A két csapat őszi mérkőzése igen mély nyomokat hagyott a Haladás szurkolóinak szívében, mert a vezetés megszerzése után a chilei játékvezető három játékost is kiállított tőlük, így a pápaiak 5–1-re tudtak nyerni. A bizonyítási vágy tehát egyértelműen dolgozott a szombathelyi gárdánál, de nem mellékes az sem, hogy minden pont számítana neki, hogy elkerülhesse a kiesést. A mai mérkőzés kiváló alkalom volt arra, hogy a vasiak felzárkózzanak a középmezőnyhöz.

Aczél Zoltán és Véber György trénerek jól ismerik egymást, a hétköznapokban jó barátok, a pályán csapataik mégis tapogatózó játékkal kezdték a mérkőzést, igen sok volt a mezőnymunka, de helyzetekig egyik együttes sem jutott. A Haladás dolgozott ki előbb nagyobb lehetőségeket, méghozzá rögzített szituációkból. Kenesei lövéseit mindkétszer Oross terelte a kapu irányába, de Szűcs mindig a helyén volt.

Oross harmadszor sem tudta a kapuba juttatni a labdát, amikor egy kapu előtti kavarodás után Irhás passzát lőtte a pápai hálóőr kezébe, akin végül Kenesei fogott ki. „Kenő" a 35. percben 22 méterről lőtt lapos szabadrúgására kivetődött ugyan a kapus, de a labda kezéről a bal kapufára, onnan pedig a hálóba pattant (1–0).

A második félidő elején az edzők cserékkel próbálták meg felpezsdíteni a játékot. A Haladás igencsak ráült az eredményre, a vendégek pedig a cserék ellenére sem tudtak közelebb jutni Rózsa kapujához.

Az állás a továbbiakban nem változott, így a Haladás megszerezte második tavaszi győzelmét, amivel az első tízbe került a tabellán. Győzelme megérdemelt, hiszen a mérkőzés egészén mezőnyfölényben játszott a vendég Pápával szemben, amely távoli lövésektől eltekintve szinte a kapu előterébe sem tudott kerülni.