„Remélem, ez csak valaminek a kezdete” (Fotó: Koncz György) |
– Milyen érzésekkel utazik Barcelonába az Európa-bajnokságot követően?
– Életem egyik legnagyobb élménye volt az Eb az Euroliga négyes döntője után – válaszolta Hanga Ádám, aki az egyik vezére volt az Eb-n nyolcaddöntőig jutó magyar csapatnak. – Csodálatos tíz napot töltöttünk e viadalon, tudtuk, miért jöttünk ide, tudtuk, melyik mérkőzéseket kell megnyernünk, és azokat meg is nyertük. Bejutottunk a legjobb tizenhat közé, olyan csapatokkal szerepeltünk együtt Isztambulban, amelyek legendákat tudnak a soraikban. Nagyon büszke vagyok a csapatra. Remélem, ez csak valaminek a kezdete, és nem csupán fellángolás. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó Eb, amelyen részt vehettünk.
– Teljesen elégedett?
– Igen, főleg a csapattársaim miatt. Jó volt látni például Ruják András teljesítményét a szerbek ellen, vagy éppen Perl Zoli játékát. Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy annyival nem jobbak a sztárcsapatok sem, ez kosárlabda: az akaratnak, önbizalomnak is óriási szerepe van az elvégzett munka mellett, és ezek döntőek lehetnek.
– Akkor a magyar játékosoknak is ilyen esemény adhat lökést, önbizalmat?
– Én nagyon remélem! Ha évről évre ilyen szintű tornákon szerepelhetnénk, akkor egyre több magyar játékos tudna külföldre szerződni vagy éppen olyan kosárlabdázók ellen léphetne parkettre, akik segítik a fejlődését. Ez vihetné előre a magyar kosárlabdát. Ezt a szereplést meg kell lovagolnia a szövetségnek és a kluboknak! Most jönnek a hétköznapok, de kívánom mindenkinek ebben a válogatottban, hogy legyen sérülésmentes szezonja, fejlődjön tovább, és merítsen erőt az Eb-n történtekből!
– Milyen visszajelzéseket kapott az ellenfelek, szakemberek részéről?
– Rengeteg gratuláció érkezett, mindenki azt hangsúlyozta, hogy óriási eredmény a szereplésünk. Megleptük a mezőnyt, ám mi tudtuk, hogy képesek vagyunk erre, elérhetjük, amiért jöttünk. A legjobb kifejezés, hogy kivívtuk a tiszteletet – ez számomra óriási szó. A mezőnyben rengeteg olyan játékos szerepelt, akivel együtt játszottam vagy ellenfelem volt, jólesett, hogy ők elismerték a teljesítményünket. Boldog vagyok, hogy így tudtuk képviselni a hazánkat.
– Beszéljünk a Szerbia elleni szoros csatáról! Erre lehet mondani, hogy állva haltunk meg?
– Abszolút! Bár nekem nagyon rossz meccsem volt, nem ment a dobás.
– A szerbek elmondták, mennyire készültek ön ellen.
– Igen, de ettől függetlenül voltak olyan helyzeteim, amelyek bemehettek volna. Amikor láttam, hogy nem megy a dobás, próbáltam passzolni, a többieknek lehetőséget teremteni. Volt egy Perl Zolink, aki klasszisteljesítményt nyújtott.
– Ezért is fogadták felállva és tapssal, amikor a hajrában leült ő is pihenni?
– Természetesen. Nagyon meg kell becsülnünk, hogy ilyen remek fiatal játékosunk van, de említhetném a többieket is, akik otthon kosárlabdáznak, és tartották a lépést az első sorukkal játszó szerbekkel, sőt feljöttünk hét pontra. Tényleg látszott az ellenfélen, hogy kicsit megijedt, és ezek után már teljesen mindegy, mi lett a vége.
– Hétfőn Budapestre utazott, és kedden már indul Barcelonába, sok ideje nem lesz pihenni.
– Nem, a hét végén már meccsünk van, nem tudom, nekem mikor kell beszállnom. A budapesti pakolás után ki kell vezetnem a katalán városba, a családom repülővel jön utánam, és elkezdődik a nagy daráló. Jólesne egy kis pihenés, ám ez most nem az a helyzet. Nagyon izgatott vagyok, új kaland kezdődik egy új klubban, várom már, hogy elinduljon a klubszezon.
– Jobb lesz a Barca, mint az előző évadban?
– Ezt garantálom, biztos, hogy jobbak leszünk! Azt nem tudom, mennyire lesz sikeres is az együttes, de remélem, azzal sem lesz baj.