Ahogy számítani lehetett rá, az újonc, nyáron jól erősítő, a szezonnak nagy reményekkel nekivágó Diósgyőr rögtön magához ragadta a kezdeményezést. A mezőnyjáték során egyértelműen a hazaiak akarata érvényesült, lendületes támadójátékot produkáltak, bár a kezdeti rohamok során csupán lesgólig jutottak.

A zalaegerszegi játékosok meglepően indiszponáltak voltak. A csatárok mintha pályán sem lettek volna, a középpályások nem léptek oda szorosan az ellenfél mellé, így a házigazdák kedvükre adogattak, a védelem meg rendkívül rosszul helyezkedett, és a Csank-csapatokra nem jellemző módon lassú volt, továbbá úgy tűnt, a játékosok nem voltak igazán jó kondícióban. És akkor kifejezetten finoman írtuk körbe azt az állófocit, amelyet a ZTE bemutatott, és amelyet a DVTK már az első félidőben három góllal büntetett. Sőt, ez még hízelgő volt a vendégekre nézve, mert nem rajtuk múlt, hogy a szünetig nem duplázódott meg a különbség. Ne felejtsük el: az előző szezon negyedik helyezettje játszott az újonccal. Pontosabban fordítva: a diósgyőriek játszottak a zalaegerszegiekkel.

A hazai támadások kivitelezésével és befejezésével megbízott légós kvartett kimondottan villogott – lásd még: mindenki úgy játszik, ahogy hagyják –, George Menougong és Francisco Gallardo elsősorban szervezett, míg L’Imam Seydi és José Luque a befejezésekre koncentrált. Ennek eredménye három gól volt.

Az első gólt Seydi szerezte a 28. percben. Miután három védő között (!) a labdaátvétel, majd a lövés közben sem zavarta meg senki. A percekkel korábban nagy bravúrt bemutató Vlaszák Géza – Luque ziccerénél nem vetődött, hanem sprintelt, így zárta rövidre a szöget, s a spanyol légiós csak az oldalhálót találta el – ekkor már tehetetlen volt. (1–0)

A hátrányba kerülő ZTE az addigi második sebességből még egyet visszakapcsolt – mintha akció közben is a rögzített szituációkat gyakorolták volna –, a házigazdák néhány húzásból Vlaszák kapuja elé értek. A 41. percben három DVTK-játékos vitte rá a labdát egy szem ZTE-védőre, Vadász Viktor emelését Luque szelídítette meg, ballal megcsinálta a lövőcselt, majd 14 méterről, jobbal kilőtte a jobb felsőt. (2–0)

A 45. percben Seydi második gólját is megszerezte: középre abszolút ziccerben vehetett át egy kiugratást, két biciklicsellel leültette a kifutó Vlaszákot, majd megtolta a labdát a kapus mellett, és az üres kapuba helyezett. Varga Róbert későn érkezett, már nem tudott menteni. (3–0)

A szünet után nem sokat változott a játék képe. A házigazdák továbbra is nagy kedvvel és lendülettel játszottak, átlagban ötpercenként dolgoztak, majd hagytak ki százszázalékos gólhelyzetet – a komplett zalai védelem teljes asszisztálása mellett…

Teltek a percek, és a hazaiak a lelkes és népes publikum támogatását bírva továbbra is rohamoztak, viszont a befejezésekre mintha már nem maradt volna kellő erő és figyelem. Gallardo cselsorozatai azonban így is élményszámba mentek, Varga Róbert pedig csak Vad II Istvánnak köszönhette, hogy a 72. percben nem ment idő előtt zuhanyozni. A zalai védő leghátsó emberként elsőre nem tudta leütközni a spanyol középpályást, de a földre kerülve azért még utánanyúlva buktatta. Megúszta sárga lappal…

Nem úgy csapattársa, a 82. percben már második sárgáját kapó Rados Bulatovics. A ZTE a 85. percben egy szöglet után szerencsés körülmények között szépített, Varga Róbert volt szemfüles. (3–1)

Hogy ne legyen rossz a hazai drukkerek szája íze, arról Gohér Gergő gondoskodott. A 89. percben a feladathoz és légiós társaihoz felnövő csapatkapitány, Lippai Ákos átadását Gohér egy pattanás után irgalmatlanul bevarrta hét méterről a zalai kapuba. Nemcsak rá, hanem mögötte helyezkedő társára sem jutott védő... (4–1)