jellemző ránk, hogy ha beragadunk az elején, nehezen állunk talpra, simán, harmincnégy ponttal vesztettünk. Tizennégy triplát kaptunk, ez Euroliga-rekord idegenben szereplő csapattól. Sajnos esélyünk sem volt ezen a mérkőzésen, ráadásul fel is adtuk a végét, ami nem volt szép. Utána megnyertük a következő hazait és az utolsó, isztambuli találkozón is pariban voltunk, de végül kikaptunk. Gratulálnunk kell az Efesnek, jobb volt. Mi nagy lehetőséget szalasztottunk el. Szerencsére annyira sűrű a program, hogy nem volt időnk búslakodni, így már tényleg a bajnokságra tudunk fókuszálni. Négy forduló van hátra az alapszakaszból, ha a hátralévő meccseinket megnyerjük, miénk a pályaelőny a playoffban. Aztán pedig nincs köntörfalazás, bajnoknak kell lennünk!
– Mi volt az Euroligára vonatkozó cél az idény előtt?
– A negyeddöntőbe kerülés, nem a final four, de ezt nem szeretem kimondani, mert a világ egyik legnagyobb klubjának mindig a négy közé kerülést kell megcéloznia.
– Februárban megvédték Spanyol Kupa-címüket. Ennek mekkora jelentőséget tulajdonítanak?
– A klubnak sokat jelent a címvédés, apró extrákkal, mint például hogy a Real Madrid ellen sikerült és – Madridban... De az is volt a célunk, hogy tavalyhoz hasonlóan három szinte tökéletes meccset játsszunk. A döntőben tizenhét pontos hátrányból fordítva győztünk, aminek lelkileg rengeteg a pozitív hozadéka.
– Miben más, egyáltalán más-e a csapat az előző idénybelihez képest?
– Kiegyensúlyozottabb a mostani, ez egyértelmű. Sokkal nagyobb kilengéseink és hullámvölgyeink voltak az előző idényben. Ennek a csapatnak tényleg van tartása, de ez annak tudható be a leginkább, hogy a keret keveset változott. Megfigyelhető, hogy azok az együttesek tudnak sikeresek lenni, amelyekben több éven át szinte ugyanazok a játékosok játszanak. Ugye, egy jó idény után könnyebb egyben tartani a keretet, s ha ez nyáron is így lesz Barcelonában, akkor jövőre egyértelműen az Euroliga final fourba kerülés lesz a cél.
– Az ön szerepe változott?
– Valójában napról napra változik. Van, hogy három egymást követő találkozón előbb irányítok, a másodikon hátvéd vagyok, a harmadikon már bedobó. Előfordul, hogy gyakorlatilag csak védőfeladataim vannak, de az is, hogy elsődlegesen támadnom kell a gyűrűt. De ez nem jelenti azt, hogy elégedetlen vagyok, sőt, ellenkezőleg: minden meccsen játszom, és a triplaszázalékom is javult. Tulajdonképpen hozzászoktam ahhoz, hogy a csapat Jolly Jokere vagyok, s a legtöbb esetben élvezem.
– Márciusban elhunyt a nagyapja, aki nagyon közel állt önhöz. Sikerült már feldolgoznia az elvesztését?
– Nagypapa halála nagy törés az életemben. Neki köszönhetek mindent, nélküle nem lennék ebben a helyzetben, sőt, nem is lennék profi kosaras. Érzem, hogy minden meccsen ott van velem, csak már a mi világunknál jobb helyről szurkol nekem.
KOSÁRLABDA
FÉRFI EUROLIGA
Anadolu Efes (török)–Barcelona (spanyol) 80–71 (23–28, 24–14, 14–15,19–14)
A három nyert meccsig tartó párharc végeredménye: 3–2 az Anadolu javára.