A PAFC edzője együttérez az Újpesttel; Feczkó: Ez nem Pisont csapata volt

ÚJPEST–PUSKÁS AKADÉMIA 2–3

Nebojsa VIGNJEVICS, az Újpest vezetőedzője:
– Furcsa bajnoki volt ez...
– Nehéz ilyenkor bármit is mondani, hiszen megadtuk a meccs alaphangját azzal, hogy ajándékoztunk egy gólt a Puskás Akadémiának. Ilyen jó ellenféllel szemben ekkora hibát nem szabad elkövetni. Ezután hiába játszottunk viszonylag jól és egyenlítettünk, még a szünet előtt hátrányba kerültünk. Gyönyörű gól volt, de számunkra nagyon fájdalmas.

– Hogyan értékeli a második félidőt, mit kért a játékosoktól a szünetben?
– Nem tehetek szemrehányást a futballistáknak, igyekeztek, akartak, próbálkoztak. Többet birtokolták a labdát, persze ez azzal járt, hogy az ellenfélnek nagyon veszélyes kontratámadásai voltak. Sajnos a szabadrúgásból született harmadik felcsúti gól eldöntötte a mérkőzést.

– Hogy érezte magát a kispad előtt?
– Szokatlanok voltak a körülmények, de próbáltam kizárni a külső tényezőket. A csapatra, a játékosokra összpontosítottam, azt akartam, hogy minél jobb állapotban legyenek ezen a mérkőzésen. Nem új ez a szituáció, ami kialakult, és a játékosaink szenvedik meg leginkább azt, ami itt történik.

HORNYÁK Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője:
– Ilyen mérkőzésre számított?
– Szélsőségesek az érzéseim. Nagyon örülök a győzelemnek, a három szerzett gólnak, annak, hogy több remek akciót vezettünk. Viszont több részlet is elkeserít, az egyik legszomorúbb, hogy három játékosunk is megsérült, márpedig ez a közelgő kupamérkőzés előtt egyáltalán nem jó jel.

– Jól gondolom, hogy a másik zavaró tényező a mérkőzés lehangoló légköre?
– Együttérzek az Újpesttel. Sajnálom, hogy ilyen helyzet előfordulhat, nem volt jó így pályára lépni, de megpróbáltunk a mérkőzésre koncentrálni. Nem volt kellemes így játszani.

– Mit terveztek az Újpest ellen, és mi valósult meg belőle?
– Azt tudtuk, hogy az újpestiek bal oldala nagyon erős támadásban, ezért az üresen hagyott területet be lehet futni – erre készültünk, és az első támadásunkból gólt is szereztünk azon az oldalon vezetett akcióból. Ugyanakkor a bal oldalunk sokkal kevesebbet nyújtott a vártnál, ezért kellett ott váltanunk. Azt kértem, hogy a középpályán legyünk egységesek, és mert ez megvalósult, megérdemelten nyertük meg a mérkőzést.

BUDAPEST HONVÉD–DIÓSGYŐRI VTK 0–4

PISONT István, a Honvéd megbízott edzője:
– Finoman szólva sem sikerült a beugrása...
– Gratulálok a diósgyőrieknek, remekül, taktikusan futballoztak. Mi viszont... Sajnos csak rohantunk előre fejetlenül, ez nagyon nem tetszett. A diósgyőriek zárt védekezését ívelésekkel akartuk megtörni, de ez sem sikerült. Nem irányítottuk a játékot, gyakorlatilag semmi sem valósult meg abból, amit elterveztünk.

– Mit érzett, amikor Amadou Moutari hét méterről nem találta el az üres kaput?
– Döntő gól lehetett volna, sőt a meccs képe alapján egyértelmű fordulópont, hiszen ha betalál az üresen ásító kapuba, másképp alakult volna a meccs. De nem lőtte be, a Diósgyőr gyors játékosaival szemben pedig nem tudtunk mit tenni, ellenfelünk remek kontrákat vezetett. Kisebbfajta anarchia alakult ki a csapatban, két játékos is piros lapot kapott – nagyon nem stimmelt a játékunk.

– A Paks elleni szerdai Magyar Kupa-mérkőzésen is ön ül a kispadon? Meddig szól a megbízatása?
– Erről még nem lehet semmi biztosat tudni, a klub későbbre ígért tájékoztatást. Tudni kell, hogy a heti programot, az edzések menetét, a meccskeretet, az összeállítást, sőt a cseréket is az olasz stáb vezényelte le. Nem várt helyzetben kellett beugranom, szívesen tettem – nagyon sajnálom a vereséget.

FECZKÓ Tamás, a DVTK vezetőedzője:
– Kiütés lett a vége.
– Óriási fegyvertény, hogy a legjobban védekező csapat ellen négy gólt szereztünk. Játékosaim tudták, hogyan lehet legyőzni a Honvédot. Az első félidőt uraltuk, de a gól hiányzott a játékunkból. A szünetben azt kértük, folytassák, csak így tovább, s meglesz az eredménye. A gólunk utáni hat-nyolc perc nem tetszett, a Honvéd egyenlíthetett volna, de nem tudott, amit mi kihasználtunk. Ez nem Pisont István csapata volt, de bízom benne, hogy a kispestiek legnagyobb királya egyszer vezetőedzőként is irányíthat.

– A DVTK hatodik idegenbeli bajnokiján maradt veretlen – mi lehet az oka a remek szereplésnek Miskolctól távol?
– Amikor a klubhoz kerültem, mondták, hogy az utóbbi években a Diósgyőr „büszkélkedhetett” a leggyengébb idegenbeli mérleggel. Jó úton járunk, de azt is tudjuk, hogy a sorozatok azért vannak, hogy előbb-utóbb megszakadjanak. Azért remélem, hogy inkább utóbb.

– Mit súgott Molnár Gábornak a beállítása előtt?
– Hogy legyen magabiztos, bátran cselezzen, és persze rúgjon gólt, mert akkor lehet, hogy legközelebb a kezdőcsapatba állítom. Stabil középcsapatot szeretnénk kialakítani, ennél messzebbre egyelőre semmiképpen sem tekintenék.

MOL FEHÉRVÁR–KAPOSVÁR 3–0

Joan CARRILLO, a Fehérvár vezetőedzője:
– Ott folytatták, ahol az elmúlt héten a ZTE FC ellen abbahagyták.
– Tetszett, amit az első félidőben láttam. Gyorsan, jó tempóban futballoztunk, és megvolt a kellő fegyelem. A második játékrészben már volt némi egyénieskedés, ez kevésbé tetszett.

– Van némi hiányérzete, amiért nagyon jó első játékrész után a második már kevésbé sikerült?
– Intelligens játékosaink vannak, akik érezték, valamilyen szinten már az első félidőben eldőlt a találkozó. Persze ettől még nem jó, hogy az egyéni játék került előtérbe, és hiányzott az összpontosítás. Szeretném tőlük végig az első félidei teljesítményt látni.

– Kellett a mérkőzésen valamiért is izgulnia?
– Soha nem dőlök hátra, mindig jobbat szeretnék. Pihenni otthon, a családommal vagy a barátaimmal szoktam, azért vagyok a klubnál, hogy fejlesszem a csapatot, fejlesszem a játékosokat.

DISZTL László, a Kaposvár vezetőedzője:
– Ennél rosszabbul nem is kezdhették volna a mérkőzést.
– Sajnos az első húsz perc nagyon nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Szinte azonnal gólt kaptunk, majd jött az öngól, és ez felborította a játékunkat.

– Ilyen első játékrész után mit lehet mondani a szünetben?
– Nehéz bármit is... Ahogy látni lehetett, bátrabban futballoztunk, talán egy gólt megérdemeltünk volna. A második negyvenöt perc kiegyenlített játékot hozott, s ez annak is volt köszönhető, hogy a cseréink jól szálltak be a mérkőzésbe.

– Nekünk úgy tűnik, a sorozatos vereségek hatására egyre inkább elmegy a labdarúgók önbizalma.
– Mindig meg kell találni a motivációt. Aki az élvonalban futballozik, élvezze, hogy itt lehet. Történjen bármi, a játékos hívja fel magára a figyelmet, a csapat bizonyítsa, hogy soha, semmilyen körülmények között sem adja fel.

MEZŐKÖVESD–ZTE 1–2

KUTTOR Attila, a Mezőkövesd vezetőedzője:
– Múlt szombaton fiesztát tartottak a városban, most pedig itt a csalódást jelentő vereség. Gondolom, nem így tervezte...
– Már a mérkőzés előtt mondtam, nagyon nehéz csata vár ránk. A Zalaegerszeg jókor szerezte a góljait, utána nagy erőket kellett mozgósítanunk. Meg is voltak a lehetőségeink a fordításra, de kimaradtak. Nem éreztem körülményesnek csapatom játékát, ez ilyen nap volt.

– Az első félidő hajrájában hátrányba kerültek. Mi forgott a fejében?
– Előfordult már ilyen a bajnokságban, most sem estünk pánikba, és arra gondoltunk, hogy sok időnk van még a fordításra.

– A második gólnál már érezte a bajt?
– Előfordult korábban, hogy kétgólos hátrányból is talpra tudtunk állni. Átvettük az irányítást, és az egyenlítés teljesen reálisnak tűnt. Sajnos a kapu előtt elfogyott a tudományunk, határozatlannak bizonyultunk.

MÁRTON Gábor, a ZTE vezetőedzője:
– Mondhatjuk, hogy a bátor, nyílt sisakos játék meghozta az eredményét?
– Küzdelmes, nehéz csata volt. Védekezéssel semmire sem mentünk volna. Az a legfontosabb, hogy nyertünk! Azon lehet vitatkozni, hogy megérdemeltük-e, de olykor a szerencsére is szüksége van egy csapatnak.

– Megnyugtató volt az öltözőbe menni a szünetben egygólos vezetés birtokában?
– Természetesen lelkileg nagyon fontos volt. De azzal is tisztában voltam, hogy még nem nyertük meg a mérkőzést, hiszen előttünk volt egy teljes második félidő.

– A második gólnál gondolt arra, hogy megvan a három pont?
– Ez meg sem fordult a fejben. Annyit éreztem csak, hogy közelebb kerültünk álmunk megvalósításához. A Mezőkövesddel egyébként vigyázni kell, mert nagyon jó csapat, képes kombinatív játékra. Csak akkor nyugodtam meg, amikor a játékvezető hármat fújt a sípjába.

KISVÁRDA–PAKS 2–0

BÓDOG Tamás, a Kisvárda vezetőedzője:
– Gólokká és győzelemmé érett csapata nagy mezőnyfölénye. Sok türelem kellett hozzá?
– A játékosok az utolsó percig megpróbálták megvalósítani, amire készültünk, és amit gyakoroltunk. Ehhez megfelelő hozzáállás is párosult. Bíztunk magunkban, és igen, türelmesek is voltunk, ugyanakkor a gól és a győzelem iránti vágy is érezhető volt a futballistákon.

– Az ilyen nagy fölényű labdabirtoklásban azért van kockázat is, nemde?
– A rizikót azzal is növeltük, amikor átálltunk kétcsatáros játékra, de hazai pályán mindenképpen nyerni akartunk. Ehhez párosult egyfajta önbizalom is, amely abból fakadt, hogy mindenki tudta, mi a feladata. Ráadásul kettő nulla után sem engedtük ki a kezünkből a győzelmet.

– Pedig meg is ijedhetett volna kettő nullánál.
– Szép is lenne, ha olyan helyzetben megijedne az ember, amikor a csapata két góllal vezet, de természetesen eszembe jutott, hogy csak nem követünk el ismét olyan hibákat, mint amilyeneket a Diósgyőr ellen.

OSZTERMÁJER Gábor, a Paks vezetőedzője:
– Miben látja a vereség okát?
– Abban, hogy csapatom nagyon tompán játszott. Ugyanabban az összetételben, ugyanabban a rendszerben léptünk pályára, mint az elmúlt fordulóban a Debrecen ellen, és ugyanazt is kértem a játékosoktól. Sajnos ezúttal nem tudtuk megtölteni tartalommal a taktikát. Érthetetlen, hogy a Debrecen elleni kitűnő játékunk után hogyan teljesíthettünk most ilyen gyengén.

– A Kisvárda erőltette csapatára az akaratát, vagy a Paks játszott tudása alatt?
– A gyenge teljesítményünk mellé bátortalan játék is párosult, a támadásaink sem működtek. A második félidőben a Kisvárda jól passzolt, jól játszotta meg az elöl lévő embereit, és azt kell mondanom, megérdemelten nyert.

– A második félidőben előbb védekező középpályást, majd támadót hozott be. Ezek szerint az eredmény őrzése mellett a győzelemről sem mondott le?
– Az első változtatás azt a célt szolgálta, hogy a középpálya tengelyében többen legyünk, utána kézenfekvő volt, hogy előre is cseréljünk. Legutóbb bejött, ezúttal nem.

A FERENCVÁROS–DEBRECEN MECCS UTÁNI EDZŐI NYILATKOZATOKAT ITT OLVASHATJÁK!