Aranylábak, Ezüstcipők, Bronzérmek - magyar futballrekordok II.

FÉLSZÁZ TALÁLATNÁL IS TÖBB A CSÚCSFÉLSZÁZ TALÁLATNÁL IS TÖBB A CSÚCS

Ha nemcsak az utóbbi négy évtized statisztikájában böngésznénk, hanem régebbi időszak bajnokságait is számításba vennénk, akkor az 1948–49-es kiírásban szereplő Ferencváros lenne az egyik csapat, amelyet mindenképpen kiemelnénk. A Budai II, Kocsis S., Deák, Mészáros, Czibor csatársorral felálló zöld-fehérek ugyanis a bajnokságban 140 gól szereztek, és ebből 64-et a tavaszi szezon tizenöt meccsén!

Nos, vizsgált időszakunkban, azaz 1970 óta ilyen fantasztikus eredményességre nem volt példa, de azért ne legyünk telhetetlenek, mert akadt néhány együttes, amely szépen termelte a gólokat.

Az abszolút rangsort a Vasas bajnokcsapata vezeti, amely az 1977-es tavaszi szezon 17 mérkőzésén 52 gólt (a bajnokságban összesen 100-at) szerzett, ez meccsenként 3.058-as átlagnak felel meg. Az angyalföldi klub minimum középkorú szurkolói máig szívesen gondolnak vissza arra a nagyszerű csapatra, amelynek különösen a támadóalakzata volt erős: az Izsó Ignác (11), Gass István (16), Kovács István (10), Várady Béla (36) alkotta csatársor tagjai összesen 73 gólt rámoltak be az ellenfelek kapujába, ebből 35-öt a tavasszal.

A második helyen az Újpesti Dózsa található, amely két tavaszi szezonban is 48 gólig jutott. 1978 tavaszán 16 mérkőzésen ért el ennyi találatot a legtöbbször a Fazekas László, Törőcsik András, Fekete László csatársorral felálló fővárosi lila-fehér együttes, míg két esztendővel később 17 találkozón volt 48-szor eredményes a gárda. Mindkét szezonban akadt egy-egy nagyon nagy különbségű győzelmük az újpestieknek, 1978 márciusában a Székesfehérvári MÁV Előrét verték meg 8–2-re, míg 1980 áprilisában a Békéscsabát ütötték ki 9–2-re.

Az abszolút lista harmadik helyén is az Újpesti Dózsa áll, 1976 tavaszán 15 meccsen 46-szor volt eredményes az újpesti alakulat. Mindössze egy találkozón (a Rába ETO otthonában 2–0-ra elveszített mérkőzésen) nem szerzett gólt Várhidi Pál csapata, amely 1976. május 15-én története talán legemlékezetesebb győzelmét aratta, 8–3-ra verte meg az az évi bajnok és MNK-győztes, az előző évben KEK-döntőt játszó Ferencvárost. Fazekas László egymaga öt gólt szerzett ezen a meccsen, a tavasz folyamán pedig 13-at, így 19 találattal – pályafutása során először – gólkirály lett. Az Újpestnek 3.067-es volt a gólátlaga a tavaszi fordulókban, ez még a '77-es Vasast is felülmúlja, sőt a legjobb az utóbbi négy évtizedben! Más kérdés, hogy a bajnokságban a Ferencváros és a Videoton mögött „csak” harmadik lett az Ú. Dózsa.

GÓLÍNSÉGBEN SZENVEDŐK

Olyan csapatok is akadtak bőven, amelyek a téli szünet (és alapozás) után nem találták formájukat, és rendkívül kevés gólt szereztek. A negatív rekordot a Békéscsaba tartja, amely kétszer is csupán hat gólt ért el a tavaszi fordulókban. Az 1974–1975-ös kiírásban az újonc csabaiak az ősz közepéig jól tartották magukat, ám a 8. forduló után lejátszott 21 meccsük közül 15-ön gólképtelenek maradtak, és csupán egy ponttal úszták meg a kiesést. A viharsarki lila-fehérek 1991 tavaszán megismételték tizenhat évvel korábbi teljesítményüket, akkor is csak hat gólra futotta tőlük, ráadásul az átlaguk még rosszabb volt, hiszen eggyel több, azaz tizenöt meccs állt a rendelkezésükre. A szezonbeli utolsó 12 mérkőzésük közül 10-en nem találtak be az ellenfél kapujába, és az őszi 7. pozíciójukat az év végén 15. helyezésre cserélték – kiestek.

A hetvenes években igen gólerős újpestieket ebben a fejezetben is meg kell említeni, 1986 tavaszán ugyanis mindössze hét gólt szereztek. Mentségükre szóljon, hogy csak 11 mérkőzésen léptek pályára, a mexikói világbajnokság miatt ugyanis tavasszal csupán 11 fordulót rendeztek, a többit ősszel „zavarták le”. A gólínség ellenére az Újpest nem esett ki, a 11. helyen zárt.

Ugyancsak hét gólra tellett a Diósgyőri VTK együttesétől 1971 tavaszán, a miskolci piros-fehérek 15 találkozón szereztek ennyi találatot, így a mérkőzésenkénti gólátlaguk rosszabb, mint az előbb említett Újpesté.

A JÓL ZÁRÓ VÉDELMEK

Kétrészes anyagunk első részében már említettük, hogy 1981-ben a Tatabánya veretlenül harcolta végig a tavaszi szezont. Nos, a Lakat Károly irányította Bányász-csapat azzal is kitűnt, hogy igen jól zárt a védelme, a tavaszi 14 mérkőzésen csupán öt gólt kapott! A tizenegyesek hárításában is jeleskedő Kiss Imre kapus a bajnokság utolsó hét fordulójában nem kapott gólt, igaz, rendkívül rutinos védők (Szabó György, Lakatos Károly, Udvardi Endre – hárman összesen 1216 NB I-es meccsen léptek pályára!) tartották távol kapujától az ellenfelek csatárait.

Ugyanebben a szezonban a Debreceni MVSC hátsó alakzata – Szűcs István kapussal az élen – is jól állta a sarat, mindössze hat gólt kapott a tavasszal, és ennek is köszönhető, hogy az együttes a 6. helyen fejezte be a bajnokságot.

Két olyan csapat van, amelynek kapuját egy-egy félidényben hétszer vették be az ellenfelek: 1991 tavaszán a Garami József irányította, végül bronzérmes Pécsi MSC 15 meccsen, egy évvel később a tavasszal veretlenül bajnok Ferencváros 16 találkozón kapott hét gólt.

A közelmúltban is akadtak jól védekező együttesek. Az előző bajnokságban a Győri ETO FC kapuját a tavaszi 15 fordulóban csupán nyolcszor tudták bevenni az ellenfelek, és ugyancsak nyolc gólt kapott (igaz, 13 bajnokin) a Debreceni VSC 2007 tavaszán.

BETLIZŐ HÁTSÓ ALAKZATOK

„Hajrá, Kerület, első a becsület… ” – énekelték a III. Kerület szurkolói a csapat indulóját, amikor az óbudaiak 1996 nyarán – hatvan év szünet után – visszajutottak az élvonalba. 1999 tavaszán már nem sok örömüket lelték a drukkerek az együttesben, az alaposan meggyengült gárda ugyanis nagyon szerényen szerepelt, 17 meccséből tizenhármat (zsinórban nyolcat) elveszített, mindegyik tavaszi találkozóján kapott gólt, összesen 56-ot. A tárgyalt időszakban ennél többször egyik csapat kapuját sem vették be tavasszal.

2000 tavaszán az anyagilag tönkrement, nagyon sok utánpótlás korú játékost szerepeltető Vác FC védelme 16 mérkőzésen 47-szer kapitulált, március 11-én például a Ferencvárostól 8–0-ra kapott ki a váci együttes.

2008 tavaszán az FC Tatabánya futott bele hasonló szériába, a kék-fehérek 14 bajnokin szedtek be 47 gólt, mérkőzésenként átlagban 3.357-et. Ez még rosszabb, mint a III. Kerület FC átlaga, amely meccsenként 3.294.

1979 tavaszán a Bp. Vasas Izzó 45, egy évvel később a Pécsi VSK 43 gólt kapott, mindkét együttes 17 találkozón hozta össze ezt a mennyiséget.

AZ EZÜSTCIPŐT A TAVASSZAL FÉNYESÍTETTÉK KI

A hetvenes években és a nyolcvanas évtized első felében még tartottuk a lépést Európával, több nagy gólvadász is futballozott a magyar bajnokságban. Négyen azért emelkednek ki a többiek közül, mert nagyszerű teljesítményükért Ezüstcipő volt a jutalmuk. Nyilasi Tibor az 1980–1981-es kiírásban 30 góljával lett második az európai mesterlövészek között, a Ferencváros legendája a találatok nagyobb részét ősszel szerezte, így csak szőrmentén említjük meg a nevét.

Várady Béla, Fekete László és Fazekas László viszont a tavasszal volt nagyon gólerős, az 1970 utáni időszakban ők a legjobbak ebben a műfajban.

Fazekas László az 1980-as esztendő első felében, 33 évesen élete formájában futballozott. Az Újpesti Dózsa csatára a tavasszal 21 gólt szerzett, de az évkönyvek csak húsz találatot jegyeznek fel, amelynek oka a magyar újságíró-iskolának köszönhető. Nálunk ugyanis rendkívül szigorúan vették azt, ha egy lövés, fejes után a labda megpattant az ellenfél játékosán, és ezt – szemben Európa más országaival – szívfájdalom nélkül öngólnak ítélték. Így történt meg, hogy Fazekas 1980. május 7-én, a Pécsi VSK ellen mesterhármast ért el, ám első góljánál a szabadrúgása megpattant a sorfalban álló Hüber Ádámon, és a tudósító a pécsi játékos öngóljának adta a találatot. Mivel akkor a szövetség hivatalosan nem vezetett góllövőlistát, így a Népsport tudósítása volt a mérvadó – ezért szerepel Fazekas neve mellett egy góllal kevesebb (36), mint amennyit valójában szerzett a bajnokságban (37). Szerencse, hogy ez az elvett találat nem befolyásolta az európai góllistát, amelyen a „Kapának” becézett támadó így is, úgy is második lett – tehát ezüstcipős.

Egy évvel korábban az Újpesti Dózsa szélvészgyors balszélsője, Fekete László is Ezüstcipőt nyert, ő 31 találattal végzett a kontinens gólszerzőlistájának második helyén. Itthon, az NB I-ben Fazekast előzte meg, méghozzá remek hajrával, amíg ugyanis Fekete az utolsó három meccsen hét gólt rámolt be az ellenfeleknek, addig Fazekas (aki 26 gólig jutott) e három összecsapáson nem volt eredményes. Fekete László a tavaszi bajnokikon összesen 17 gólt ért el, egymaga többet, mint a Bp. Honvéd (14), a Csepel (14) vagy a Salgótarjáni BTC (16) csapata.

A VIDEOTON NÉGYSZER BUKOTT VEZETŐ HELYRŐL

1970 óta, azaz az utóbbi negyven bajnokságban 20-szor az a csapat lett a bajnok, amely a téli szünet megkezdése előtt vezette a táblázatot, míg ugyancsak 20 esetben az ősszel lejátszott fordulók után éllovas gárda tavasszal visszaesett, és nem tudta megnyerni a bajnokságot.

Az Újpest 11 őszi elsősége után hétszer lett aranyérmes, négyszer elúszott a bajnoki cím. Az MTK hét esetben kezdte a tavaszi szezont az élről, négyszer meg is nyerte a bajnokságot, háromszor nem.

A legjobb hatásfokkal a Dunaferr (1999–2000) és a Debreceni VSC (2008–2009) dolgozott, mindkét együttes egyszer volt őszi első, és akkor aranyérmet is szerzett. A Honvédnak is jó az átlaga, hiszen az öt őszi elsőségéből négyet bajnoki címre váltott.

A Balaton FC (Siófok), a BVSC, a Csepel és a Győri ETO az utóbbi negyven évben egyszer-egyszer vezette a tavaszi rajt előtt a táblázatot, ám egyiküknek sem sikerült megnyernie a bajnokságot. Ebben a tekintetben a Videoton a legbalszerencsésebb, amely korábban négyszer volt az őszi fordulók legeredményesebbje, mégsem sikerült bajnoki címet szereznie. Talán majd most, ötödikre…

Az elmúlt évtizedben egyébként ritkán számított jó ómennek az őszi elsőség, az utóbbi kilenc bajnokságban csak kétszer fordult elő (a 2007–2008-as kiírásban az MTK-val, egy évvel később a Debrecennel), hogy az őszi bajnok a szezon végén is az élen zárt.

HOGYAN LEGYÜNK ELSŐKBŐL ÖTÖDIKEK

Azt már említettük, hogy az utóbbi negyven esztendőben 20-szor nem az a csapat lett a bajnokság aranyérmese, amely az őszi fordulók után vezette a tabellát. A húsz esetből tizennégyszer az őszi bajnok az idény végén a dobogó második vagy harmadik fokán végzett, hat esetben viszont olyan mérvű volt a visszaesése, hogy még az érmes helyezésekről is lecsúszott.

Az 1978–1979-es idényben az ősszel remeklő Bp. Honvédot – amely nemcsak a bajnokságot vezette, hanem az UEFA-kupában is menetelt, és a negyeddöntőig jutott – a tavasszal komoly sérüléshullám sújtotta, és a kispestiek olyannyira visszaestek, hogy végül az 5. helyre csúsztak le. Ha csak a tavaszi eredményeket nézzük, akkor a gárda a 14. helyen végzett volna.

Hasonló „bravúrt” vittek véghez három évvel később az újpestiek, akik az őszi listavezető pozícióból az idény végére az 5. helyre zuhantak vissza. Egy évvel később a nagyszerű őszt produkáló Csepel a szezon végén csak a negyedik helyre volt jó, és ugyanez történt meg az 1980–1981-es kiírásban a Videotonnal is. Az edzőként első NB I-es szezonjában tevékenykedő Verebes József által irányított fehérvári együttes az ősszel rendezett 20 forduló után még az élen állt, tavasszal viszont sokat bukdácsolt, és be kellett érnie a negyedik hellyel.

Az 1997–1998-as kiírásban az ősszel látványosan futballozó és listavezető Győri ETO FC, a 2003–2004-es szezonban a nyitány előtt lesajnált, ám kellemes meglepetésre igen jól szereplő Balaton FC lett a bajnokságban negyedik úgy, hogy a tavaszi rajt előtt még vezette a táblázatot.

MTK: AZ ŐSSZEL A LEGJOBB, A TAVASSZAL A LEGROSSZABB

A fiatalabb generáció is élénken emlékezhet még a 2001–2002-es bajnokságra, amelyben az MTK fantasztikus őszt produkált, és már a téli szünetben szinte mindenki elkönyvelte, hogy a fővárosi kék-fehérek megszerzik 22. bajnoki címüket.

A Bognár György által irányított együttes az őszi 22 forduló után 11 ponttal előzte meg a második helyezett ZTE FC-t. A különbség először még nőtt is, az MTK-nak a tavaszi második forduló után már 13 pont volt az előnye a Zalaegerszeg és 17 a harmadik helyen álló Ferencváros előtt.

Ettől kezdve azonban elképesztő hullámvölgybe került a Hungária körúti alakulat: a hátralévő 14 mérkőzéséből csupán hármat nyert meg, egy találkozója döntetlen lett, és tízszer veszített (a tavaszi eredmények alapján messze utolsó helyen végzett a táblázaton!). A rossz széria március 16-án, a Debrecen otthonában 4–3-ra elveszített mérkőzésen kezdődött...