Hit, harc – Thury Gábor jegyzete

Nehéz egy 27 éves fiatalembernek elfogadnia vagy elfogadtatni vele a történteket, de ahogyan az Újpest középpályása, Simon Krisztián fogalmazott, az élet mindent felülírt. Azon kár morfondírozni, mi lett volna, ha márciusban nem szakad el a térdszalagja – harmadszor is. A történteken nem tud változtatni, már a rekreációt végzi, előretekint és bizakodik.

Nem tehet mást, az ember ösztönösen már csak olyan, ha mentálisan rendben van, küzd és bízva bízik, hogy szabadon idézzem Madách Imrét. Azért sem tehet mást, mert a lába a munkaeszköze. Persze előfordulhat, hogy az Újpest középpályása genetikailag veszélyeztetettebb az átlagfutballistánál, már ami a szalagsérüléseket illeti, meg az izomzata sem megfelelő, ez utóbbi viszont fejleszthető, ezért izzad a konditeremben. A szalaghúzódás, rosszabb esetben -szakadás nem új keletű a labdarúgás történetében, talán csak gyakoribb, mint egykoron, mert a felgyorsult játék, a több mérkőzés nagyobb terhelést jelent a szalagokra (is). A régi terápia az volt, hogy az ominózus ízület környékén megerősítették az izomzatot, hogy átvegye a szalagok szerepét. Szinte hihetetlen, de számos példa volt rá, hogy a gyógymód bevált, csak éppen nem utókezelés volt a neve.

Simon Krisztiánt már a legmodernebb rekreációs eszközök segítik, no meg az, hogy saját példáján okulva belátja a súlyzós gyakorlatok fontosságát is. Hogy essen szó konkrétan a futball és a futballista viszonyáról is, szögezzük le, Simon tehetséges játékos, a válogatottban is bemutatkozott, Dárdai Pál szövetségi kapitánysága idején háromszor is lehetőséget kapott. Dárdai nevét vele kapcsolatban azért is érdemes megemlíteni, mert az 1860 München vezetői a Hertha jelenlegi edzőjének véleményét is kikérték, mielőtt átigazolták. Noha a valóság nem helyettesíthető a feltételes móddal, ám elképzelhető, hogy Simon bekerült volna a 2016-os Európa-bajnokságra készülő keretbe. Igaz, azt már nem Dárdai állította össze, hanem Bernd Storck, aki viszont ha akarta volna sem vehette számításba, mert 2015 novemberében sérült meg először, majd az Eb-t megelőző tavasszal másodszor. Mindezt azért írtam le, mert a nehéz napokban mindenki a pozitívumokból igyekszik táplálkozni, márpedig azt senki sem vitathatja, hogy a 2010-ben az MLSZ által a bajnoki idény legjobb 19 éven aluli játékosának megválasztott középpályás eddig torzó pályafutása nincs eleve sikertelenségre ítélve.

Hit, harc, győzelem, hirdeti a lila felirat a konditerem falán.

Simon Krisztián egyelőre hittel harcol – hogy a győzelem se maradjon el.