Géresi: Hiányzik a foci, nagyon szeretnék már játszani

– Mit szólt Rob Cross világbajnoki címéhez?
– Meglepett – vágta rá a Videoton alighanem legnagyobb dartsrajongója, Géresi Krisztián. – Hogy őszinte legyek, a torna előtt nem sokat hallottam róla. Igaz, azt is be kell vallanom, manapság már nem vagyok akkora rabja a sportágnak, mint egy-két évvel ezelőtt. Mindenesetre elképesztő volt, amit Rob Cross a Michael van Gerwen elleni elődöntőben nyújtott. Az pedig egyenes félelmetes, ahogy a döntőben elintézte Phil Taylort.

– Kinek szurkolt?
– A Videotonnak! Amúgy Dave Chisnallnak, de ő hamar kiesett. Rob Cross szimpatikusan játszik, feltörekvő, ha így folytatja, szép jövő elé néz.

– Szakértő szavak.
– Korábban azért jobban ismertem a sportágat. Rengeteget játszottam, odahaza még egy dartsszobát is kialakítottam. Más kérdés, hogy amióta elkészült, alig használom. Már nem köt le annyira. Ha azt akarom, hogy kitisztuljon a fejem, inkább sétálok a kutyámmal. Teljesen persze nem vonultam vissza. A szünetben mások mellett Juhász Roland, Fejes András, Simon Ádám és Torghelle Sándor társaságában Szolnoki Roland vendéglátását élveztük egy disznóvágáson, és ott előkerültek a nyilak.

– Szegény malac...
– A félreértések elkerülése végett: a táblára dobáltunk. Több meccset játszottunk, mindenki tisztességesen küzdött, de úgy rémlik, a legtöbbet én nyertem.– Mit szólt Rob Cross világbajnoki címéhez?
– Meglepett – vágta rá a Videoton alighanem legnagyobb dartsrajongója, Géresi Krisztián. – Hogy őszinte legyek, a torna előtt nem sokat hallottam róla. Igaz, azt is be kell vallanom, manapság már nem vagyok akkora rabja a sportágnak, mint egy-két évvel ezelőtt. Mindenesetre elképesztő volt, amit Rob Cross a Michael van Gerwen elleni elődöntőben nyújtott. Az pedig egyenes félelmetes, ahogy a döntőben elintézte Phil Taylort.

– Kinek szurkolt?
– A Videotonnak! Amúgy Dave Chisnallnak, de ő hamar kiesett. Rob Cross szimpatikusan játszik, feltörekvő, ha így folytatja, szép jövő elé néz.

– Szakértő szavak.
– Korábban azért jobban ismertem a sportágat. Rengeteget játszottam, odahaza még egy dartsszobát is kialakítottam. Más kérdés, hogy amióta elkészült, alig használom. Már nem köt le annyira. Ha azt akarom, hogy kitisztuljon a fejem, inkább sétálok a kutyámmal. Teljesen persze nem vonultam vissza. A szünetben mások mellett Juhász Roland, Fejes András, Simon Ádám és Torghelle Sándor társaságában Szolnoki Roland vendéglátását élveztük egy disznóvágáson, és ott előkerültek a nyilak.

– Szegény malac...
– A félreértések elkerülése végett: a táblára dobáltunk. Több meccset játszottunk, mindenki tisztességesen küzdött, de úgy rémlik, a legtöbbet én nyertem.

– Más sportággal is próbálkozott a szünetben? Úgy tudom, hogy karácsony második napjától kezdve nap mint nap futniuk kellett.
– Boldogan futottam volna, csakhogy tétlenségre voltam kárhoztatva. Jó ideje szenvedek a hátammal, az őszi idény utolsó egy-másfél hónapjában nagy fájdalmaim voltak, ráadásul gyötrődtem amiatt is, hogy sokáig nem tudtam, mi a baj. Idővel kiderült, ám a részletekkel nem untatnék senkit. Szerencsére a klubnál minden segítséget megkapok, egyik masszőrünk, Fejes Ildikó még karácsonykor is kezelt. Ha lassan is, de javulok, s ha minden jól megy, a spanyolországi edzőtáborban teljes értékű munkát végezhetek.

– Az elsőben vagy a másodikban?
– Valószínűleg csak a másodikban. Iszonyúan hiányzik a foci, nagyon szeretnék már játszani, ám türelemmel kell lennem.

– November tizennyolcadikán öt kettőre győztek Debrecenben, a sikerből egy góllal és két gólpasszal vette ki a részét, lapunktól nyolcas osztályzatot kapott. Az volt a csúcs az előző szezonban?
– Az bizony. Már akkor is kínlódtam a gerincproblémám miatt, de az adrenalinnak köszönhetően a meccsen nem éreztem semmit. Akkor még olyan állapotban voltam, hogy a fájdalom ellenére játszottam, ám az utolsó fordulóra eljutottam odáig, hogy bármennyire is szerettem volna, nem tudtam pályára lépni. Holott minden erőmmel azon voltam, hogy játszhassak, hiszen az idény hajrájában lettem a kezdő tizenegy tagja, és bizonyítani akartam, hogy megérdemlem a lehetőséget. Nem tagadom, csalódott voltam a kevés játéklehetőség miatt, ugyanakkor azért dolgozom, hogy a tavasszal ez megváltozzon. Kis célokat kitűzve akarok haladni, jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy felépüljek, aztán beszélhetünk minden másról.

– Beszéljünk most arról, hogy egy-két éve a kétezertizenöt november huszonnyolcadikán játszott Videoton–MTK találkozót jelölte meg kedvenc meccseként a klub honlapján. A már említett Loki–Vidi ezt „beelőzte”?
– Talán igen, bár életem első NB I-es mérkőzése életre szóló élményt adott. De ha jobban belegondolok, van ennél nagyobb is: a Bordeaux elleni egy nullás győzelem az Európa-liga-selejtezőben, valamint az azzal párosuló továbbjutás, ami mindent visz. Mondom ezt úgy, hogy nem voltam a keret tagja. Mégis olyasmit éltem át, amiről gyerekkorom óta ábrándoztam: a meccs előtti és alatti hangulat, a Stopira gólját követő öröm, majd a lefújás utáni ünneplés pompás volt. Ezt egyedül az múlhatta volna felül, ha a Partizan elleni rájátszást is megnyerjük. A Bordeaux legyőzésének úgy örültem, mintha én is a gyepen tartózkodtam volna – ma még csak remélni tudom, hogy amiben aznap a lelátón részem volt, egyszer a játéktéren is megadatik.

– Legutóbb három éve volt bajnok a Videoton, ha élvonalbeli mérkőzésen nem is, a Ligakupában pályára lépett abban az idényben. A végén kapott aranyérmet?
– Sajnos nem. Mivel azóta kétszer is másodikként zártunk, csak két ezüstöt őrzök otthon.

– Az idén bővül a kollekció?
– Remélem, nem. Nagyon vágyom már egy aranyra!

–Mekkora esélyt lát erre?
– Tekintve, hogy a Ferencváros is az első helyre pályázik, ötven százalékot. A zöld-fehérek az ősz végére lendültek bele, mi addigra tompultunk el valamelyest. Ha nincs a Vác elleni Magyar Kupa-fiaskó, illetve a Fraditól és a Haladástól elszenvedett vereség, kijelenthetnénk, hogy remek szezon van mögöttünk. Így azonban kissé keserű szájízzel búcsúztunk az előző évtől. A csapatunk viszont erős, és jó alapozás után képes lehet arra, hogy megelőzze a Ferencvárost. A magam részéről maximálisan hiszek ebben, úgyhogy az iménti ötven százalékot máris módosítanám ötvenegyre.

– A „régi” Sóstói Stadionban ön szerezte az utolsó gólt. Feltételezem, a hónapokon belül elkészülő új arénában örömmel találna először a kapuba.
– Ha már szóba került, a Paks elleni gólom is legalább olyan szép emlék, mint az első élvonalbeli meccsem vagy a debreceni jó játékom. A társak már zrikálnak azzal, hogy ha kétezertizenöt decemberében történelmet írtam, új fejezetet nyithatnék a nyár végén is. Részemről semmi akadálya, mi több, a világ legboldogabb embere lennék, ha egy augusztusi nemzetközi kupamérkőzésen csoportkörbeli szereplést érne az a bizonyos gól.

– A Bajnokok Ligájában vagy az Európa-ligában?
– Ha csakugyan csoportkört ér, majdhogynem mindegy.

A VIDEOTON TÉLI FELKÉSZÜLÉSI PROGRAMJA
A felkészülés kezdete:január 10.
Edzőtábor:január 16–30., majd február 3–13., Spanyolország*
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEK*
Január 26., Spanyolország:Videoton–Piast Gliwice(lengyel)
*A Videoton a felkészülési mérkőzésekről még nem adott tájékoztatást, a tervek szerint tíz alkalommal lép pályára a bajnoki folytatás előtt. A Gliwice elleni meccsről a lengyel klub számolt be.