Parádés portlandi bravúr San Antonióban

 

Washington Wizards–Dallas Mavericks 107–112

Életben maradt a Mavs. Nagyon kellett ez a győzelem a vendégcsapatnak a halovány playoff-esélyek miatt, de sikerült életben tartaniuk ezeket – méghozzá egy parádés utolsó negyednek köszönhetően. Az első három játékrész során sosem vezetett a Dallas, az utolsóban viszont robbantott a Nowitzki, Curry, Brussino trió, ők hárman túldobták a teljes Washingtont és végül idei legponterősebb negyedükkel (39) megfordították a találkozót – a hajrában sorra jöttek tőlük a clutch játékok, így nagyon nagy győzelmet arattak. Dirk Nowitzki szerint annyi jó dobójuk van, hogy ilyen rohamot bármikor képesek véghezvinni, így erre most Wesley Matthews nélkül is képesek voltak, de ezzel együtt is három meccs a hátrányuk a Denver mögött.

John Wall megsérült. A második negyedben vált ki egy időre a Wizards irányítója, ez pedig nagyobb baj lehetett volna, mint az, hogy elveszítettek egy meccset – Wall viszont vissza tudott térni és 36 percet játszott is. Ezzel együtt nem érezte jól magát, a mérkőzés végén már borzasztóan fájt a bal lába és nem biztos benne, hogy a következő összecsapáson ott lesz-e a csapatban – azért ha csak három-négy meccsre is kidőlne, azzal valószínűleg elúszna a Washington reménye a második helyre. Most egyébként szinte végig vezetett a gárda, a Wall, Beal, Bogdanovic trió szétszedte a Mavs védekezését, aztán a záró etapban elfogytak hátul és végül meglepő verésbe futottak bele – ezzel hirtelen ismét másfél meccs a hátrányuk a Bostonhoz képest.

A Wizards legjobb dobói: Wall 26/6, Beal 24/12, Bogdanovic 19/9
A Timberwolves legjobb dobói: Barnes 22/3, Nowitzki 20/9, Curry 19/9

Indiana Pacers–Charlotte Hornets 98–77

Paul George sok volt a Charlotte-nak. A back-to-back ellenére nagyon frissen mozgott a Pacers klasszisa, aki ezúttal egymaga vette hátára csapatát és vállalt magára rengeteg mindent támadásban. A csapatvédekezés már az első félidőben is jól működött, de akkor elöl még kevésbé volt produktív a társaság, aztán a harmadik negyedben emelt a szinten George: vezérletével egy 15–0-s rohamot produkált az Indiana, amellyel eldöntötte az összecsapást. A kőkemény védekezés mellett George végül 39 pontig jutott szenzációs hatékonysággal (15/21 mezőnyből, 6/10 tripla) és lehetetlen volt lelassítani, a pontszegény meccsen nagyon kitűnt az ő extra teljesítménye – érdekesség, hogy az All-Star óta 11-ből kilencszer száz pont alatt tartotta ellenfelét a Pacers és ugyanilyen arányban megnyerte a lepattanózást is.

Támadásban voltak nagy gondok. Teljesen reménytelen volt a Hornets támadójátéka, Batum nem lépett pályára, Kemba Walker (7 pont, 3/11 mezőnyből) terített betlije pedig nem férhetett bele, hiszen az egész rendszer erre a két emberre van felépítve. Egyedül a padról beszálló Kaminsky dicsérhető, de amikor egy tripladobásra tervezett csapat 3/23-mal zár kintről, akkor érezhető, hogy van gond – a második félidőben már nem volt esélyük, onnantól nem tudtak mit kezdeni George-dzsal és végül újabb vereséget szenvedtek. Ezzel lehet, hogy elúszott számukra a rájátszás, zsinórban harmadszor buktak és négy meccsre vannak a Pistons, Heat párostól.

A Pacers legjobb dobói: George 39/18, Ellis 16/6, Miles 9/3, Robinson 9/3
A Hornets legjobb dobói: Kaminsky 20/3, Belinelli 11/6, Kidd-Gilchrist 10

Boston Celtics–Minnesota Timberwolves 117–104

Tanulási folyamat. Az elképzelt kezdőötös egyelőre csak 28 meccset tudott együtt játszani a szezonban a Celticsnél és csak múlt hét óta állt össze ismét, így most a fő feladat az ő „behangolásuk” úgy, hogy közben minimum a keleti második helyet meg kell szerezni. Ezen a téren jó úton járnak, most pedig remek második félidővel újabb győzelmet arattak – a nagyszünetben még két ponttal a Wolves vezetett, de a fordulás után uralta a meccset a hazai csapat. Támadásban parádézott a Thomas, Horford, Bradley trió, rájuk építve remekül dobtak (54.4 százalék) és nagyszerűen járt a labda (34 gólpassz, 10 eladott labda, 43 kosár), így pedig a gyenge lepattanózás is belefért – a padról is mindenki hozzátette a magáét, nagyon jól nézett ki Brad Stevens alakulata. A hajrában már nem is kellett izgulniuk, az utolsó percekre eldőlt a meccs, így egyetlen győzelemre van a Clevelandtől a gárda.

Nem nagyon kaphat már ki a Wolves. Hiába van remek formában a Minnesota, hiába izzasztotta meg most is Kelet egyik legjobbját idegenben, egyszerűen nem férnek bele vereségek, ha rájátszásba akarnak jutni Wigginsék – 15 mérkőzés van hátra, néggyel vannak lemaradva a Denver mögött, de köztük van még a Portland és a Dallas is. Ezen az estén az utóbbi időben remekül működő védekezésük hagyta őket cserben, nem tudtak mit kezdeni a mozgékony Horforddal (20 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz) és Thomasszal (27 pont, 8/15 mezőnyből), amit végül nem tudtak ellensúlyozni a 15–5-re megnyert támadópattanózással. Towns ezúttal húsz pont alatt maradt, de a támadójátékukból csak a triplák hiányoztak, a pontokat összességében így is hozták – viszont mivel képtelenek voltak lelassítani a Bostont, így a második félidőben csak rohantak az eredmény után.

A Celtics legjobb dobói: Thomas 27/12, Horford 20/3, Bradley 18/12
A Timberwolves legjobb dobói: Rubio 23/9, Muhammad 21, Wiggins 21/6

Miami Heat–New Orleans Pelicans 120–112

Nagy formában a Heat dobógépei. Az utóbbi találkozókon rendre megszórják ellenfeleiket kintről a floridaiak és ezúttal is bevertek 16 hármast, az utolsó negyedben gyakorlatilag ennek köszönhették a győzelmet: 7/9 (!) triplával jelentkeztek Ellingtonék ebben az időszakban, amivel megtörték a Pelicanst és pontzáporos győzelmet arattak. Remekül mozgott Goran Dragic, de a kispadról még négy ponterős periméter-játékos szállt be, illetve ne feledkezzünk meg a palánk alatt villogó Hassan Whiteside-ról (20 pont, 9/11 mezőnyből, 17 lepattanó) sem – ha nem is jött könnyen a győzelem, a hajrában bezúdított triplaeső végül meghozta a sikert. A Miami ezzel most már tényleg ott toporog a playoff kapujában, következőleg a Minnesota ellen vív kőkemény meccset.

Nem volt rossz a Pelicans. Ugyan DeMarcus Cousins megkapta idei 19. technikaiját és összességében sem dolgozott hatékonyan, csapatként nem működött rosszul a New Orleans támadójátéka – a 27 pontos Davis és az említett Cousins mellett Moore, Holiday, Cunningham és Crawford is elérte a tízpontos határt, ráadásul megvolt a spacing, 40 százalékkal tripláztak. Alvin Gentry legénysége le is dolgozta korai 14 pontos hátrányát és a harmadik negyedben vezetett is, de végül nem tudták tartani a lépést a Heattel és a back-to-back második felén vereséget szenvedtek – a playofftól öt és fél meccsre vannak és jelenleg fél meccsel előzik meg a Kingst...

A Heat legjobb dobói: Dragic 33/15, Whiteside 20, Ellington 19/15
A Pelicans legjobb dobói: Davis 27, Cousins 19/6, Moore 18/3

Detroit Pistons–Utah Jazz 83–97

Könnyed Jazz-siker. Nem izzadt meg különösebben a Utah, percek alatt tizenöt pontos előnyt épített ki az együttes és végig kontrollálta az összecsapást – csak egyszer, a negyedik negyedben ijedt meg kicsit Quin Snyder, akkor visszaküldte már percek óta pihenő kezdőit, de reális veszélyt egyszer sem jelentett rájuk a Pistons. A ligaelit védekezést most is hozták Gobert-ék, teljesen levették a pályáról a Detroit fegyvereit, míg támadásban ezúttal is Gordon Hayward járt élen – az utóbbi hét meccsből hatodszor nyert az együttes és magabiztosan őrzi negyedik helyét. Hozzájuk kapcsolódik, hogy Derrick Favors ezúttal sem játszott, míg Rodney Hood csak kilenc percet kapott, de térdfájdalmai miatt végül nem erőltette őt Snyder.

Becsődölt kezdőcsapat. Stan Van Gundy a szezon során jó párszor beszélt arról, hogy hiányzik az energia a csapatából és főleg az első ötössel akadtak problémái, variálta is a rotációt rendszeresen, de csak néha-néha talált erre megoldást. Most ismét ez volt a Pistons problémája, a kezdők borzasztóan nyitották a meccset, Andre Drummond értékelhetetlen estét produkált Gobert ellen, de Reggie Jackson is elveszett, ők ketten végül csak húsz-húsz percet tölthettek parketten – mellettük Caldwell-Pope és Morris is csak szenvedett, az első ötös kicsit sem működött. Érdekesség, hogy a padról beszálló Smith, Harris, Baynes trió hozott némi lendületet és akaratot, ők adtak halovány reményt arra, hogy utolérhetik a Jazzt, de ezt a kísérletet végül még csírájában elfojtották a vendégek – az újabb vereséggel már csak nyolcadik a Detroit Keleten.

A Pistons legjobb dobói: Smith 16, Baynes 12, Harris 12
A Jazz legjobb dobói: Hayward 25/12, Hill 17/3, Johnson 12/6, Gobert 12, Ingles 12/12

Houston Rockets–Los Angeles Lakers 139–100

Lou Williams büntette volt csapatát. Ugyan James Harden újabb tripla duplát hozott (18 pont, 12 lepattanó, 13 gólpassz), de egyrészt eladott mellé kilenc labdát, másrészt most egyáltalán nem ő volt a főszerepben a Rockets 39 pontos győzelme ellenére sem. Az este sokkal inkább Lou Williamsről szólt, aki a deadline-nál éppen a Lakerstől került Houstonba és bár voltak remek meccsei, az utóbbi időben nem igazán találta a dobását – most viszont 30 ponttal, közte 7/9 triplával, valamint hét gólpasszal jelentkezett volt csapata ellen. Rajta kívül egyébként még hatan is elérték a tízpontos határt és bár a hazai győzelem egy pillanatig sem forgott veszélyben, ilyen mértékűvé csak az utolsó negyedben nőtt a különbség – ekkor 46 pontot vert még be a Houston, nagyrészt a cserejátékosok révén. A texasiak zsinórban harmadszor nyertek és remek formában haladnak előre, ráadásul ez már a 14. olyan meccsük volt idén, amelyet legalább húsz ponttal nyertek meg.

Nehéz értékelni. A vendégeknél örülhetnek Julius Randle agresszív játékának, aki 32 pontos karriercsúcsot és nyolc lepattanót tett a közösbe, beírhatnak egy piros pontot a 18 egységig jutó Brandon Ingramnek, de nagyjából ennyi, csapatként közel értékelhetetlen produkciót nyújtottak ismét. Nick Young visszakerült a kezdőbe és 0/9-et dobott mezőnyből, D'Angelo Russell vállalhatatlanul játszott a padról beszállva, majd ki is pontozódott, hattal több labdát adtak el, mint ahány gólpasszuk volt és egy pillanatig sem tudták megközelíteni a Houstont – lassan véget érhetne már a szezon Los Angelesben, egyre kevesebb értelme van számukra.

A Rockets legjobb dobói: Williams 30/21, Ariza 20/12, Harden 18/3
A Lakers legjobb dobói: Randle 32, Ingram 18/6, Clarkson 18/3

San Antonio Spurs–Portland Trail Blazers 106–110

Nagy fordulat. Egy nappal korábban 77 dobott ponttal, borzalmas játékkal kapott ki a Blazers New Orleansban, majd a back-to-back második felén parádés teljesítményt nyújtva megverte a San Antoniót – így kell az év legnegatívabb vereségéből felállni a legnagyobb győzelemmel. Terry Stotts szerint az volt a kulcs, hogy végig koncentráltak tudtak maradni, nem voltak lefagyásaik és a támadóstratégiájukat az egész meccs során végre tudták hajtani – Lillard és McCollum 62 ponttal, közte 17/17 büntetővel húzta a gárdát, mellettük pedig ismét sokoldalú játékkal jelentkezett Nurkic is. A szoros végjátékban sem remegett meg a kezük, rendre dobóhelyzeteket tudtak kialakítani és a legvégén a büntetővonalról is könyörtelenek voltak – ezzel a parádés sikerrel két meccsre vannak a playofftól.

Aldridge visszatért. Szívritmuszavar miatt hagyott ki pár meccset a Portland korábbi, a Spurs jelenlegi erőcsatára, de elég rozsdásan mozgott egyelőre – saját bevallása szerint a ritmus megvolt, de a gyűrűt még nem érezte igazán, csak a negyedik negyedben (9 pont a 19-ből) lendült bele. A hazaiak vezére természetesen most is Kawhi Leonard (34 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz, 3 labdaszerzés, 2 blokk) volt, de a védekezés nem igazán állt össze, nem tudták kizökkenteni a Lillard, McCollum párost, akik folyamatosan megbontották őket – a negyedik negyedben is ezzel volt probléma, hiába hozták a kosarakat, képtelenek voltak lelassítani a Portland hátvédjeit. A végén ugyan megtettek mindent, Mills nyolc másodperccel a vége előtt bevágott egy clutch hármast is, de a Blazers nem hibázott a vonalról, így egy meccs távolságra kerültek ismét a Golden State-től.

A Spurs legjobb dobói: Leonard 34/12, Aldridge 19, Mills 13/9
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 36/6, McCollum 26/6, Nurkic 16

Chicago Bulls–Memphis Grizzlies 91–98

Ez a memphisi védekezés. Az utóbbi időben sok mindent elmondhattunk a Grizzliesszel kapcsolatban, de azt éppen nem, hogy továbbra is ligaelit szinten védekeztek, a gárda messze volt attól, ami meghatározta őket az elmúlt években. Ezúttal azonban ismét haraptak hátul Tony Allenék, a második félidőben különösen kordában tartották a Chicago fegyvereit, lassították a játékot, elszívták a levegőt Butlerék elől, igaz, így is nehezen tudtak végül nyerni. A támadójátékot Conley és Gasol intézte, együtt bedobtak 54 pontot nyolc triplával és a spanyol center két kulcsfontosságú kosarat is elsüllyesztett a negyedik negyedben, mindkétszer Mirotic hármasára válaszolva – a második után jött még egy Conley-tripla és egy újabb Gasol-dupla is, ezzel döntő fölénybe kerültek bő két perccel a vége előtt. A vendégcsapat ezzel zsinórban második győzelmét jegyezte és úgy fest, hogy kilábalt a gödörből, most pedig visszavághat az Atlantának a pár napja elszenvedett komoly vereségért.

Van gond Chicagóban. Arról mi is írtunk már, hogy a Bulls három sztárja, Rondo, Butler és Wade kis túlzással semmibe veszi Fred Hoiberg vezetőedző kéréseit és teljesen a saját feje után megy a pályán, ami finoman szólva sem egészséges – most ráadásul utóbbi kettő kifejezetten gyengén is játszott, nagy szerepük volt a csapat vereségében. Wade kisebb sérülést is szenvedett még az első félidőben és végül csak 23 percet töltött parketten, de Hoiberg sem igazán találja a megoldást, a korábban kegyvesztetté váló Rondo zsinórban másodszor kezdett (17 pont, 6 pattanó, 8 gólpassz, 3/4 tripla), míg az utóbbi 24 meccsből 21-szer kezdő Grant pályára sem lépett. A védekezésük nem volt rossz, de főleg a mindössze öt eladott labdának köszönhették, hogy nem kaptak ki jobban, a hajrában a Gasol, Conley kettős akkor talált be, amikor akart, miközben támadásban egy-két triplát leszámítva nem volt konzisztens válaszuk – ezzel a vereséggel már lépéshátrányba kerültek a playoff-harcban, ráadásul szombat hajnalban Washingtonba látogatnak.

A Bulls legjobb dobói: Rondo 17/9, Butler 14, Mirotic 14/9
A Grizzlies legjobb dobói: Gasol 27/9, Conley 27/15, Allen 10

Phoenix Suns–Sacramento Kings 101–107

Skal Labissiere is előbújt az árnyékból. Willie Cauley-Stein után újabb magasember villantott Cousins távozását követően, a 28. helyen húzott újonc Labissiere 32 pontos, 11 pattanós estével jelentkezett – ráadásul a 32-ből 21-et a negyedik negyedre tartogatott, ő szerezte a Kings zsinórban 16 (!) pontját. Ez volt az a plusz, ami kellett a vendégeknek, hiszen addig is látszott, hogy Cauley-Stein (14 pont, 11 pattanó, 5 gólpassz, 4-4 blokk és szerzett labda) és Koufos (13 pont) nagyobb gond nélkül képes alkotni a festékben. Erre tett rá az újonc egy nagy lapáttal, így azt is elbírták, hogy a Collisont nélkülöző hátvédsor finoman fogalmazva sem hozott extrát.

A hazaiaknál Tyler Ulisnak jutott fény. Eric Bledsoe-t pihentette a Phoenix, helyén Tyler Ulis remekelt (13 gólpassz) – Ulis és Labissiere egyébként csapattársak voltak a Kentucky Egyetemen. Mellé azonban huzamosabb ideig senki nem tudott felnőni, Booker megállt 19 egységnél, és bár Chriss (17) és Warren (24) támadásban szépen dolgozott, hátul nem tudtak mit kezdeni a Kings frontcourtjével, és ez a meccsbe került. Érdekesség, hogy Labissiere és Marquese Chriss játékjogát a draft után egy nagyobb ügylet keretében egymás között cserélte a két gárda – egyikük sem járt rosszul, már ha nem csapataik mérlegét nézzük...

A Suns legjobb dobói: Warrren 24, Booker 19/9, Chriss 17/6.
A Kings legjobb dobói: Labissiere 32/3, Cauley-Stein, Afflalo 14-14.

Los Angeles Clippers–Milwaukee Bucks 96–97

Griffin kezében maradt a győzelem. Az első félidő hullámvasútja után kiegyenlített küzdelem folyt a második félidőben, egyik gárda sem tudott elhúzni, három perccel a vége előtt azonban hétpontos előnyben volt a Bucks. Az egész este nagyon pontos DeAndre Jordan (17 pattanó, 9/12 mezőnyből, 4/5 büntető!) néhány jó megoldással felhozta a Clipperst annyira, hogy a végén a győzelemért támadhattak – Griffin közeli dobását azonban kidobta a gyűrű. A Clippers újabb veresége azt jelenti, hogy már közelebb van hozzájuk a 6. Thunder, mint a 4. Jazz...

Brutálisan jól védekezett a Bucks. Amikor Chris Paul 6 pontot, 2/10-es mezőnymutatót, 5 pattanót, 7 gólpasszra 6 eladott labdát jegyez, akkor látszik, hogy az ellenfél valamit jól csinált. A vendégek a palánk alatt nem voltak igazán acélosak, egyedül talán Greg Monroe dicsérhető, ugyanakkor a periméteren kihasználták, hogy mennyi jó védő (Middleton, Brogdon, Dellavedova, Snell, Antetokounmpo) áll készen, nagyon szépen elvették az ellenfél kedvenc játékait, a LAC 5/24-es triplamutatója már önmagában beszédes. Támadásban messze voltak a sziporkázástól és a végén Griffin dobásánál kis szerencséjük is volt, de összességében sok munkát raktak a meccsbe, így megérdemelt a győzelmük – amivel egyébként felléptek a keleti 7. helyre.

A Clippers legjobb dobói: Jordan 22, Griffin 18/3, Redick 16/6.
A Bucks legjobb dobói: Middleton 16/3, Antetokounmpo 16, Dellavedova 12/9, Monroe 12.