A hazaiak négy másodosztályú idény után jutottak fel az élvonalba, de a gárdának nem volt nyugodt a nyara, hiszen tucatnyian távoztak, s ugyanennyien érkeztek is a kerethez, így félő volt, hogy Mészáros Ferenc gárdájának kevés lesz a rendelkezésre álló idő az összeszokásra. Ezzel szemben Szombathelyen nyugodtan tudott készülni a csapat, amely Aczél Zoltán irányításával tavasszal kiesőjelöltből biztos középcsapattá vált.

Ezt mutatták az első percek is, hiszen a találkozó elején egyértelműen a vendégeknél volt többet a labda, s az első helyzetek is előttük adódtak: a 18. percben például Dibusz kapus nagy bravúrjára volt szükség ahhoz, hogy Nagy I Gábor lövése után ne a jobb felső sarokban kössön ki a labda.

A hálóőrnek hat perccel később is szüksége volt minden tudományára, amikor Kenesei szabadrúgását tolta szögletre. Az első hazai lehetőségre fél órát kellett várni, amikor Nagy Olivér szöglete után Todorovics lőtt a kapu mellé.

Utóbbinak aztán Kenesei lövését kellett blokkolnia, míg a túloldalon Simonfalvi elől kellett mentenie Guzmicsnak az utolsó pillanatban. Ezzel gyakorlatilag véget is ért a félidő.

A második játékrészben aztán a hazaiak vették át a játék irányítását, ráadásul az 56. percben Halmosi Pétert második sárga lapja után kiállította Németh játékvezető. Sőt pár percig kettős előnyben is játszhattak a pécsiek, miután az egy perccel korábban beálló Sipos az 59. percben megsérült. Ezzel sem tudtak azonban élni a hazaiak.

Pintér szabadrúgása kapu fölé szállt, Nagy Olivér lövését Rózsa fogta, Andorkáé pedig mellément, de aztán a 80. percben megtört a jég: Törtei bal oldali beadására a csereként beálló Horváth Zsolt érkezett, és nyolc méterről előrevetődve a kapu jobb alsó sarkába fejelt (1–0).

Az emberhátrányban lévő vendégek ezek után kitámadtak, helyzetük is volt, de Dibusz kapus eszén ezen a napon nem tudtak túljárni. A játék képe alapján a döntetlen reálisabb lett volna, ám a pécsieknek sikerült kihasználnia Halmosi fegyelmezetlenségét, így otthon tartották a három pontot.