Honvéd: Jobbnak láttam, ha hazajövök – Baráth Botond

– Jó újra itthon?
– Nagyon! – vágta rá a Sporting Kansas Citynél töltött másfél év után a minap hazatérő, korábbi csapatához, a Bp. Honvédhoz egy plusz egy évre aláíró 11-szeres válogatott védő Baráth Botond. – Nem szokásom panaszkodni, de az elmúlt fél évet nehezen éltem meg. A koronavírus-járvány miatt olyan szituációba kerültem, amilyenbe még soha. Egyedül voltam, egyedül edzettem, rettentően hiányzott a futball és a család. Az Egyesült Államokban még most is képlékeny minden, továbbra is magas a fertőzöttek száma, és bár a bajnokság újraindult, két csapatot még a rajt előtt kizártak, mert több játékos vírustesztje pozitív lett. S ki tudja, mit hoz még a folytatás. Jobbnak láttam, ha hazajövök.

– Egyenes út vezetett Kispestre?
– Volt érdeklődés más klubok részéről is, de a Honvéd erősen akart, és engem is hazahúzott a szívem. Az egész egyébként egy csevegőprogrammal megejtett beszélgetéssel összekötött kávézásból indult. Tudni érdemes, az akkor még a Sportingnál dolgozó Urbányi Istvánnak is köszönhettem, hogy Amerikába szerződtem. Ő, ugyebár, néhány hónapja a Honvéd sportigazgatója lett, de a kapcsolatot azt követően is tartottuk, hogy hazatért. Vele folytattam az említett beszélgetést, és amikor rákérdezett, hogy mi újság velem, hogyan viselem a bizonytalanságot, őszintén elmondtam neki, mi a helyzet. Nem titkoltam azt sem, leginkább az aggaszt, hogy a közeljövőben várhatóan kevés játéklehetőséghez jutok. Nem sokkal később már az volt a téma köztünk, hogyan lehetnék ismét a kispesti keret tagja. Ahhoz, hogy tulajdonképpen simán menjen minden, az is kellett, hogy Bódog Tamás is a keretben akarjon tudni, no meg az is, hogy a Kansas City ne gördítsen akadályt a távozásom elé. Tavaly januárban úgy utaztam ki, hogy szeretném kitölteni a három évre szóló szerződésemet, mi több, még egy-két hónapja is ez lebegett a szemem előtt, az élet azonban másként hozta.

– Mára megbánta, hogy belevágott az amerikai kalandba?
– Egyáltalán nem. Sokat fejlődtem és tanultam kint, egyetlen másodpercig sem jutott eszembe, hogy rosszul döntöttem. Ha valamit, a pozitív szemléletmódot hazahoztam magammal. Nyugodtabb vagyok a pályán, többet lépek be a játékba, gyorsabban gondolkodom, mint korábban. Fizikailag is jót tett nekem az elmúlt másfél év, mivel folyton ment a darálás. Felszedtem hét kilót, de mielőtt bárki megrémülne, hozzáteszem, hogy izomban. Jóllehet ennek ára volt: le kellett cserélném a ruhatáramat.

– Ennyit megért, nem?
– Dehogynem! Mindent összevetve tényleg jó volt az amerikai időszak. Csak a vége ne úgy alakult volna, ahogy. Idén hét hónap telt el úgy, hogy nem játszhattam tétmérkőzésen, nem akartam további hónapokat tétlenül tölteni. A karrierem is rámehetett volna arra, ha egy teljes évet kihagyok. Annyit meg nem kerestem, hogy a kispadon vagy a lelátón üldögéljek, miközben a dollárjelek peregnek a szemeim előtt. Amúgy sem vagyok az a típus, akinek a pénz fontosabb, mint a foci. Huszonnyolc éves múltam, edzeni, futballozni és győzni akarok. Nem vagyok még abban a korban, hogy az érdekeljen, mennyi van a bankszámlámon, az hajt, hogy sikeres legyek a klubcsapatommal és – ha számítanak rám – a válogatottal.

– A hazatérésben szerepet játszott a nemzeti együttes is?
– Aki egyszer volt válogatott, arra vágyik, hogy újra és újra az legyen. Azzal, hogy repkedtem az Egyesült Államok és Európa között, különösebb bajom nem volt, ki lehetett bírni. A gondot a már említett kevés játéklehetőség okozta. Ha nem futballozom hétről hétre, nem várhatom el, hogy a szövetségi kapitány meghívjon, ilyen egyszerű. A válogatott fontos ősz előtt áll, szeretnék tenni azért, hogy minél sikeresebb legyen. Marco Rossi ismer, tudja, mire vagyok képes, de ezt csak akkor mutathatom meg, ha játszom. Azzal, hogy klubot váltottam, remélem, fordul a kocka, és minél több időt töltök majd a gyepen. Ha így lesz, ötven százalékban már rajtam múlik, kapok-e meghívót.

– Gyanítom, bérelt helyet senki sem ígért önnek Kispesten.
– Persze hogy nem. A névsort elnézve nyilvánvaló, a szakmai stáb a bőség zavarával küzd, de én ennek csak örülök. Ha van konkurencia, akkor lehet előrelépni. Minél nagyobb a harc a csapatba kerülésért, annál jobban fejlődik a játékos. Azzal tisztában voltam, kik alkotják a keretet, és mindjárt az első edzésen meggyőződhettem arról, nehéz lesz kivívnom a helyem a kezdő tizenegyben.

– Mit tapasztal, másfél év alatt sok minden változott Kispesten?
– Szinte minden. A csapat magja ugyan megmaradt, akadnak új arcok. A körülmények kiválóak, nem túlzás, egy-két amerikai profi klub is megirigyelhetné az itteni viszonyokat. Azt követően mentem el, hogy átadták az edzőközpontot, mondhatni, megvártam, amíg jó helyre kerültek a srácok. Tetszik, hogy semmi sincs túllihegve, ugyanakkor ami kell, megvan a megfelelő munkához. Rövidre zárva: minden szép és jó.

– S miként látja: vajon csapat is jó lesz?
– Kemény edzések vannak, ám a Sportingnál is alaposan megdolgoztattak minket. Kértem is, hogy itt se legyen másként, nem akarom lejjebb adni. Ha minden jól megy, szükség lesz arra, hogy bírjuk a strapát, mert amíg lehet, szeretnénk három fronton, az NB I-ben, a Magyar Kupában és az Európa-ligában küzdeni.

– Vajon amit kétezertizenhétben véghez vitt a Honvéddal, megismételhető?
– A bajnokságot nyerő csapat fantasztikus, hovatovább egyedülálló volt a maga nemében. A mostani együttest nem is lehet ahhoz mérni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne érhetnénk el hasonló eredményt.

MAGYAROK AMERIKÁBAN

Tengerentúli helytállás

Az elmúlt években öt magyar futballista játszott a Major Soccer League-ben, de Baráth Botond hazatérésével a Sporting Kansas Cityt erősítő Sallói Dániel maradt hírmondónak. Mindamellett elmondható, egyik magyar légiós sem okozott csalódást odakint, sőt! Nézzük a legfontosabb tudnivalókat!

BARÁTH BOTOND
Amerikai klubja: Sporting Kansas City (2019–2020)
Tétmeccs/gólok száma:  24/1
Első évében gyakorlatilag alapemberré vált, a szurkolók is megszerették, ám a koronavírus sok mindent megváltoztatott, így a hazatérés mellett döntött. Urbányi István szerint érettebb, komplexebb játékosként tért vissza.

NÉMETH KRISZTIÁN
Amerikai klubja: Sporting Kansas City (2014–2016), New England (2017–2018), Sporting Kansas City (2018–2019)
Tétmeccs/gólok száma: 93/30
Sokakat meglepett, amikor 25 évesen az Egyesült Államokba igazolt – a mai napig élete egyik legjobb döntésének tartja. Remek formában futballozott a tengerentúlon, a Sportinggal US Open Cup-győzelmet is ünnepelhetett.

NIKOLICS NEMANJA
Amerikai klubja: Chicago Fire (2017–2019)
Tétmeccs/gólok száma: 104/56
Magyarország és Lengyelország után Amerikában is gólkirály lett. Első évében nemcsak ezt érte el, hanem azt is, hogy csapata bejusson a rájátszásba. Több rekordot megdöntött, a klubtörténet egyik legjobb légiósaként emlegetik.

SALLÓI DÁNIEL
Amerikai klubja: Sporting Kansas City (2016–)
Tétmeccs/gólok száma: 97/23
Még a huszadik életévét sem töltötte be, amikor Újpestről Kansas Citybe szerződött. Időközben játszott a klub tartalékcsapatában, fél évig Gyirmóton is szerepelt kölcsönben, de a 2018-as és a 2019-es idényben már meghatározó játékosa volt a Spor-
tingnak.

STIEBER ZOLTÁN
Amerikai klubja: D. C. United (2017–2019)
Tétmeccs/gólok száma: 46/6
Az Angliában és Németországban töltött évek után igazolt Amerikába, a 2018-as idényben sokat tett azért, hogy csapata a rájátszásba jusson. A washingtoni évekre azért is gondolhat vissza jó szívvel, mert Wayne Rooneyval is együtt játszott.