Honvéd: Eppel és Hidi is Kispesten készül – képgaléria

Azért jó, hogy valami nem változik: a 10 órára kiírt edzésre a fiatalok kocognak ki elsőként, a frissítőket tartalmazó ládát éppenséggel a 17 esztendős László Dávid húzza maga mögött. A megkülönböztető mezeket, valamint a labdákat tartalmazó zsákokkal ugyanakkor egyik ifjúnak sem kell bíbelődnie, a szakmai stáb tagjai rég kivitték őket, sőt a bójákból már ki is rakták – hogy a klub egyik munkatársát idézzük – a kifutópályát.

Pontban tízre az összes futballista „landol” a klubépülethez legközelebb eső edzőpályán. Ha a Bp. Honvéd mestere, Giuseppe Sannino nem is tart névsorolvasást, mi megtesszük: a felnőttkeret létszáma – a klubportál tanúsága szerint – huszonhét, abból hiányzik a bokaműtéten áteső Horváth András, az egyaránt keresztszalag-szakadásból lábadozó Lefkovits Robi és Mohamed Mezgrani, a vállában elszakadt szalag miatt kés alá fekvő Gazdag Dániel, továbbá a makacs húzódással bajlódó Nagy Gergő. Itt vannak viszont a fiatalok, ugyebár.

A vezetőedző angol és olasz nyelven „kevert” eligazítását a 2017-es bajnokcsapat két tagja, Eppel Márton és Hidi Patrik is hallgatja. Az elmúlt időszakban a magyar labdarúgás hírnevét Kazahsztánban öregbítő duó edzéslehetőséget kért Kispesten – hírlik, nemcsak azt kaptak, hanem ajánlatot is. A jelek szerint azonban nem visszautasíthatatlant: sem a középpályás, sem a támadó visszatérését nem jelentették be a XIX. kerületben.

Az olasz szakvezető még javában magyarázza, mit szeretne látni a következő másfél órában, amikor David N'Gog bukkan fel a pálya szélén, s miután az egyik stábtagtól megtudja, hol gyakorol a második csapat, arra veszi az irányt. Miközben a hátsó edzőpályák egyike felé fut, neki is eszébe juthat, így múlik el a világ dicsősége: aki egykor a PSG és a Liverpool mezét is viselte, a minap megbukott egy vietnámi klub orvosi vizsgálatán, most pedig kénytelen az NB III Közép-csoportjában szereplő Honvéd II-vel edzeni…

A távolból ő is láthatja, hogy a bemelegítést négy csoportban végzik Kamberék, akik rögvest hasznukat veszik a megkülönböztető felsőknek.

„De színesek lettünk!” – idézzük megint a klub egyik munkatársát, aki velünk együtt szembesül azzal, hogy a pirosak, a kékek, a sárgák és a narancssárgák turnusokban járják végig a segédeszközökkel nehezített terepeket.

Azt követően, hogy az utolsó játékos is sikerrel veszi az utolsó akadályt, az addig külön készülő kapusok is csatlakoznak a mezőnyjátékosokhoz. A szűk területen teljesítendő feladat egyszerű is meg nem is: az egyik pillanatban a labdát Sanninónak felpasszoló, majd a „mesteri” lekészítés után kapura lövő játékos a következőben már védekezésre kényszerül, ugyanis ahogy elrúgja saját labdáját, ellenfele meglódul egy másikkal, hogy őt kicselezve gólt szerezzen. Annak rendje és módja szerint a pirosak, a kékek, a sárgák és a narancssárgák is számolják, hányszor rezegtetik meg a hálót. Hogy nem babra megy a játék, jelzi, kisebb konfliktus alakul ki abból, hogy ki indul a kelleténél hamarabb, és ki nem. A képzeletbeli fair play díjat Ivan Lovricnak osztjuk ki: a védő csak akkor lódul meg, amikor vetélytársa talán már az ebédrendelést is leadta. Sportszerűsége kifizetődik, egyfelől a más színben pompázók is díjazzák hozzáállását („Bravó, Ivan!”), másfelől így is betalál egyszer-kétszer a kapuba. A legszebb gólért járó elismerést ellenben Eppel Márton vihetné haza: úgy zúdítja a kapuba a labdát, hogy a lécről vágódik a gólvonal mögé. Élünk a gyanúperrel, Sannino tudna neki helyet szorítani a kezdőben.

A Temesvár utca mindeközben zeng a vezetőedző hangjától. Hol gyorsabb játékra igyekszik ösztökélni tanítványait („Veloce!”), hol azt szajkózza, hogy ennél több kell, gyerünk („Dai, dai!”), hol olyan kifejezés hagyja el a száját, amelynek jelentését meg sem próbáljuk körülírni… Mentségére szóljon, hogy kizárólag a legritkább esetben és a legrosszabb megmozdulások láttán szitkozódik – egy olasznál ennyi belefér.

A háromszor három meccsből álló minitorna alatt már nincs oka dühöngeni, nem csoda, hogy egyik „Bravissimo!” követi a másikat. A dicséretet érdemlők között van Patrick Ikenne-King is: az augusztus 31-én Achilles-ín-sérülést szenvedő nigériai jobbhátvéd második napja végez teljes értékű munkát a csapattal, a mozgását és a megoldásait elnézve gyógyultnak nyilvánítható.

A háziverseny végeredménye kapcsán támad némi vita a kékek és a sárgák között, de az öltözőbe menet az előbbieket képviselő Eppel Márton meggyőzi az utóbbiakat erősítő Hidi Patrikot, összességében egy ponttal többet gyűjtöttek, így ők a győztesek.

Akárhogy is nézzük: a Honvéd nyert.