A Honvéd olyan klub lesz, amely a bölcsőtől a sírig elkíséri a szurkolóját

– Hat hónap elég volt ahhoz, hogy megszeresse a Honvédot?
– Abszolút! Gyerekként sporttagozatos iskolába jártam, sokáig kosárlabdáztam, de futballoztam és öttusáztam is. Ami a munkát illeti, világéletemben újságíróként dolgoztam, előbb a Magyar Rádiónál, majd a TV2-nél. A sport és a kommunikáció a hobbim, reméltem, ha a kettő találkozik, abból nem sülhet ki rossz. Ez beigazolódott. Kispesten ugyanolyan remek csapat jött össze a pályán kívül, mint a pályán. Ez annak is betudható, hogy amit a klub két tulajdonosa, Mendelényi Dániel és Bozó Zoltán, illetve ügyvezető igazgatója, Kun Gábort ígért, teljes mértékben betartotta. Őszinte és végtelenül korrekt a munkakapcsolatunk. Tengernyi a munka, de minden feltétel megvan hozzá, arról nem szólva, hogy abban a családias légkörben, amely mára kialakult, könnyű dolgozni.

– A különböző fórumokon követik a szurkolók hozzászólásait?
– Igen. Ugyanakkor törekszünk arra is, hogy ne csak olvassuk őket, beszélgessünk is velük.

– Azért kérdeztem, mert – a kommentek alapján – a többség hajlik arra, hogy Kispesten egyelőre jobb a kommunikáció, mint a csapat.
– Én annak örülnék inkább, ha Giuseppe Sannino csapata sokkal jobban teljesítene, mint az enyém. Ámbár tény, hogy a kommunikáció terén nagyot lépett előre a Honvéd. Amikor nekifogtunk, az lebegett a szemünk előtt, hogy valami jelentőset alkossunk. Első lépésben fel kellett állítani egy szerkesztőséget. A korábbi sajtóosztályt az eseménykövetés jellemezte, ezt tisztességesen meg is oldotta, ám arra a tartalomra, amit immár mi gyártunk, nem volt megfelelő anyagi és emberi erőforrás. Azzal kezdtük, hogy megújítottuk a honlapot. A minőség mellett a mennyiségen is javítani akartunk, mert fontosnak tartjuk, hogy naponta többször is rákattintsanak a drukkerek.

– Sportlapról lévén szó, nézzük az eredményeket!
– Az egyedi látogatók száma negyvenezerről száznegyvenezerre nőtt.

– Egy-nulla oda!
– A második lépésünk az volt, hogy Aranyoroszlánok címmel saját magazinműsort indítottunk az M4-en. A klub régóta tartozott ezzel a szurkolóknak, boldog vagyok, hogy rendeztük. Jó volt érzékelni az M4 nyitottságát és korrektségét, Székely Dávid csatornaigazgatóval egy csésze kávé mellett megállapodtunk mindenben. A Honvédnak hatszázezer szimpatizánsa van az országban, lényeges, hogy ezen az úton is eljussunk, akihez csak lehet. A nézettség – a műsorsávtól is függően – ötven- és százezer között mozog, a visszajelzések pozitívak.

– Rendben, kettő-nulla. No de mi a helyzet a drukkerek zsebével? A kinevezésekor arról is beszélt…
– Ott vagyunk már a zsebükben is! Az első fél év kiemelt feladatának tekintettük, hogy elindítsuk a telefonos applikációt, mert a modern futball már elképzelhetetlen enélkül. Tényleg meg kell ragadnunk minden lehetőséget, amelyen keresztül elérhetjük a szurkolókat.

– Honlap, televíziós műsor, applikáció kipipálva. Mi a következő lépés?
– Amit az első időszakra ígértünk, teljesítettük, ám ez nem jelenti azt, hogy hátra is dőlhetünk. Szeretnénk bővíteni, fejleszteni, amit eddig felépítettünk, a kispesti történésekre kíváncsi embereknek élményt akarunk nyújtani. Olyan élményt, hogy ha valamit elolvasnak, ha valamit megnéznek, csettintsenek, mondván, hűha, ez ott van! Maradéktalanul ki kell szolgálnunk őket! Hozzáteszem, eltöltöttem már egy-két évet, sőt évtizedet a szakmában, de még nekem is rengeteg tanulással jár ez a folyamat.

– Mégsem tűnik úgy, hogy törölné az emlékezetéből azt a napot, amelyen elkötelezte magát Kispestre.
– Nagyon is áldom azt a napot! Hálás vagyok a sorsnak, mert Kispesten is élvezem, amit csinálok. Ha valamiért csóválhatom a fejem, kizárólag az, hogy mivel Zuglóból jövök, hosszú az út a munkába a Temesvár utcai edzőközpontig. Ennél nagyobb gondom persze sose legyen!

– A Bozsik-stadionba vezető utat ismeri már?
– Hogyne ismerném! Semmi kétség, fantasztikus lesz az új aréna. Az átadásával is lesz teendőnk bőven, de már alig várjuk, hogy foglalkozhassunk vele. Mindeközben nem árt leszögezni, önmagában stadionként működtetni az új létesítményt nem jó koncepció. Ezért az a terv, hogy a dél-pesti régióban egy multifunkcionális rendezvényközpontot hozzunk létre, amely céges eseménynek, konferenciának, csapatépítő tréningnek, esküvőnek éppúgy házigazdája lehet, mint mérkőzésnek. Ki kell lépni a „csak a sport” körből, mert egy hónapban kétszer kilencven percre kinyitni a stadiont bizony nem éri meg.

– Az edzőknél dívik a tanulmányút. A kommunikációs igazgatóknál is?
– Tanulni mindig lehet, és mi merünk is. Olykor elég elmenni Bécsig, Krakkóig, Prágáig, hogy tapasztaljuk, miben fejlődhetünk. A Honvéd Magyar­ország egyik legnagyobb tradícióval büszkélkedő egyesülete, méltó rangra emelése mindannyiunknak jelentős kihívás. Jelenleg azt látjuk, a pályán van egy olyan csapatunk, amely dobogós helyezésért küzd, más lapra tartozik, hogy van egy Ferencváros és egy Mol Fehérvár FC is, amely a költségvetését és a keretét tekintve más minőséget képvisel. A cél az, hogy öt éven belül felzárkózzunk e két klubhoz.

– Kommunikációs fronton is erősebb a Fradi és a Vidi?
– Mindkét klubnál remekül dolgoznak a kollégák, mindazonáltal megkockáztatom, e tekintetben talán nem ugyanaz az erősorrend, mint a játéktéren. Büszke vagyok a csapatomra, profi munkát végez. Kun Gábor társaságában az ősszel Bruges-ben vettem részt egy szakmai konferencián, német, spanyol és angol klubok képviselői tartottak előadásokat, amelyeket vizuális anyagokkal színesítettek. Jó volt látni, hogy bármelyik anyagunk versenyképes lett volna azokkal – és még óvatosan fogalmaztam.

– A futballistáknak mennyi beleszólásuk van abba, hogy milyen cikkek és felvételek készüljenek?
– Hadd kezdjem ott, hogy amikor felállt a csapatunk, összehívtuk a játékosokat és elmondtuk nekik, mi vagyunk azok, akik értük és a Honvédért dolgoznak. Felhívtuk a figyelmüket arra is, mire ügyeljenek, milyen buktatókat rejtenek a különböző fórumok. Csakhamar nyilvánvalóvá vált, ahogy ők számíthatnak ránk, mi is számíthatunk rájuk. Nem skatulyázzuk be őket, szabad teret adunk nekik a megnyilvánulásra, nem a sablont akarjuk újra és újra előhúzni. Szem előtt tartjuk, hogy ha valaki mókamester, az jöjjön ki az interjúban, de közben megmutatjuk azt is, ha másnak komolyabb oldala van. A klub elvárása csupán annyi, hogy ami a Honvédot jellemzi, azt a labdarúgóknak is képviselniük kell.

– Milyen a visszacsatolás tőlük?
– Bíznak bennünk, és ez jó érzés. Nekik is tetszik, amit közösen alkotunk. Nem volt olyan forgatás, amelyre a szereplők ne jókedvvel toppantak volna be. Holott olykor sejtésük sem volt arról, mi vár rájuk. A karácsonyi akciónknál előzetesen nem árultuk el az érintetteknek, hogy festőstúdió­ban lesz jelenésük, annyit tudtak, hogy jótékony célt szolgálnak majd. A helyiségbe lépve, a vásznat és az ecseteket megpillantva elkerekedett a szemük, ugyanakkor az első perctől fogva élvezték, hogy ily módon is segíthetnek. S ennek kapcsán mondjuk ki: annak a szerencsés embernek, jelen esetben a futballistának vagy az edzőnek, akinek az átlagosnál nagyobb a népszerűsége, ezáltal a hangja, a társadalmi felelősségvállalás nem jó fejség kérdése, hanem kutya kötelessége. Ha jobban belegondolunk, ami a klubnak jó, az a játékosnak is, a Honvéd brandjével együtt az övét is építjük.

– Ha már itt tartunk, manapság a Kispest milyen márkanévnek számít a magyar futballban?
– Száztíz éves klubról beszélünk. Csodálatos históriája van, óriási legendákkal és elképesztő eredménysorral dicsekedhet. A csapaton ugyanúgy végigvonult a történelem, mint az országon. A múlt tiszteletében építjük azt a klubot, amely már a XXI. századi értékeket képviseli. Stabil anyagi hátterünk és a Magyar Futball Akadémiára alapozó világos stratégiánk van, okkal reménykedhetünk abban, hogy lesz sikeres csapatunk is. Ez azonban nem úgy megy, hogy színre lép az új tulajdonos, és a Honvéd egy év múlva megnyeri a Bajnokok Ligáját. Nemrég beszélgettünk az egyik hazai topcsapat tulajdonosával, egy mondat különösen megragadt bennem: „Jegyezzétek meg, pénzzel sok mindent meg lehet teremteni, ám az időt nem lehet megvenni!” Mi még az út elején járunk, jóllehet látjuk, hogy a végére hová szeretnénk eljutni. Ha öt év múlva még mindketten azzal foglalkozunk, amivel most, szívesen beszélnék önnek arról, hogy kialakult egy olyan Honvéd, amely minden évben érmet nyer a bajnokságban, és a nemzetközi porondon is megállja a helyét. Ez persze nem megy a drukkerek nélkül! Magyarország egyik legjobb tábora áll mögöttünk, hatalmas köszönettel tartozunk minden tagjának a kitartásért és a biztatásért. Annak idején tanultam politológiát, akkor hallottam: az összes párt azt szeretné elérni, hogy a bölcsőtől a sírig elkísérje a szavazóját. Egy klubnak ugyanerre kell törekednie a szurkolójával!

– Aki Székesfehérváron született, a Videotonban kosarazott, illetve focizott, néhány hónap alatt kispestivé válhat?
– A barátaim is feltették nekem ezt a kérdést, és nekik is azt feleltem: a szívnek több csücske van. A szülővárosom és a Vidi életem végéig a szívemben marad, a Honvéd viszont az új szerelmem.

– A múlt heti Fehérvár–Kispest meccset hogyan élte meg?
– Meglehet, a lefújást követően egyik csapat sem volt elégedett a döntetlennel, de legalább az én lelki békém megmaradt.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. február elsejei lapszámában jelent meg.)