DVSC: Az elnök ugyanúgy felelős az eredményért – Szima Gábor

– Mire gondolt a lefújás pillanatában?
– Senkinek sem kívánom azt az érzést – felelte lapunknak Szima Gábor, a Debreceni VSC elnöke. – Borzasztóan lesújtott, hogy nem sikerült megtartanunk élvonalbeli tagságunkat. Ráadásul a Paks elleni meccs utolsó perceiben előbb a kapufáról pattant ki a labda, majd a lécet is eltaláltuk. Ferenczi János lövése után a labda félig talán át is haladt a gólvonalon, de teljes terjedelmével sajnos nem.

– Valóban néhány centiméteren múlt a kiesés?
– Ennél jóval összetettebb az összkép, elvégre harminchárom bajnoki állt rendelkezésre, hogy biztosítsuk bennmaradásunkat, esetleg megismételjük az előző idényben elért harmadik helyezésünket. Csak egyetlen példát említek: a Kaposvár ellen nyolc pontot hullajtottunk el... Ha az utolsó helyezett elleni két hazai meccsünket megnyerjük – és ez a valóságtól nem is teljesen elrugaszkodott óhaj –, akkor az ötödik helyen végzünk, azonos pontszámmal és több győzelemmel, mint a Budapest Honvéd. Említhetném azt is, hogy ha Bódi Ádámot nem állítják ki a bajnoki hajrában a fehérváriak ellen, és az utolsó három fordulóban számíthatunk rá, talán másként alakul a befejezés. Ezeket az apró részleteket a végtelenségig sorolhatnám.

– Haragszik Bódira?
– Sohasem haragudtam senkire, most sincs olyan ember, akire kifejezetten neheztelnék. Bódi Ádám hibázott, ám ezt ő is tudja, remélem, most úgy érzi, még többel tartozik a Debrecennek.

– Mi a véleménye arról, hogy a lefújás után a szurkolók egy csoportja berohant a pályára, és levetette a mezt a játékosokkal?
– Száz-kétszáz szurkoló valóban befutott a játéktérre, ez nem szerencsés, de egyetlen ujjal sem nyúltak a játékosainkhoz. Volt olyan portál, amely próbálta úgy beállítani a történteket, mintha fizikailag is bántalmazták volna a labdarúgóinkat, ám ez nem fedi a valóságot, ilyesmi nem történt. A rendőrség több embert őrizetbe vett, folyik az eljárás, de ennél mélyebben egyelőre nem foglalkoztunk a történtekkel, mert vasárnap óta gőzerővel azon dolgozunk, hogy olyan csapatot alakítsunk ki, amely a következő idényben kivívja a feljutást. Muszáj talpra állnunk, mert az élet nem áll meg, nem segít, ha a kardunkba dőlünk.

A KAPUFA AZ UTOLSÓ PILLANATOKBÓL

– Olvashattuk, hogy a szurkolók egy csoportja ön ellen tüntetett a lefújást követően.
– Ezt is az a bizonyos portál kezdte terjeszteni, amelynek újságírója tudomásom szerint ki sem jött a mérkőzésre. Az igazság az, hogy a lefújást követően két-három szurkoló fordult a sky box felé, ők valóban hangot adtak elégedetlenségüknek, de egyáltalán nem trágár módon, valamint az ultrák egy kisebb csoportja a stadion kapui előtt azt skandálta, hogy „Szima Gábor jöjjön ki!”. Ennek ugyanakkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, ilyesmi hasonló helyzetben a világ bármelyik stadionjában előfordulhat.

– Amúgy a keret alkalmas volt arra, hogy kivívja a bennmaradást?
– Amikor az előző idényben bronzérmet nyertünk, Szécsi Márk mellett Takács Tamás és Zsóri Dániel volt a két csatár, utóbbi kettő egymást váltva kapott lehetőséget. A nyáron mindketten távoztak, a helyükre Babatunde Adeniji, Nikola Trujics, Haruna Garba, valamint Kundrák Norbert érkezett, utóbbi egy idénnyel korábban tizennégy gólt szerzett az NB II-ben, bíztunk benne, hogy nálunk is eredményesen futballozik. Ezek után a szakmai stáb, a szurkolók és a média egyaránt egyetértett abban, hogy erősödött a keretünk, s ez vélhetően valóban így volt, ám túl sok apró tényező siklott félre. Az egyik ilyen részlet, hogy talán rosszul választottunk vezetőedzőt januárban. Ehhez a játékosállományhoz talán más típusú szakvezető illett volna, bár megjegyezném, hogy Vitelki Zoltánt kiváló szakembernek tartom, aki mindent tud a szakmáról, ami tanulható.

– A saját felelősségét hol látja a kiesésben?
– Természetesen a sor nálam kezdődik. Az elnök ugyanúgy felelős az eredményért, mint a klubnál dolgozó edzők és játékosok, nem is akarom mentegetni magam. Többször hangsúlyoztam, a kudarc és a siker egyaránt apróságokon múlik, de említek konkrét példát is. Tavaly nyáron szerettük volna átigazolni Sajbán Mátét a Budaörstől, ám néhány nappal lemaradtunk, a támadó a Mezőkövesdhez szerződött. Télen felvetődött a kölcsönszerződés lehetősége, ám az akkori vezetőedző úgy vélte, a keretünkben jobb támadók szerepelnek nála. Ha hozzánk kerül, biztosan nem szerez fontos gólokat a Paksban a bajnokság hajrájában, és talán kevesebb pontot gyűjt a Tolna megyei együttes. Ám ez csak egy példa, és ahogy említettem, még hosszasan sorolhatnánk az okokat.

– Mekkora változást jelent a költségvetésben, hogy a következő idényben a másodosztályban szerepel a Debrecen?
– A Magyar Labdarúgó-szövetségtől kapott juttatások terén hatalmas a különbség a két osztály között, csaknem ötszázmillió forinttal kapunk kevesebbet. Emiatt a költségvetésünk csökken, ám jelentősen nem nyirbálhatjuk meg, mert akkor nem lennénk versenyben a feljutásért. Erős csapattal akarunk nekivágni a majdnem egy hónap múlva kezdődő másodosztálynak.

– Ki lesz a vezetőedző a következő idényben?
– Jelen állás szerint kilencvenkilenc százalék, hogy Kondás Elemér.

– Mekkora mozgás várható a játékoskeretben?
– Barna Szabolcs egy bajnokin kapott lehetőséget a mostani idényben, ő már aláírt az MTK-hoz, ám rajta kívül valamennyi labdarúgónak élő szerződése van. A külföldi játékosok viszont értelemszerűen nem maradnak az NB II-re, ők távoznak – kivéve azokat, akiknek magyar felmenőik vannak –, ez főleg a támadósort érinti. Ott igyekszünk magyar játékosokkal erősíteni.

– Mi lesz, ha sorra érkeznek az ajánlatok az alapemberekért? Pávkovics Bencét, Bódi Ádámot, Szatmári Csabát, Szécsi Márkot, Varga Kevint vagy Kusnyír Eriket vélhetően több élvonalbeli klub szívesen látná.
– Erről még nem beszélgettünk a futballistákkal. Őket is mélyen megrendítette a kiesés, többen sírtak a lefújás után az öltözőben, sőt amikor vasárnap a kollégám felhívta az egyik labdarúgónkat, az illető még mindig a könnyeivel küszködött. Mindenkit megráztak a történtek, de bízom benne, ezek után nem az jár a fejükben, hogy gyorsan élvonalbeli csapatot találjanak maguknak, hanem betyárbecsületből, amolyan csak azért is alapon segítenek visszajuttatni a klubot oda, ahová tartozik.

– Felvetődött önben egy pillanatra is, hogy a kiesés után kiszáll a magyar labdarúgásból, és magára hagyja a klubot?
– Amikor tizennyolc évvel ezelőtt a DVSC többségi tulajdonosa, illetve elnöke lettem, a csapat egy idénnyel korábban majdnem kiesett az élvonalból. Az azóta eltelt tizennyolc idényben egy-két kivételtől eltekintve mindig a dobogóért küzdöttünk, tizenkétszer oda is értünk az első három hely valamelyikére, és a mostanival együtt csak két olyan idényünk volt, amikor a kiesés ellen harcoltunk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy amikor elvállaltam a pozíciót, tisztában voltam vele, nem csak sikerekben és ünneplésben lesz részünk, egy labdarúgóklub életében előfordulnak rosszabb pillanatok is. Az utóbbi tizennyolc évben szerencsére a keserűbb momentumokból kevesebb jutott. A mostani idény viszont borzasztóra sikeredett.