Felejthetetlen futballdélután Nagyváradon

A szeretetből bőven jutott a magyar öregfiúk-válogatott tagjainak, s természetesen Czene Attilának, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkárának is, aki megjegyezte: „Olimpiai bajnokként nem fogadtak ekkora szeretettel, mint itt, Nagyváradon."

Jenei Imre egyébként azon kevesek közé tartozott, akiknek nem kellett sokat utaznia a mérkőzésre, a román futball emblematikus alakja ugyanis Nagyváradon lakik. A Steaua Bucuresti 1986-ban BEK-győztes együttesének szakvezetője, a román és a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya 73 éves, természetesen koránál fogva nem lehetett tagja a legendás NAC-nak, de Perényi-Pecsovszky Józsefet személyesen ismerte.

Mai kifejezéssel élve mindketten a középpályán játszottak, a sors úgy hozta, hogy mindketten az aradi ITA együttesét erősítették. Pecsovszky rutinos róka volt, Jenei alig 16 esztendősen került a felnőttcsapatba. „Mentorom volt, nagyon sokat köszönhettem neki, különösen azt becsültem benne, hogy nemcsak a futballpályán segített, hanem az életben is" – mondta Jenei a Nemzeti Sport Online érdeklődésére.

A pályaudvarról a tömeg gyalog tette meg a negyedórás utat a NAC egykori legendájáról, Bodola Gyuláról elnevezett stadionig. Összesen mintegy ötezer néző látta a Nagyváradi AC megalapításának 100. évfordulóján az erdélyi és a magyarországi öregfiúk mérkőzését, amelyet a magyar és a román himnusz vezetett fel.

Jenei egyébként a szerinte legjobb taktikával küldte ki Erdély válogatottját a pályára: „Játszatok, ahogyan tudtok!"

Bölöni László kissé kalandos utazás után futott be a találkozóra. Nizza melletti otthonából érkezett, de a nagy köd miatt nem Kolozsváron, hanem Temesváron szállt le a repülőgép, amelyen utazott, ám péntek este már ő is ott volt a Góbé csárdában a vacsorán.

Tőkés László református püspök hívta meg az erdélyi öregfiúkat, s természetesen az Aranycsapat tagját, Buzánszky Jenőt is. Az egykori 108-szoros román válogatott Bölöninek jelenleg nincsen csapata, de így jut ideje önéletrajzi írására. Arra a kérdésre, hogy milyen nyelven írja, magától értetődően válaszolt: „Magyarul!" Bölöni leendő könyvéről nem árult el részleteket, viszont nosztalgiával idézte fel, mikor játszott legutóbb. „A Hernád–Székelykeresztúr meccsen léptem legutóbb pályára, a testvérem Hernádon dolgozik, a hazai csapatot erősítette, én pedig a székelyekét. Ez két éve volt."

Ahhoz képest Jenei egyik legkedvesebb játékosán, Bölöni Lászlón nem látszott a kihagyás: az erdélyi csapat egyik legjobbja volt, gólt is szerzett a magyarországi „legények" 5–3-as győzelmével véget érő találkozón. A látogatók összességében 6–3-ra nyertek, mert a Puskás Ferenc Akadémia fiataljai 1–0-ra megverték a Partium FC-t.

A felejthetetlen délután a székely himnusszal fejeződött be, majd a résztvevők a harmadik félidőben folytatták a nosztalgiázást. Ahogyan Buzánszky fogalmazott: „Volt miről beszélgetni, főleg a futballról és a barátokról esett szó. A labdarúgás független a politikától, viszont nem független a barátságtól."