Kálmán László 21 szezon után befejezi profi karrierjét

 

„Profiként abbahagyom, de mindenképpen játszani fogok alacsonyabb osztályban – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Kálmán László, a Szova-Trend Optika KC Szombathely negyvenéves irányítója, aki csütörtökön jelentette be, hogy visszavonul. – Nehéz egyik napról a másikra befejezni. El kellett gondolkodnom, mi a fontosabb: új pályát kezdek, vagy eljátszogatok még valahol. Nehéz döntés volt, de nagy lehetőség, hogy klubmenedzser lehetek Szombathelyen, ez is befolyásolt.”

A szombathelyi klasszisról felreppent a pletyka, hogy azért hagyja abba, mert nem kapott új szerződést az együttestől. A játékos erről nem akart beszélni, viszont elmondta, ajánlatnak nem volt híján.

„A Jászberény és a Körmend is nagyon szeretett volna szerződtetni, ami jólesett a lelkemnek, hiszen mindkét gárda előttünk végzett a bajnokságban – mondta Kálmán, akinek utóbbi együtteshez igazolása már azért is pikáns lett volna, mert huszonegy éve a körmendieknél nem volt helye, így került Szombathelyre. – Valóban furcsa csavar lett volna… Elgondolkodtam az ajánlaton, tárgyaltunk is, de… Nem, nem ez volt nekem megírva.”

Kálmán huszonegy évet játszott az élvonalban, nyert bajnokságot, kijutott az Európa-bajnokságra, és az év játékosának is megválasztották többször. A szombathelyi játékos szerint nem csak a maximumot, hanem még annál is sokkal többet hozott ki magából.

„Ennyi ideig kevesen játszanak úgy egy csapatban, hogy állandóan kezdők, alapemberek. Csúcstartó vagyok a játszott perceket és a dobott pontokat illetően. Elnyűhetetlen voltam. Lehet, hogy sokszor kikaptunk, elvesztettünk néhány döntőt, de engem nem gyűrtek le. Végig ezer fokon égtem, a huszonegy év alatt meghatározó, sőt kulcsembere voltam a csapatnak, amire nagyon büszke vagyok.”

És ezzel együtt lett klubikon Szombathelyen, aminek természetesen nagyon örül a most visszavonuló játékos.

„Ez is nagyon jó érzés! De még jobb, hogy példát mutattam, mert bizonyítottam, hogy a kicsi is tud győzni és messzire jutni, ha van kitartása, akarata és szenvedélye” – tette hozzá Kálmán. S hogy az öt évvel ezelőtti bajnoki cím-e a csúcs?

„Mondhatnám, hogy az, de én minden meccset csúcsnak éltem meg. Nyilván az a győzelem nagyszerű volt, de én azt is sikernek könyveltem el, ha egy sima bajnokit úgy nyertünk meg, hogy felkészültem rá, és megfeleltem a magam és mások elvárásainak – mondta az előző szezonban már a negyvenet taposva is remeklő játékos. – Erre vagyok a legbüszkébb! Negyvenévesen is az én játékom határozta meg a csapat teljesítményét.”

A nagyszerű hazai karrier mellett a külföldi megméretés nem adatott meg Kálmánnak. Bár lehetősége volt, de egy sérülés közbe szólt.

„Kicsit igen, de valójában nem rajtam múlt – felelte arra a kérdésre, hogy sajnálja-e, hogy kimaradt a légióskodás. – Az 1999-es Európa-bajnokság után megkeresett a francia Nancy, kitűnő ajánlatot tett, csakhogy egy Kecskemét elleni kupameccsen elszakadt a bokaszalagom. Bár műteni nem kellett, de abban a szezonban zavart a sérülés, hátráltatott a játékban. Végül a franciák nem tudták kivárni, amíg teljesen felépülök.”

Ekkora tapasztalattal adja magát a kérdés, hogy találkozhatunk-e Kálmánnal edzőként valamelyik csapatnál. A játékos elmondása szerint szívesen edzősködne, és ha minden jól alakul, kap egy utánpótlásgárdát Szombathelyen.

Ha a korábbi szövetségi kapitányok véleményére is kíváncsi Kálmán Lászlóval kapcsolatban, keresse a Nemzeti Sport pénteki számát, amelyet már digitális formában is elérhet!