– Mivel telt az utóbbi két hónap?
– A kihívások megoldásával – felelte lapunknak Hajnal Tamás, a Ferencváros sportmenedzsere. – Egészségügyi és szervezési szempontból is több kérdésre kellett választ találnunk, folyamatosan igyekeztünk a lehető legjobban megszervezni a csapat körüli teendőket. Próbáltuk megoldani a járvány miatti helyzetet, emellett persze a keretet érintő változásokról, az esetleges erősítésekről sem feledkezhettünk meg.
– Megfelelő döntéseket hoztak?
– A visszajelzések és a tesztek alapján igen. Végig az egészségügyi és hatósági előírásoknak megfelelve jelöltük ki az utat, a lehetőségekhez képest igyekeztünk mozgásteret biztosítani a játékosoknak és a szakmai stábnak. Felelősséggel tartozunk a futballistáknak és az egyesületnek, ennek megfelelően senki egészségét sem kockáztattuk, és most, amikor egyre közelebb kerülünk a bajnokság folytatásához, úgy tűnik, az időben elkezdett kiscsoportos foglalkozások jó döntésnek bizonyultak.
– Mennyi kérdőjel van önben a folytatást illetően?
– A mostani időszak mindenkit megtanított arra, hogy számos olyan kérdéssel és problémával kell szembenéznünk, amelyre nem lehet felkészülni. Mindenesetre optimista vagyok, a Magyar Labdarúgó-szövetség a kormány intézkedéseinek megfelelő szabályozást vezetett be, ha szigorúan betartjuk, elejét vehetjük a fertőzéseknek. Bízom benne, hogy tényleg a pályán fejezzük be a bajnokságot, ám ahogy említettem, a jövőt senki sem látja.
– Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, furcsa helyzetet szülne, ha valamennyi kapusa elkapná a vírust, és nem lenne kit a gólvonal elé állítani. A Ferencvárosnál gondolkoznak ehhez hasonló vészforgatókönyveken?
– A menedzsmentnek az a feladata, hogy minden eshetőségre felkészüljön, és kialakítsa a megfelelő stratégiát, de ez csak elméleti szinten lehetséges, előre senki sem tudja, hogy a gyakorlati megvalósítás milyen eredményekkel jár. Egyvalamit szögezzünk le: hasonló helyzet még sosem fordult elő a labdarúgásban, ezért senki sem várhatja el, hogy mindenre tudjuk a megoldást. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy minden ugyanolyan lesz, mint néhány hónappal ezelőtt, mert ez hamis ábránd lenne. A labdarúgás egyik legfontosabb pillére, a nézők és a szurkolók például nem lesznek ott a meccseken, őket nyilván lehetetlen pótolni, elvégre a futball értük van. A játékosok is speciális helyzetben vannak, pályafutásuk során sosem készültek ilyen körülmények között tétmeccsre, vagyis senki sem várhatja tőlük, hogy csúcsformában játsszanak. El kell fogadni, hogy a mostani időszakban mindössze annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk a legtöbbet kihozni az adott helyzetből.
– A DVTK orvosigazgatója, doktor Szabó Zsolt azt mondta lapunknak, előnyt jelenthet a Mol Fehérvárnak és a Ferencvárosnak, hogy az utóbbi években a saját bőrükön tapasztalták a sűrű versenynaptár nehézségeit. Egyetért vele?
– A labdarúgóink ősszel valóban átélték, milyen érzés két-három naponta meccset játszani, de annyiban más a helyzet, hogy most nem négy, hanem egy hónap alatt kell a lehető legtöbb találkozót besűríteni a programba. Minden tudásunkra szükség lesz, hogy jól kezeljük a helyzetet, a terhelésre és a regenerációra is nagy hangsúlyt fektetünk, de csak menet közben derülhet ki, hogy tapasztalatszerzés szempontjából valóban előnyt jelentett-e az őszi kupaszereplésünk. Azért dolgozunk, hogy labdarúgóink a lehető legjobb állapotban lépjenek pályára, de a nehezítő körülményeket mi sem tudjuk megszüntetni.
– Továbbra is győzelmi kényszerben lép pályára a Ferencváros, vagy már annak is örülni kell, ha fertőzés nélkül lejátszhatja a hátralévő meccseit?
– Sportemberek vagyunk, és a Ferencvárosnál mindig nagyok az elvárások. Továbbra is úgy készülünk, hogy minden hátralévő meccsünket szeretnénk megnyerni, ezen semmi sem változtat. Az idény végén bajnoki címet akarunk ünnepelni.
– Mivel még senki sem volt ilyen helyzetben, a külföldön dolgozó kollégáival egyeztetnek arról, ki hogyan kezeli a mostani nehézségeket? Kamatoztatja ilyenkor a kapcsolatrendszerét?
– Természetesen beszéltem a többi vezetővel és sportigazgatóval, de annak ellenére, hogy a járvány mindenkit érint, nehéz egységes megoldást találni, mert minden országban más a helyzet. Egymás belső ügyeibe nem látunk bele, ezért mindenkinek a saját útját kell megtalálnia a válság kezelésében – a hatósági és kormányzati intézkedések betartásával.
– Mennyi idő jut ilyenkor az erősítéseken gondolkozni?
– Ezen a téren nem állhattunk le, játékosmegfigyelőink továbbra is aktívan dolgoznak. Értelemszerűen most senkit sem tudunk személyesen figyelni, de az elemzésekre, a meccsek megnézésére továbbra is van lehetőség. A nyári igazolásokat illetően több stratégiát dolgoztunk ki, mert biztosan megváltozik az a trend, amit az utóbbi években tapasztaltunk.
– Mit gondol, a nehezén túl vannak már, vagy csak most jön a java?
– Egyelőre semmi biztosat nem tudunk. Azt sem, mikor éled újra a nemzetközi futballélet, és azt sem, mikor térhetnek vissza a szurkolók a stadionokba. Továbbra is sok a kérdőjel, úgyhogy egyelőre nem érzem, hogy túljutottunk volna a nehézségeken. Első körben fejezzük be a bajnokságot, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.
A 17 esztendős Csontos Dominik is ott volt szerdán a Ferencváros kezdőcsapatában a Zalaegerszegi TE elleni felkészülési mérkőzésen, a fiatal futballista a bal oldali belső védő posztján futballozta végig a kilencven percet, a tapasztalt Miha Blazic párjaként: „Jól éreztem magam a pályán. A szakmai stáb és a csapattársak is biztattak, ne izguljak, látták, hogy rendkívül motivált vagyok. Gyerekkoromban középpályásként futballoztam, itt, a Ferencvárosban vittek vissza védőposztra. Ballábas vagyok, aminek vannak előnyei. Miha Blazic tapasztalt futballista, alapember a csapatban, szeretem a tiszta játékstílusát. Jó mellette futballozni, kisegítjük egymást.” Csontos Dominik a Debrecen elleni, idegenbeli 6–1-es mérkőzésen mutatkozott be az élvonalban, a Nagyerdei Stadionban Eldar Civic helyére állt be: „Gyerekkori álmom valósult meg, sosem felejtem el azt a napot. Izgultam, hogy jól sikerüljön a debütálásom, s azt hiszem, nem lehetett rám panasz. Nem számítottam arra, hogy Szerhij Rebrov beállít, de nagyon örülök, hogy immár átestem a tűzkeresztségen. Sokat kell még fejlődnöm, de egyszer eljön az én időm.” BORBOLA BENCE |