Henty: Ha mindent beleadok, idővel Isten is rám mosolyog

– Tényleg megígérte az édesanyjának?
– Meg bizony! – felelte a Nemzeti Sport érdeklődésére Ezekiel Henty, a Videoton július 19-én szerződtetett támadója, aki a hírnevét igazolva nemzetközi szinten is elismerést érdemlő teljesítménnyel járult hozzá, hogy csapata csütörtök este 1–0-ra legyőzze, egyúttal kiejtse a Bordeaux-t az Európa-liga harmadik selejtezőkörében. – Először szerepelhetek európai kupasorozatban, hajt, hogy megmutassam, mire vagyok képes. És igen, nemrégiben azzal álltam az édesanyám elé, hogy meglátja, fogok én még a Bajnokok Ligája vagy az Európa-liga csoportkörében játszani. Nos, már csak egy lépés választ el ettől.

– Mi kellett ahhoz, hogy az utolsó előtti lépést megtegyék?
– Mindenekelőtt az, hogy jól felkészüljünk az ellenfélből, illetőleg az, hogy az igazi harcosok mentalitásával küzdjünk. Számunkra nem létezett elveszett labda, sokszor úgy sprinteltünk, mintha az életünkért futottunk volna. A meccs előtt könnyű azt mondani, hogy mindent elkövetünk a győzelemért, de bizonyítani a játéktéren kell! Szerintem maximálisan bizonyítottunk. Tudtuk, milyen játékerőt képviselnek a franciák, ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy legyőzhetjük őket. Az álmunk vált valóra azzal, hogy elbúcsúztattuk neves vetélytársunkat. Elmondhatatlanul boldog vagyok!

– Ha nem tévedek, fáradt is…
– Erőnlétileg nem vagyok még a topon, ezt kár lenne tagadni. Két hete kapcsolódtam be a közös munkába, némi időre szükségem van még ahhoz, hogy utolérjem magam. Gond egy szál se, dolgozom becsülettel, előbb-utóbb minden rendben lesz. Persze ha ilyen jól megy minden, előbb, mint utóbb… A legjobb terhelés egyébként is a meccs. Vasárnap úgy volt, csupán hatvan percet töltök a pályán az Újpest ellen, ám úgy alakultak az események, hogy végig játszottam. Nem mintha szomorú lettem volna emiatt, sőt! Örültem, hogy a szakmai stáb bízott bennem. A Bordeaux ellen kilencvenöt perc jutott nekem, nem állítom, hogy még egy mérkőzést lenyomtam volna, de remekül éreztem magam a pályán. Ezért hálával tartozom a csapat mellett dolgozó szakembereknek is, akik az elmúlt napokban sokat tettek azért, hogy minél jobb állapotba kerüljek. A győzelem kapcsán némelyek hajlamosak csak a játékosokat ünnepelni, ám nem árt tudni, a háttérben is vannak olyanok, akik sokat tesznek a sikerért.

– Még egy-két ilyen produkció, amilyen a csütörtöki volt, valamint egy-két hasonló nyilatkozat, és hamar a fehérváriak kedvencévé válik.
– Inkább a teljesítményemmel szeretnék kitűnni. Olyan futballista vagyok, aki mindenre képes a csapatáért. És aki minél több gólt akar szerezni.

– Ami azt illeti, több lehetősége is adódott a Bordeaux ellen.
– Ha valami bosszant a meccs kapcsán, az az, hogy nem találtam a kapuba. Így volt az Újpest ellen is, azon a meccsen is több helyzetem adódott, de a kapus mindannyiszor védett. Csakúgy, mint a franciák kapusa. Sebaj, dolgozom tovább, biztos vagyok benne, hogy hamarosan megszerzem az első magyarországi gólomat. Hiszek a munkában és a Jóistenben. Tudom, hogy ha mindent beleadok, idővel Isten is rám mosolyog.

– Ahhoz mit szólt, hogy az élet Székesfehérvárra sodorta?
– Megtisztelő volt a Videoton megkeresése, hálás voltam és vagyok a bizalomért. Ha a magyar futballal kapcsolatban nem is voltam annyira képben, hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy minden szinten profi klubhoz kerülhetek. Sokat nyomott a latban, hogy Marko Nikolicsot ismertem korábbról, az Olimpija Ljubljanánál volt az edzőm. Szakmailag és emberileg egyaránt nagyra tartom. Voltak más ajánlataim is, de miután beszéltem a vezetőedzővel, csak az lebegett a szemem előtt, hogy Fehérvárra szerződjek. Örültem, amikor sikerült megállapodnunk. Boldog vagyok itt!

– Semmi sem bántja?
– Az égvilágon semmi.

– Csak mert úgy hallottam, a kártyaasztalnál gyengének találtatott…
– Vagy úgy! Amikor Bordeaux-ban voltunk, Suljic Asmir, Anel Hadzic és Loic Nego társaságában játszottam, s be kell vallanom, nekem ment a legrosszabbul. Jóllehet ezzel is úgy vagyok, hogy ha a kártyában nincs szerencsém, majd a pályán lesz!

– Az azért nem a szerencsén múlt, hogy lapunktól kiérdemelte a mérkőzés legjobbja címet.
– Köszönöm, megtiszteltek vele. Ez is arra ösztönöz, hogy még többet tegyek a közösbe. Nem udvariasságból mondom, de fantasztikus közegbe csöppentem, a vezetők, a társaim és a szurkolók barátsággal fogadtak, ezt szeretném a játékommal viszonozni. Feltett szándékom, hogy bizonyítsam, méltó vagyok a Vidi-mez viselésére.

– A Partizan elleni párharc tökéletes alkalmat kínál erre.
– Így van. Ahogyan a franciák, a szerbek ellen is úgy megyek ki a pályára, hogy a legjobbamat akarom nyújtani. Mint mindig.

– Meglesz az utolsó lépés?
– Bárkit kaptunk volna a következő fordulóban, ugyanazt mondanám: az egyik vágyunk csütörtökön teljesült, de azóta álmodtunk egy újat…