Egyszer fenn, egyszer lenn – Thury Gábor jegyzete

Fiola Attila pályafutását az ellentétek jellemzik. Noha nem volt ügyetlen, nem akart mindenáron futballista lenni. Egy azóta elhunyt barátja vette rá, hogy Dunakömlődön edzésre járjon, futballcipőt is tőle kapott. Eleinte csatár volt, aztán lett védekező középpályás. Gellei Imrénél 19 évesen mutatkozott be Pakson, Kis Károly egy sorral hátrébb vitte, Horváth Ferencnél jobb-bekket játszott. Fiola Attilának nem tetszett túlságosan ez a poszt, de innen lett válogatott.

Dárdai Pál állította be a csapatba Feröeren, a védőnek ideje sem volt meglepődni, hogy pályára lép. Első válogatott mérkőzésével együtt tíz Eb-selejtezőn szerepelt. Ugyanannyin, mint Király Gábor. Náluk többször csupán Dzsudzsák Balázs (12) és Kádár Tamás (11) játszott kvalifikációs meccsen. Hogy nem érdemtelenül kapott lehetőséget, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Dárdait követően Bernd Storcknál is ő volt az első számú jobb oldali védő. Nem véletlen, hogy a 2016-os franciaországi Eb első csoportmeccsén is játszott. A tőle megszokott határozottsággal oldotta meg feladatát, az osztrákok egyik legjobbját, Marko Arnautovicot vette le a pályáról, ám bokaszalag-szakadása miatt több Eb-mérkőzésen már nem futballozhatott.

A sérülés rányomta a bélyegét az azóta eltelt időszakra. Itt most nem a családalapításra gondolok – a vele készült interjúban a hátvéd elárulta, párja májusra-júniusra gyermeket vár –, hanem a pályán történtekre. Egyik sérülés követte a másikat, Fiola Attila hullámvölgybe került, s noha a válogatottba is visszatérhetett, ez jobbára annak volt köszönhető, hogy a jobb oldali védő posztján nem dúskálunk játékosokban. Még a környezetváltozás sem segített, mert ugyan azért igazolt át az Eb-t követően a Videotonhoz, hogy nyerjen „valamit”, inkább tapasztalatokban lett gazdagabb, a bajnoki aranyérem és a Magyar Kupa-győzelem sem jött össze.

A labdarúgó tehát az egyszer fent fázisa után most lent van – annyi vigasza lehet, hogy egészségesen kezdheti meg a felkészülést. S én azért még biztatnám valamivel, mégpedig Gulácsi Péter példájával. A német élvonalbeli RB Leipzig légiósát néhány napja a Kicker az őszi osztályzatok alapján a legjobb kapusnak választotta, most pedig a német szaklap értékelése szerint lett – első külföldiként – a Bundesliga legjobbja a posztján.

Gondolom, ilyen ősz után Fiola Attila azzal is beérné, ha a legjobb itthoni védők közé küzdené fel magát.