Ferencváros: Újra eljön a mi időnk! – Rebrov

– Hogy viseli a bezártságot?
– A körülményekhez képest minden rendben – felelte Szerhij Rebrov, a zöld-fehérek ukrán vezetőedzője. – Azt azonban el kell ismerni, különös érzés, hogy szinte egész nap itthon vagyok… Finoman fogalmazva sem ehhez voltam hozzászokva.

– Családja egy része Ukrajnában, nagyobbik fia Londonban él. Mindenki egészséges?
– Szerencsére igen. Sőt, amennyire tudom, a barátok közül sem kapta el egyelőre senki a vírust. Az angol fővárosban élő fiammal napi kapcsolatban vagyok, természetes, hogy aggódunk egymásért. A korábbi feleségemmel ők is odahaza üldögélnek, ott rosszabb a helyzet, mint itt, Magyarországon. Mindennap elmondom a fiamnak, ne menjen sehova! Értem én, hogy fiatal, de arra kérem, legyen ő is olyan fegyelmezett, mint én.

– Hallgat az édesapjára?
– Igen. Úgy látom, ő is türelmes. Elmúlt húszéves, elég felnőtt ahhoz, hogy felfogja, mennyire fontos az egészségünk. Én is nehezen viselem a bezártságot, hiszen szeretek jönni-menni, szívem szerint nagyokat sétálnék a Duna-parton, vagy beülnék a kedvenc éttermeim egyikébe, de a családdal alkalmazkodunk a kialakult helyzethez, és otthon maradunk.

– A csapattal egy ideje kis csoportokban tréningeznek. Nem tartotta ezt kockázatos döntésnek?
– Minden körülményt mérlegeltünk, kikértük szakemberek tanácsait is. A helyi szabályokat teljes mértékig betartjuk, a futballisták otthon átöltöznek, beszállnak az autójukba, aztán testhőmérséklet-ellenőrzésen esnek át, majd az edzőközpontban letudják a napi penzumot úgy, hogy közel sem mehetnek egymáshoz. A korábban megszokott kézfogás is elmarad, a tréning végén visszaülnek a kocsijukba, és otthon tusolnak le. A labdarúgóknak sem könnyű időszak ez, nehéz kizárólag egyéni edzésekkel fitten maradniuk, de próbáljuk hasznosan eltölteni ezt az időszakot is.

– Mire jók ezek a foglalkozások? A szinten tartáshoz elegendőek?
– Ahhoz talán igen… Egy ilyen edzés nyilvánvalóan nem adja vissza a közös tréningek hangulatát, az intenzitását főleg nem, de annál mindenképpen több, mintha odahaza elmennének futni, kocogni egyet. Most ez van, mi így alkalmazkodtunk a kialakult járványhelyzethez. Ahogy látom, a futballisták élvezik, hogy legalább ilyen kiscsoportos formában gyakorolhatnak, látják egymást, labdához érhetnek.

– Na és ön is jobban kontroll alatt tudja tartani őket.
– Ez is egy szempont, ha nem is az elsődleges. Az egyéni edzéstervek hasznosak, de a játékosok lelkiismeretére van bízva, ki hogyan végzi el. Itt, a Népligetben legalább látjuk őket, információt kapunk róluk. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Nagy gond, hogy nem látni előre, mikor folytatódik a bajnokság.

– Odahaza mivel üti el az időt? Nem lennék meglepve, ha mérkőzéseket nézne és elemezne.
– Látom, ennyire már ismer… Valóban sok találkozót nézek, hatalmas a saját archívumom. Más klubok mérkőzéseit is megnézem, de leginkább a saját meccseinket pörgetem vissza, hátha felfedezek még valami hibát, olyan apróságot, amiből tanulhatok. A futballnak élek, így tényleg nincs abban semmi meglepő, hogy a sok szabadidőmben is mérkőzéseket nézek – pontosabban akkor, ha a két kisfiam hagyja, ugyebár…

– Nehéz velük?
– Mindketten kicsik, igénylik a törődést, hogy sokat játsszak velük. Az utóbbi hetekben a megszokottnál jóval több időt töltünk együtt, de kifejezetten élvezem ezt az időt. Azt nem mondhatom, hogy fejben nem merülök le a nap végére, de a gyerekek már csak ilyenek. Próbáljuk élvezni, hogy együtt lehetünk. Ha este elcsöndesedik a lakás, könyveket olvasok, igaz, lassan kifogyok az új kötetekből, hiszen rendre az ukrán barátaim lepnek meg egy-egy újdonsággal. Most, hogy senki sem utazhat sehova, nem jutok új könyvekhez sem.

– Mit gondol, folytatódik a bajnokság?
– A legfontosabb az egészség, az emberélet! Csak akkor szabad újrakezdeni a bajnokságot, ha minden rendben lesz, ha a legkisebb kockázata sem lesz annak, hogy a szurkolók, a játékosok, a stábtagok elkapják a vírust. Nem szabad elfelejteni, a futball sport, és ha az életünk része is, az egészségnél nem lehet fontosabb. Egyet ígérhetek, ha a Magyar Labdarúgó-szövetségben úgy döntenek, hogy folytatódjon a bajnokság, mi készen állunk.

– Nagyon hiányzik a futball, a mérkőzésekkel járó feszültség?
– Nemcsak a futball, a régi életem is hiányzik. A labdarúgás a szerelmem, ám edzések után a családdal szerettünk eljárni nagyokat sétálni, ide-oda menni. A szabadság érzése számomra nagyon fontos, a járvány most ezt vette el tőlünk. Nem tagadom, nagyon hiányoznak a meccsek, a velük járó készülődés, utazás, az adrenalin, de türelmesnek kell lennünk. Kivárjuk, egyszer újra eljön a mi időnk!