DVTK: Ugrai Messitől lesi el a cseleket, majd meg is csinálja

– Hol tölti a karácsonyt?
– Balatonfüreden.

– Befizetett egy wellnessre?
– Dehogy. Egy ideje már ott lakom. Békéscsabán születtem, sokáig ott laktunk, ám néhány évvel ezelőtt elköltöztünk Csopakra, később apu és anyu elvált. Apu maradt Csopakon, anyu átköltözött Balatonfüredre.

– Miért éppen oda?
– Édesapámnak mindig is nagy vágya volt, hogy egyszer a Balatonnál szeretne élni, most így alakult az életünk. Akkoriban én már Szombathelyre jártam az akadémiára, közelebb akartak lenni hozzám. Gyerekkoromban is sokat jártunk a Balatonhoz, bepattantunk a kis Polskinkba, zsúfolásig megpakoltuk a bőröndjeinkkel, és cirka négy és fél óra alatt ledöcögtünk a tóhoz. De hogy a karácsonyestém hogyan alakul, ne kérdezze... Alighanem mind a kettejüknél leszek, szerencsére Balatonfüred és Csopak közel van egymáshoz.

– Ilyenkor ott is napokkal előtte elkezdődik a sütés-főzés?
– Igen. Mindenki sürög-forog a konyhában, kivéve én. Velem túl sokra nem mennének, rántottán és a teán kívül egyebet nem tudok csinálni. Finoman fogalmazva sem vagyok a konyha ördöge, pedig gyerekként fodrász vagy szakács szerettem volna lenni. Szenteste nagyot beszélgetünk, eszünk, iszunk, utána pedig elmegyünk az éjféli misére.

– Vallásos?
– Nagyon. Év közben is eljárok templomba, és odahaza is szoktam imádkozni, meccsek előtt is fontosnak tartom.

– Igaz, hogy a mellkasára egy bibliai történetet tetováltatott?
– Igen, a tékozló fiú történetét. Olyan sokat hallottam, hogy majd én is elpazarolom a tehetségemet, hogy végül magamra tetováltattam. Emellett védőangyal, bárányok is vannak a mellkasomon, a karomon pedig többek között az első NB I-es gólom dátuma, családi időpontok, számomra fontos idézetek.

– Mikor csináltatta az elsőt?
– Alig múltam tizennégy. Békéscsabán laktunk még akkoriban, bementem a tetoválószalonba, ám ugyanazzal a lendülettel ki is küldtek, mondván, olyan fiatal vagyok, hogy szülői engedély kell hozzá. Legközelebb már anyu is jött velem. Fél évig győzködtem előtte a szüleimet, hogy a ballagásomra semmilyen ajándékot sem kérek, csak egy tetoválást hadd csináltathassak.

– Milyen volt az élet akkoriban Békéscsabán?
– Nagyszerű gyerekkorom volt. Háromévesen már a labdát rúgtam, a nagyapám kapus volt a helyi klubban, alighanem tőle örököltem a labda szeretetét. Merthogy a családban más nemhogy nem futballozott, még csak nem is sportolt. Nagypapám és apu rengeteget foglalkozott velem, felváltva álltak be a kapuba, én pedig órákon át rugdostam nekik kapura. Nagypapám még mindig Békéscsabán lakik. Korábban volt egy kocsmánk, az összes törzsvendéget kihívtam focizni. Viccesen mondhatom, ott, a Berzsenyi utcai csehóban kezdődött a karrierem.

– Sosem próbált ki más sportágat? Nem akart diszkoszvető, kosárlabdacenter lenni?
– Nem. Persze volt időszak, amikor nagyon elkeseredtem, és elment a kedvem a futballtól. Hirtelen húsz centit nőttem, a mozgásom összeesett, sérülékennyé váltam, addig kiemelkedtem a korosztályomból, ám akkor utolértek a többiek. Ez nagy törést okozott, azt hittem, én is egy leszek a sok közül, aki ugyancsak elkallódik.

– Lelkizős típus?
– Nagyon. Idegen társaságban nehezen nyílok meg. Sőt, igazából feszélyezve érzem magamat. Szűk baráti körben szeretek poénkodni, a társaság középpontjában állni, és ami még fontos számomra, hogy érezzem, bíznak bennem.

– Ezért teljesített olyan jól a válogatottban? Svájcban váratlanul a kezdőcsapatban találta magát, sokaknak alighanem összeakadt volna a lába, ön viszont úgy cselezett, mint aki a századik fellépésén szerepel.
– Gyorsan történt minden. Bódog Tamás korábban említette, hogy beszélgetett rólam Bernd Storckkal. Tisztában voltak vele, mire vagyok képes, mit tudok a labdával, ha bíznak bennem. Szerencsémre sorra kidőltek a csatárok a válogatott keretéből, Szalai Ádám megsérült, Priskin Tamás piros lapot kapott, én pedig éltem a lehetőséggel.

– De ne mondja már, hogy nem izgult...!
– Ezen magam is meglepődtem. Olyan nyugodt voltam egész nap, hogy magam sem tudtam mire vélni. Kérdezgettem is magamtól, mi van, Roli, nem izgulsz, nem érdekel a meccs? Kint lesz a stadionban negyven-ötvenezer ember, ébredj már fel! Később jöttem rá, csupán magabiztos voltam, tudtam, mire vagyok képes. Úgy voltam vele, ha az NB I-ben meg tudom csinálni azt a cselt, akkor Bázelben is.

– Akkor sem félt, amikor tizenöt évesen kikerült a családi fészekből, és az ország másik végébe, Szombathelyre költözött?
– Az sem volt probléma. Több csapattársam is feladta, hazaköltözött, nálam ez fel sem vetődött. Eltökélt voltam. Szerettem Békéscsabán lakni, de tudtam, ha karriert akarok, ezt vállalnom kell. Akkoriban sorra nyíltak az akadémiák, az összes megkeresett, ám amikor Illés Béla, Rugovics Vendel és Simon Attila együtt jött el Békéscsabára, hogy személyesen győzzenek meg, a szüleim és én is láttam, komolyan gondolják. Őket választottam.

– Az öccse miért nem focizik?
– Ezt tőle kellene megkérdezni. Tizenöt éves, próbáltuk rávenni, de nem érdekli a sport. Nyomkodja a számítógépet reggeltől estig. Furcsa ezt kimondani, úgy mondom, mintha százéves lennék, de mi még a téren bandáztunk, fociztunk, a rétre jártunk ki tüzet rakni, elmentünk bringázni. A mai fiatalok a szobában ücsörögnek, és mikrofonon keresztül beszélgetnek egymással.

– Jó testvérek egyébként?
– A nővéremmel, Diával szorosabb a kapcsolatom. Nem múlik el nap, hogy ne beszélnénk telefonon. Dia most Ausztriában dolgozik egy hotelben, korábban megfordult Olaszországban és Skóciában is. A párja szakács, együtt járják Európát.

– Önnek van barátnője?
– Jelenleg nincsen. De nem is bánom. Tizenhét éves korom óta mindig volt kapcsolatom. Annak is megvan a szépsége, ám most jó ez a kis szünet. Huszonöt éves vagyok, ráérek még. De így is van nő a háznál, néhány hónappal ezelőtt vettem egy kutyust.

– Milyen fajta?
– Pomerániai törpespicc. Nagyon aranyos, imádom. Kislány, mégis Rafának neveztem el. Kedvelem a teniszt és Rafael Nadalt, ezért nem volt kérdés, mi lesz a neve. Rafael Nadalért egyébként annyira rajongok, hogy az elmúlt négy évben egyetlen meccsét sem hagytam ki. Ütögetni is lejárok, úgy tanultam meg teniszezni, hogy az interneten néztem Nadalt, hogyan mozog, mennyire lép a labda mellé, miként tartja a csuklóját. Autodidakta módon tanultam meg, nem volt soha oktatóm. Egyébként a futballban is így vagyok, sokszor nézek összevágott videókat Messiről, figyelem, hogyan tartja a lábát, merre indul, majd másnap fogom magam és kipróbálom az edzésen, később a meccsen.

– A Costa Rica elleni cselt kitől látta?
– Na, azt pont senkitől. Az csak úgy jött... Azóta néhányszor visszanéztem, nekem is tetszett.

– Újévi fogadalmat tesz?
– Eddig mindig tettem, de sosem tartottam be. Megfogadtam néhányszor, hány gólt lövök az új idényben, sosem jött be. A közelében sem voltam. Most jó passzban vagyok, ezt kell meglovagolnom. A téli szünetben elutazom néhány napra Spanyolországba, de az ünnepek nagy részét odahaza, Balatonfüreden töltöm. Nyáron horgászok, vitorlázok, strandolok, ilyenkor nagyokat sétálok a kihalt parton, és gyönyörködöm a tájban. Ha egyszer abbahagyom a futballt, végleg ide költözöm...