Hajnal Tamás: Nem a nemzetiség, hanem a hosszú távú tervezés számít

– Véglegesnek tekinthető a Ferencváros kerete?
– Minimális változás még lehet, de nagyrészt lezártuk az igazolásokat – mondta lapunknak Hajnal Tamás, a Ferencváros sportmenedzsere.

– Olyan játékossal tárgyalnak, aki a csapat nemzetközi kupaszereplésétől teszi függővé válaszát?
– Nem erről van szó. Amikor a kiszemeltekkel beszélgetek, éreznem kell, hogy az egész idényt tekintve motiváltak, és nem az esetleges hat európai csoportkörös meccs miatt akarnak a Ferencvárosba szerződni. Olyan labdarúgókat keresünk, akik hosszú távon is a kihívást látják a Fradiban. Akadtak futballisták, akik valóban a selejtezős szereplésünk utánra ígértek választ, de ez a hozzáállás nem túl szimpatikus. Végig arra törekedtünk, hogy a selejtező kezdetére összeálljon a csapat, amellyel sikeresen vehetjük az akadályokat.

– Mennyiségre és minőségre olyan keret állt össze, amilyet elképzeltek?
– Tavaly szeptemberi kinevezésem óta több mint csapatnyi játékost igazoltunk, és úgy érzem, az érkezők jelentős része valóban erősítést jelent. Nehéz minőségi, kész futballistákat szerződtetni, de az újak többsége megüti a szintet, és megvan bennük a potenciál a további fejlődésre. Ugyanakkor nemcsak a nyári szerzeményekről kell beszélni, a téli érkezők is folyamatosan fejlődnek, ennek köszönhetően az egyik legfontosabb feladatomat, a konkurenciaharc fenntartását megoldottuk. A vezetőedzőnek nagyobb a merítési lehetősége, ez a csapat játékán is látszik.

– Úgy tervezték, hogy a téli átigazolásokkal összeáll a keret, amely sikeres lehet a nyári európai selejtezőn. Ennek tükrében nem sok a nyáron érkező hat új labdarúgó?
– Elsőre talán magas ez a szám, de szó sincs arról, hogy most kellene elkezdeni a csapatépítést. Akadt olyan pozíció, amelyen még erősítenünk kellett, és néhány változásra is reagáltunk. A bajnokság vége előtt távozott Ivan Petrjak és Fernando Gorriarán – ami benne volt a pakliban, de a tavasszal még inkább velük terveztük a csapatot, mint nélkülük –, emiatt egy-két posztra még igazoltunk. A télen érkezett játékosoknak láthatóan jót tett, hogy fél évük volt beépülni a csapatba, elég csak megnézni, hogyan futballozott Tokmac Nguen az első meccsein, és milyen teljesítményt nyújtott a Ludogorec ellen. A nyári szerzemények is gyorsan tanulnak, de az összteljesítmény szempontjából legalább ennyire fontosak a régebb óta nálunk szereplő futballisták. Lehet, hogy néhányuknak több, másoknak kevesebb szerep jut, de minden játékos egyformán fontos. Elég csak Bőle Lukácsra gondolni, aki az előző idényben a Mezőkövesd elleni kulcsfontosságú meccsen csereként beállva győztes gólt szerzett.

– Petrjak átigazolása nagy visszhangot váltott ki, Gorriarán viszont csendben távozott.
– Fernando majdnem mindegyik átigazolási időszakban jelezte, nem hosszú távra tervez a Ferencvárosnál, ezért készültünk rá, hogy máshol folytatja. Nem szerencsés, hogy éppen a bajnokság végén érkezett megfelelő ajánlat érte, de ismét hangsúlyozom, olyan játékosokkal szeretnénk együtt dolgozni, akik minden idegszálukkal a Fradi sikeréért hajtanak. A középpályás fontos láncszeme volt a csapatnak, de a statisztikákat nézegetve kiderül, az előző idényben a mérkőzéseink kicsivel több mint ötven százalékán lépett pályára, úgyhogy a helyén kell kezelni a helyzetet.

– Az átigazolásokat elnézve többen úgy vélik, hogy kelet-európai játékosok gyűjtőhelyévé vált a Ferencváros, s a szerződtetéseket Szerhij Rebrov vezényli. Valóban erről van szó?
– Szeretném rögtön tisztázni, hogy a klub vezérkara, a vezetőedző és én közösen döntünk a szerződtetésekről. Egyébként az első ukrán labdarúgó a mostani vezetőedző kinevezése előtt érkezett a klubhoz, és tavaly augusztus óta egyedül Ihor Haratin érkezett kimondottan Szerhij kérésére. Szó sincs arról, hogy a szakvezető kelet-európai játékosokkal akarja teletűzdelni a csapatot, de jelenleg többnyire abból a régióból tudunk olyan játékosokat igazolni, akik a Ferencvárosban a fejlődési lehetőséget, az előrelépést, a kihívást látják, és részesei akarnak lenni a hosszú távú terveinknek. Ugyanakkor néhányan elfelejtik, hogy nem kizárólag Ukrajnából igazoltunk: Szlovákiából, Csehországból, Lengyelországból és Norvégiából is érkezett hozzánk labdarúgó. Szerhij remek munkát végez a játékosokkal, rendszeresen megbeszéljük a szakmai kérdéseket, de a kiválasztás és a kiszemeltek feltérképezése elsősorban nem az ő feladta; ahogyan már mondtam – és ezt szeretném megismételni –, a klubvezérkar, az edző és én közösen döntünk az igazolásokról.

– Szóval nem az ukrán vezetőedző személye miatt érkeznek az új szerzemények?
– Olyannyira nem, hogy a télen jött olyan játékos, akit a Manchester United regionális játékosmegfigyelője ajánlott nekem. Meglehet, sokan nem ismerik az új szerzeményeket, de egyiküket az utolsó pillanatban halásztuk el a Partizan elől, a másikat meg az aláírása közben hívta Nenad Bjelica, aki történetesen a Dinamo Zagreb vezetőedzője. Márpedig ezek a klubok nem érdeklődnek tehetségtelen labdarúgók iránt.

– Hogyan zajlik az átigazolás?
– Az erősítést jelentő labdarúgók felkutatása elsősorban az én feladatom, de természetesen a szakmai stábbal előtte megbeszéljük, melyik posztra, milyen típusú játékosokat szeretnénk. Ezt követően próbáljuk kamatoztatni a kapcsolatrendszereinket, átnézzük a jelentéseket, személyesen is megnézzük a jelölteket, beszélgetünk velük – ám ebbe a fázisba a vezetőedző nem folyik bele. Végül kap egy listát, amelyen csak olyan játékosok szerepelnek, akik meggyőztek minket, és közösen eldöntjük, kit válasszunk. Nincs olyan, hogy Szerhij Rebrov vagy Hajnal Tamás játékosa, itt mindenki a Ferencváros labdarúgója. Nem győzöm hangsúlyozni, a vezérkar, az edző és az én közös döntésem az igazolás.

– Ezek szerint véletlen, hogy Thomas Doll idején több német, míg Szerhij Rebrovnál több keleti játékos érkezik a csapathoz?
– Csak arról az időszakról beszélhetek, amióta én töltöm be a sportmenedzseri szerepkört. Nálam nem a nemzetiség, hanem a hosszú távú tervezés számít. A lényeg, hogy sohasem a vezetőedző igazol, a labdarúgó ugyanis a klubhoz, nem a szakvezetőhöz szerződik – ezt az alapszabályt sohasem szabad elfelejteni. Mindig egyeztetni kell a szakmai stábbal, de a lényeg, hogy a futballista passzoljon az egyesület filozófiájába és a csapat játékstílusába. Korábban megesett, hogy négy-öt azonos stílusú csatár szerepelt a keretben, ilyen a jövőben nem fordulhat elő. Átgondoljuk, milyen versenysorozatban, milyen vetélytársak ellen lépünk pályára, úgy bővítjük a keretet, hogy több játékstílusra is meglegyenek a megfelelő embereink. Ez független a nemzetiségtől, de tény, eddig jó tapasztalataink vannak a keleti játékosokkal, és anyagi szempontból is elérhetőbbek.

– Gazdasági szempontok miatt nem érkezik játékos Nyugat-Európából?
– Több, Spanyolországban, Portugáliában vagy éppen Németországban szereplő labdarúgóval beszéltem, aki nyíltan kijelentette, nem akar keletre szerződni, mert visszalépést jelentene, és csak a fizetése háromszorosáért hajlandó idejönni. Ilyen fenntartásokkal más régiókban nem találkoztunk. Ám a magyar játékosok szerepeltetésére és az utánpótlásunkra is nagy hangsúlyt fektetünk. Folyamatosan figyeljük a fiatalokat, keressük a tehetségeket, akiket beépíthetünk az első csapatba, ez fontos része a filozófiánknak.

– Erre sokan mondhatják, hogy a Ludogorec ellen csupán három magyar labdarúgó szerepelt a kezdőcsapatban, az utánpótlásból pedig egyelőre egyedül Csonka Andrásnak tűnik elérhetőnek a felnőttcsapat.
– Valóban. A jövő egyik fontos feladata, hogy ez változzon, ehhez viszont idő kell. Prukner Lászlót tavaly nevezték ki az utánpótlásképzésünk szakmai igazgatójának, én is tavaly szeptembertől dolgozom a mostani szerepkörben, márpedig itt hosszú távú folyamatokról beszélünk. Azért dolgozunk, hogy minél több fiatalnak adjunk lehetőséget, de az eredménykényszerben játszó csapatoknál mindig nehezebb a tehetségek beépítése. Mert az csak az első lépés, hogy megteremtjük a lehetőséget a fiatalok előtt, a teljesítményükkel aztán bizonyítaniuk kell, hogy valóban számíthatunk rájuk.