Halmosi: Angliában lekezelnek bennünket, magyarokat

– Mennyit keres Szombathelyen?
– Szép kérdés… – hökkent meg egy pillanatra Halmosi Péter. – Sajnálom, de az összeg nem publikus – válaszolt a Nemzeti Sport kérdésére a Haladás játékosa.

– Az igaz, hogy ha a Haladás helyett a Blackpoolt választja, tizenötször annyi pénzt vihetett volna haza?
– Igaz. Sőt ha más magyar csapathoz igazolok, akkor is jobban járok. Székesfehérváron, Debrecenben vagy éppen Győrben magasabbak a bérek, mint Szombathelyen. A Halinál viszont, úgy tudom, a legjobban fizetett játékosok közé tartozom, és én már ennek is örülök.

– A Blackpool azt követően hívta, hogy bejelentette, hazatér, de azt megelőzően, hogy elkötelezte volna magát a zöld-fehérekhez. Egy percig sem hezitált?
– Dehogynem. Már eldöntöttem magamban, hogy visszatérek, erre befutott az ajánlat, ráadásul a Premier League-ből… Meg is zavart. Szerencsére nem annyira, hogy teljesen elbizonytalanodjak, így maradt a Hali.

– Árulja már el, mi vonzotta ennyire haza?
– Százszor elmondtam, némelyeknek már biztosan unalmas is, de a szívem hazahúzott. Utána lehet nézni a korábbi nyilatkozataimban, régóta terveztem, hogy pályafutásomat itthon fejezem be. Itthon alatt persze Szombathelyt értem. De hogy mások is értsék, miről beszélek, gyakorlatilag a Rohonci úti pályán születtem, hiszen édesapám nem futballozott máshol, csak a Haladásban, míg édesanyám a klub atlétája volt, mi több, a mai napig négy órában edzi a gyerekeket. Ha valaki azt tudakolja tőlem, mit jelent nekem a Haladás, csak azért nem vágom rá, hogy mindent, mert számomra a család a minden, ám utána már a Hali következik – épphogy lemaradva a család mögött.

– Az ősszel egy percet sem játszott a Hull Cityben. Mit gondol, miért nem?
– Nem tudom. Illetve... Azt tudom, hogy önhibámon kívül nem kaptam több lehetőséget. Nem is ez fáj igazán, hanem az, hogy az esélyt sem kaptam meg a bizonyításra. Mert ha a menedzserünk, Nigel Pearson adott volna nekem öt meccset, hogy tessék, Péter, mutasd meg, helyed van a csapatban, és nem élek a sansszal, azt mondom, oké, ezt elszúrtam, de így, hogy egyszer sem állított be, csak megerősítette bennem az érzést: Angliában lekezelnek bennünket, magyarokat.

– Hadd támasszam alá a szavaimat... Az, hogy velem szórakoztak, egy dolog. Az meg egy másik, hogy Mark Hughes is ugyanezt teszi Gera Zoltánnal. Zoli tavaly az Európa-liga-döntőbe jutott Fulham egyik legjobbja volt, nem hiszem, hogy néhány hónap alatt annyira rossz labdarúgó vált volna belőle, hogy a kispadon kellene jegelni. Holott a közönség imádja, miként a szakértők is elismerik. A menedzser mégsem számol vele. Nem is esett ki az újság a kezemből, amikor azt olvastam, hogy Zoli más országban folytathatja. Emlékszik, nemrég még úgy fogalmazott, hogy máshol már nem akar futballozni, csak Angliában... De mondok mást! Király Gábor hét évig volt a Hertha kapusa, fantasztikus periódust zárt le a karrierjében, amikor Angliába szerződött. Később a másodosztályú Burnley trénere közölte vele, hogy ízig-vérig profi, mégis harmadik kapusként számít rá. Arra a Király Gabira, aki nem egy Bajnokok Ligája-meccsen védett...

– Három és fél évre írt alá a Haladáshoz, ha jól sejtem, nem azzal a céllal, hogy a kiesés ellen küzdjön.
– Nem levezetni jöttem, nem a klub szertárosa vagy masszőre akarok lenni, hanem a húzóembere. Bízom benne, hogy néhány jó évem még van a futballban, és ami erőm maradt, azzal a Halit akarom szolgálni. Remélem, mások is így gondolkodnak, mert akkor jövőre már nem a bennmaradás elkerüléséért harcolhatunk. Mindenesetre bizakodó vagyok, hiszen a gárda nagyon együtt van. A játékosállomány igenis első osztályú, a szakmai stáb kiváló, ami pedig a hátteret illeti, most rendezettnek tűnik, és az ígéretek szerint az is marad. Ha nem lesznek csúszások, nem lehet probléma.

A HALMOSIVAL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT – AMELYBEN A JÁTÉKOS GERA ZOLTÁN, GYEPES GÁBOR ÉS FÜLÖP MÁRTON HELYZETÉRŐL IS BESZÉL – A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.