DVSC: beütött a krach – NS-értékelés, 8. rész

Alig több mint fél évig tartott az út Debrecenben az eufóriától a letargiáig. Május 19-én, a Paks elleni 4–1-es győzelem után ünnepelt a Nagyerdei Stadion. „Irány Európa!” – skandálta a tömeg, hiszen a bronzéremmel a DVSC Európa-liga-indulási jogot is szerzett. Herczeg Andrást szinte szünet nélkül éltette a publikum, de kijutott a szeretetből a játékosoknak is, idillinek tűnt minden.

Ehhez képest furcsa volt decemberben a debreceni sikeredző szomorkás hangvételű lemondólevelét olvasni, miközben a szurkolók és a labdarúgók egyre durvább hangnemben üzengettek egymásnak a közösségi médiában.

Az Európa-liga-szereplés lehetősége megmozgatta a csapat híveit, ám könnyen lehet, hogy az őszi vesszőfutásban szerepe van a nemzetközi kupaindulásnak. A Loki ugyanis a nyári felkészülést, legalábbis annak egy részét kénytelen volt beáldozni az albán Kukësi elleni párharc sikeréért, s bizony, valószínű, hogy ezért is fogytak el a tartalékok az ősz végére. A keret nyári megerősítése sem sikerült tökéletesre. A két nigériai csatár, Haruna Garba és Tunde Adeniji nem okozott csalódást – igaz, egyikük sem váltotta meg a világot –, és Kundrák Norbert is megtöltötte tartalommal a neki jutó 152 játékpercet, a szerb Nikola Trujics jól indult, aztán szinte láthatatlanná vált.

No de a többi nyári szerzemény... Györgyi Arthur, Bévárdi Zsombor és Florentin Bouli egy másodpercet sem játszott az NB I-ben. Ráadásul Haruna Garba, Tunde Adeniji, Nikola Trujics és Kundrák Norbert egyaránt a támadószekcióban vethető be, ám a DVSC-re a középpályán és a hátsó alakzatban is ráfért volna az erősítés. Főként azért, mert – és itt következik a debreceni mélyrepülés egyik fő oka – nem sokkal az első tétmeccs előtt megsérült Bódi Ádám. Nem csoda, hogy nagy volt a riadalom a klubnál, amikor kiderült, hogy a csapat motorja nem hetekre, hanem hónapokra dőlt ki.

Mindezzel együtt jó néhány hétig nyoma sem volt a gondoknak. Albán ellenfelét simán verte ki az El-ből a Debrecen, és a Torino ellen sem vallott szégyent, miközben a bajnokságban három győzelemmel kezdett. A merészebb álmokat szövögető szurkolók már a Ferencváros és a Mol Fehérvár kihívójának látták a Lokit, amikor beütött a krach. A Kaposvár elleni hazai vereség, majd az Újpesten drámai végjátékban elveszített meccs megroppantotta a piros-fehéreket. Jött még két, pont nélküli kilencven perc, s máris ott találták magukat a kiesőzónában. Egyre markánsabban látszott, hogy Bódi Ádám játéka mennyit jelent a Lokinak, s bizony, a hátsó alakzatra is ráfért volna némi erősítés.

A debreceniek talán a Fradi elleni hazai 6–1-es vereség után érezték magukat a legkínosabban, a biztosítékot mégis az ősz utolsó négy napja vágta ki. Előbb a másodosztályú Dorog otthonában kiesett a csapat a Magyar Kupából, majd kikapott 4–1-re a Kaposvártól, amely korábban tizenöt meccs alatt tizenegyszer volt eredményes – így a Loki csak két ponttal előzi meg a kieső helyen telelő ZTE-t.

Herczeg András lemondott, a szurkolók és a játékosok indulatosak – hol van már a májusi örömünnep? Pedig a fentebb vázoltak ellenére sem hiányzott sok ahhoz, hogy minimum békességben térjen téli pihenőre a csapat. Amíg a tavasszal a drámai végjátékokat vert helyzetből is megnyerte a DVSC, s nem hibázott a sereghajtó ellen, az ősszel hiányoztak ezek a pluszpontok.

Nehéz tavasz elé néz a hétszeres bajnok, s meglehet, a bronzünnep után egy évvel a bentmaradás kiharcolása miatt ölelkezik majd szurkoló és játékos.

Ami e pillanatban biztos: az utolsó fordulóban újra a Paks érkezik Debrecenbe.