1. LYUKAS POSZTOK: BELSŐ VÉDŐ, VÉDEKEZŐ KÖZÉPPÁLYÁS. Az előző bajnoki szezonban csupán tizenkilenc gólt kapott a Ferencváros – a Videoton (14) után a második legkevesebbet, holtversenyben a DVSC-vel. Ehhez nagymértékben hozzájárult a stabil belső védelem – Michal Nalepa (23 bajnoki mérkőzés), David Mateos (19) és Mateo Pavlovic (18) szépen elosztotta egymás között a fellépéseket. Váltótársuk, Batik Bence hétszer kapott szerepet.

Ehhez képest Pavlovic visszament a Werder Bremenhez – ezzel számolni lehetett –, pótlás viszont nem érkezett. Batik Bence még június végén, az El-selejtező első köre előtt sérülés miatt kiesett, majd jött Mateos, aki külön edz társaitól, miután jelezte, távozna a klubtól. Az eredmény: Thomas Dollnak az előző szezonbeli trióból egy bevethető középső védője (Nalepa) maradt.

A másik lyukas poszt a védekező középpályásé. A sokposztos (korábban szélső támadót és szélső hátvédet is játszó) Somália szűrőként játszatása Doll ötlete volt, és be is jött – a brazil gyorsasága és dinamizmusa igen hasznos a középpálya közepén is –, viszont az európai kupákban ezen a poszton még nincs rutinja a légiósnak. Váltótársa sem sok – Gyömbér Gábor már bevethető volt a Zeljeznicar elleni visszavágón, ám azt, hogy milyen kényszerpályán mozgott Thomas Doll, az első meccs jól illusztrálja.

Nalepa partnere a védelem közepén Leandro lett, aki a pálya szinte minden szegletében megfordult már karrierje során, de középhátvédet épp keveset játszott, fizikai paraméterei sem feltétlenül erre jogosítják fel (egyértelmű magassági és súlyhátrányban van ellenfeleivel szemben). A másik probléma, hogy pont ő lett volna jó minden további lyuk betömésére – nézzük csak!

Az első mérkőzés első félidejének végén megsérült a magyar mezőny talán legjobb balhátvédje, Cristian Ramírez. Helyére Somália ment vissza – Leandro lett volna a logikus helyettes, de ő az említett okokból középre kényszerült. Somália kiesett a középpályáról, így nem maradt labdaszerző – Hajnal Tamás volt Ramírez cseréje, Gera mellé került, de egyikük sem szűrő. Logikus helyettes itt is Leandro lett volna – Cipruson rendszeresen játszott védekező középpályásként –, ám megtriplázni nem tudja magát… Doll végül Gyömbér Gábort hozta be a második félidő 23. percében, lekapva a pályáról a „tolongó” támadó középpályások közül Roland Lamah-t. Hogy hol a lyuk a keretben? Például Vladan Csukics helyén, amely még nincs betöltve specialista védekező középpályással.

2. TELÍTETT TÁMADÓSOR, UGYANAKKOR NINCS GÓL. Míg a fent említett két poszton égető szüksége lenne erősítésre a Ferencvárosnak, a támadósor még az eddigieknél is telítettebb: megérkezett Radó András, Stanislav Sesták és Haraszti Zsolt a Varga Roland, Roland Lamah, Böde Dániel trió mellé – és ne feledjük, Gera vagy Hajnal is bármikor bevethető támadó középpályásként. Ehhez képest a Ferencvárost kétszer lenullázta a Zeljeznicar védelme, Doll pedig a támadósort ki is pécézte magának, kiemelve, hogy játékosai el sem vállalták az egy az egy elleni szituációkat.

A másik probléma: klasszikus center Böde Dánielen kívül nincs (és Bödének sem ez az eredeti posztja), így ha a középcsatár sérült, eltiltott, vagy egyszerűen formán kívül van, nem tudják hasonló stílusú játékossal pótolni. Sesták ugyan tud középcsatárt játszani, ám testméreteiből is fakadóan teljesen más játékra alkalmas, mint Böde, nem véletlen, hogy Doll eddig inkább szélsőként játszatta.

3. HELYZETKIHASZNÁLÁS. A helyzetkihasználással már a tavasszal is akadtak gondok. Most a szerencse sem feltétlenül állt a Fradi mellé, ám ki kell emelni, hogy mennyivel kíméletlenebb volt a Zeljeznicar a két mérkőzésen. A magyar csapat mindkét mérkőzésen jóval többször kísérletezett (az Üllői úton 18:8, Szarajevóban 14:8 volt a kísérletek aránya az FTC javára), ám a kaput eltaláló lövések és fejesek számában már kiegyenlített volt a mutató (4:3 és 5:5). A Zeljeznicar nyolc, kaput eltaláló kísérletéből három gól lett – ez az a helyzetkihasználási szint, ami Európában alap lenne egy továbbjutáshoz.

A Go Ahead Eagles ellen – a holland csapatok eleve sokkal nyitottabb játékstílusa miatt – belefért a három-négy kihagyott ziccer a Fradinak, mivel akadt másik három-négy. A Haladás ellen szintén belefért. Az agresszívabb és keményebb, zártabban védekező Zeljeznicar ellen a pazarlás végzetes volt – és magasabb szinten, egy körrel később már csak csökkent volna a helyzetek száma. Tudomásul kell venni: ha európai kupamérkőzésen ziccer adódik egy nagyjából azonos játékerejű csapat ellen, annak kihagyása végzetes és menthetetlen hiba, nem elnézhető kihagyás. Thomas Doll sem látta másként.

„Az első helyzet Szarajevóban is előttünk adódott. Sajnos, csakúgy, mint Budapesten, kimaradt, s aztán ez megbosszulta magát” – értékelt.

„Az ellenfelünk három helyzetből hármat értékesített...” – kesergett Gyömbér Gábor. Ez így is volt, ám a háromból három nem az ellenfél „szegénységi bizonyítványa”, hanem éppen hatékonyságának dicsérete.

4. KONTRAÉRZÉKENYSÉG. Előjött egy olyan probléma a Zeljeznicar ellen, amely az NB I-ben az előző szezonban ismeretlen volt. Szezon végi gólelemzésünkből kiderül, hogy az FTC tavasszal egyetlen gólt sem kapott kontrából, és nemegyszer úgy tudta irányítani a mérkőzéseket, hogy az ellenfélnek tiszta helyzetei sem voltak ellentámadásokból. A Ferencváros itthon nyomasztó fölényre tudta váltani sokszor a labdabirtoklási előnyt (a tavasszal átlagosan 60 százalék), úgy, hogy ezzel nagyon stabil védekezés párosult. Ehhez képest mit látunk az El-ben? A Zeljeznicar ellen két mérkőzésen három kontragól. Alighanem ez is a védekezésbeli „törékenységet” jelezte mind a középpályán, mind a védelemben – no meg azt, hogy a bosnyákok jóval harapósabb futballt játszanak, mint amihez a Fradi itthon hozzászokhatott.

5. SZÍV, KÜZDELEM, TÁMOGATÁS. „A mai szégyenteljes játék miatt elnézést kérünk minden Ferencváros-szurkolótól” – követte meg a fradistákat Thomas Doll a mérkőzés után, aki különösen támadóival volt elégedetlen. Szív és küzdőszellem nélküli játékot emlegetett, ez a két szó pedig rendre előfordul az El-párharcban nyújtott teljesítményt felpanaszoló szurkolók hozzászólásaiban is. A támogatás sem utolsó szempont: a szarajevói szurkolók fanatizmusát a hazai és vendégcsapat részéről is kiemelték – a Ferencváros közel sem részesült olyan „hazai pályában”, mint a Mániákusok hajtotta Zeljo. Amíg a klub vezetősége és a szervezett szurkolói csoportok között elképzelhetetlen a „kiegyezés”, addig ez a plusz hiányozni fog. A szív, küzdelem és küzdőszellem viszont nem szurkolásfüggő dolgok – és szomorú, de a Zeljeznicar mentálisan jobbnak bizonyult a hazai sikerei által talán elaltatott FTC-nél.

6. NINCS IDŐ ÉPÍTKEZNI. Nem kifogás, de tény. Nem is kizárólag a Ferencváros problémája, minden magyar csapat – és minden, ilyen korán a kupaküzdelmekbe bekapcsolódó klub – gondja. Az új játékosokat nincs idő beépíteni a csapatba, főleg ha napokkal egy párharc előtt (lásd Radó András) érkeznek új klubjukhoz. Építkezni sincs idő, viszont a szezon végén „lebontott elemeket” – szabadon igazolhatóvá váló vagy átigazolt játékosok – sem biztos, hogy megfelelően pótolni tudják. A klubok június végén felszabadítanak helyeket a keretükben, viszont a magyar csapatokhoz hasonló „kis halak” valódi erősítést jelentő futballistákat csak jóval később tudnak gazdaságosan igazolni, amikor kialakul a topligás csapatok kerete, és a létszámfölöttivé váló játékosok „kirajzanak.” Lehet abban gondolkodni, hogy „majd betömjük velük a lyukakat”, de amíg erre sor kerül, a klub sokszor már csak külső szemlélője az európai kupaküzdelmeknek – azért, mert a keretben kialakult strukturális problémákat nem orvosolták időben.

A Ferencváros már az augusztust sem érte meg Európában – kérdés, hogy ez a pofon összerázza-e a csapatot, vagy ellenkező hatást vált ki? A következő hónapokválasztadnak...

EURÓPA-LIGA
2. SELEJTEZŐKÖR, VISSZAVÁGÓ
Zeljeznicar (bosnyák)–FTC 2–0 (1–0)
Szarajevó, Asim Ferhatovic Hase Stadion. V: Grinfeld (izraeli)
Zeljeznicar: Antolovic – Memija, Kosoric, Bogdanovic, Kvesic – Hadziahmetovic (E. Sadikovic, 57.), D. Sadikovic (Beganovic, 72.), Blagojevic – Djelmic, Bajic, Kokot (Stokic, 86.). Vezetőedző: Milomir Odovic
Ferencváros: Dibusz – Dilaver, Gyömbér, Nalepa, Leandro – Somália, Hajnal (Sesták, a szünetben) – Varga R. (Radó, 41.), Gera, Lamah – Böde (Busai, 58.). Vezetőedző: Thomas Doll
Gólszerző: Kokot (23.), Djelmic (91.)
Továbbjutott: a Zeljeznicar, kettős győzelemmel, 3–0-s összesítéssel

A MÉRKŐZÉS ONLINE KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!