Böőr Zoltán: a BL helyett irány az NB II

Vágólapra másolva!
2010.05.29. 12:19
null
Böőr Zoltán (középen) már nem is tudja, milyen érzés éles mérkőzésen küzdeni a labdáért (Fotó: Németh Ferenc)
Címkék
Egy év kihagyás után a Keleti csoportban szerepelhet újra bajnoki mérkőzésen Böőr Zoltán. A középpályás a lelátóról nézte végig, amint csapata, a Nyíregyháza kiesett az élvonalból. Ha nincs a szerencsétlen sérülés, most bajnok, kupagyőztes, Ligakupa-győztes lehetne, és lenne néhány Bajnokok Ligája-mérkőzése is.

Böőr Zoltánt tavaly nyáron hívta a Bajnokok Ligája-szereplés előtt álló Debrecen, ám az akkor Győrben futballozó középpályás térdszalagszakadást szenvedett. A sérülése után azonnal átigazolta a Nyíregyháza, ám a kieső csapatban egyszer sem lépett pályára. Most a BL helyett az NB II-re készül.

– Emlékszik még arra, mikor lépett legutóbb pályára az NB I-ben?
– Nem mostanában volt, de természetesen igen, majdnem egy évvel ezelőtt – válaszolta Böőr Zoltán. – A Győrrel szerepeltünk Siófokon, egyelőre az az utolsó élvonalbeli találkozóm.

– Amikor megsérült, sejtette, hogy nem futballozik a bajnokságban?
– Benne volt a pakliban, de igazából nem számítottam rá. A térdem fél éven belül rendbe jött, ám a combhajlító izmom nem erősödött meg eléggé, ezért nem futballozhattam. Szerettem volna segíteni a csapatnak, úgy azonban nem lett volna értelme a játékomnak, ha nem tudom azt nyújtani, amit várnak tőlem, illetve én elvárok magamtól.

– Hogyan élte meg a lelátóról a Nyíregyháza kiesését?
– Egy sérült játékosnak akkor is rossz néznie a csapatát, ha jól szerepel.

– Szinte kívülálló volt Nyíregyházán: ön szerint miért esett ki az együttes?
– Talán mert nem volt kialakult csapatunk. Az ősz nem sikerült jól, nem úgy szerepelt a Szpari, ahogyan várták. Télen nagy átalakítás következett, újra építkezni kellett, erre pedig nem volt elég idő. A végelszámolásnál látszott is, ahol ezt megpróbálták, Nyíregyházán és Diósgyőrben, kudarc lett a vége.

– Miként viselte, hogy egész évben csak edzett?
– Megszoktam. Már azt is élveztem, ha a csapat közelébe kerülhettem a foglalkozásokon. Leginkább egyénileg készültem, és óriási lökést adott, amikor együtt edzhettem a többiekkel. Motivált voltam, éreztem, minden megy, amit kérnek tőlem. Nem volt gond a dinamikával, volt bennem energia, de sajnos a combhajlító izmom nem bírta a terhelést, ezért egyetlen egy meccset sem játszhattam.

A JÁTÉKOSSAL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A SZOMBATI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik