FTC: Szeretet vesz körül – interjú Tokmac Nguennel

– Mire gondolt, amikor megtudta, hogy a BL-selejtezőben a Djurgardent kapta ellenfélül a Ferencváros?
– Arra, hogy biztosan lüktető meccset játszunk ellene, és minden esélyünk megvan a továbbjutásra – felelte lapunknak Tokmac Nguen, a Ferencváros 26 éves kenyai születésű norvég támadója. – Már gyerekkoromban Norvégiába kerültem, így a többieknél vélhetően jobban ismerem a skandináv futballt, a Djurgardent sem kell bemutatni. Nem követem hétről hétre az eredményeit, de tudom, hogy Svédország egyik legerősebb csapatáról beszélünk, egyik ország élvonalában sem lehet véletlenül bajnokságot nyerni. Támadó szellemű csapatként él a köztudatban, a minőség is inkább az elöl játszó futballistákat jellemzi. Hátul nagyon figyelnünk kell, ám ha kitámadnak, megnyílik a terület előttünk. Persze nem tudhatom, hogy a Bajnokok Ligája-selejtezőre készülnek-e váratlan húzással.

– A naptári év szerint zajló svéd bajnokságban tizennégy fordulót követően negyedik a Djurgarden. Ebből mire következtet?
– A csapat játékának alapos elemzése a szakmai stáb feladata, ebbe nem is szeretnék mélyebben belemenni. Mindenesetre nem ritka, hogy a bajnoki cím megnyerése után a következő idény döcögősebben indul az együttesnek. A negyedik hely nem katasztrófa, ráadásul játékban vannak, ugyanakkor hazai pályán nem lehet más célunk, mint a győzelem.

– Ha továbbjutnak, vélhetően a Celtic lesz a következő akadály.
– Az alighanem olyan találkozó lenne, amelyről profi karrierünk befejezése után nosztalgiázva mesélnénk a gyerekeinknek. Hatalmas erőpróbát jelentene a skót csapat elleni meccs, mindent megtennénk a győzelemért, ám egyelőre sem a Ferencváros, sem a Celtic nem jutott tovább. Tiszteletlenség lenne a Djurgardennel szemben, ha már a skót bajnok elleni összecsapásról beszélnénk, úgyhogy nem is tekintünk messzebbre jövő szerdánál.

– A Ferencváros a legutóbbi idényben az Európa-liga csoportkörében szerepelt, és a Groupama Arénában fogadja ellenfelét az első selejtezőkörben. Mondhatjuk, hogy a Fradira nehezedik nagyobb nyomás?
– A másik oldalon gondolhatják így, ugyanakkor hol játszhatnánk felszabadultan, ha nem a saját stadionunkban? Sajnálom, hogy ezúttal üres lelátók előtt kell futballoznunk, ám ettől függetlenül ugyanúgy kell hajtanunk a szurkolókért, mintha a stadionban buzdítanának minket. A drukkereknek, a klubnak és magunknak sem akarunk csalódást okozni.

– Vasárnap tértek haza a második ausztriai edzőtáborból, s pénteken az MTK elleni bajnokival elkezdődik az új idény. Készen állnak?
– Teljes mértékben. A nyáron új játékosok érkeztek a kerethez, új impulzusokat és energiát hoztak magukkal, bízom benne, hogy ugyanott folytatjuk, ahol júniusban abbahagytuk. Bár az újonc otthonában lépünk pályára, a csapattársaim figyelmeztettek, hogy az MTK-t a múltja miatt sem szabad tipikus feljutóként kezelni, a klub az élvonalhoz tartozik, a Magyar Kupa legutóbbi kiírásában ráadásul az elődöntőig menetelt. Vagyis a nyitány minden lesz, csak könnyű nem.

– Az egymást követő két megnyert bajnoki cím után hogyan lehet fenntartani a motivációt?
– Igazat adok azoknak, akik szerint a bajnoki címet megvédeni nehezebb, mint megnyerni az első aranyat. Bár kívülről talán máshogy tűnt, az előző idényben rengeteget szenvedtünk az első helyért. A duplázás nagy fegyvertény, de az igazi mérföldkövet az jelentené, ha sorozatban háromszor nyernénk bajnokságot. Nekem ez jelenti az egyéni motivációt, ráadásul érzésem szerint a mostani idény az előzőnél is keményebb lesz. A Fehérvár kétszer végzett mögöttünk, márpedig a csalódott, sikeréhes és erős ellenfélnél nincs kellemetlenebb vetélytárs.

– Hamarosan ismét beindul a daráló, egymást érik majd a meccsek. Mivel tud kikapcsolni és feltöltődni a sűrű menetrend közepette?
– Talán meglepő, de legjobban azzal, ha otthon maradok a párommal. Nálam nincs nagy különbség az edzőtábor és a hétköznapok között: előbb edzés, aztán pihenés a szobámban. A különbség csak annyi, hogy Ausztriában nem a saját lakásomban feküdtem le.

– Ha mégis kimozdul, milyen gyakran állítják meg közös képért?
– Amikor a Norvégiából érkező barátaim meglátogatnak, mindig elképednek, hogy mekkora szeretet vesz körül, és hogy milyen sokan tudják, ki vagyok. Eleinte nekem is újdonság volt, hogy az egész országban felismerik az arcom, gratulálnak, vagy éppen csak egy aláírást kérnek. A hétköznapokban is érezzük, mit jelent a Ferencvároshoz tartozni, és jólesik, hogy olykor elég csak elmenni vacsorázni ahhoz, hogy a külvilágtól kapott szeretetből motivációt merítsünk.

– Arra felkészült, hogy hamarosan jelentősen megváltozik az élete?
– A páromat októberre írták ki az orvosok, s vélhetően fiunk születik. A többieknek már viccelődtem azzal, hogy biztosan futballista lesz, de nyilván semmit sem szeretnék erőltetni. Biztosan lát majd futballozni, majd eldönti, tetszik-e neki, amit csinálok, vagy sem.