Horváth Ferenc: Olyan meccs volt, mint amilyen egy jó zöldségleves

FERENCVÁROS–DVSC-TEVA 3–0

Thomas Doll, az FTC vezetőedzője: „Boldog vagyok, mert két jó csapat jó mérkőzést vívott. Ez a csata szoros volt még akkor is, ha a végeredmény mást sejtet. A meccsnek voltak olyan időszakai, amikor nagyon kiegyenlített volt a játék. A futballisták rengeteget dolgoztak, gratuláltam is nekik, megérdemelten győztünk. Már az első félidőben is sokat birtokoltuk a labdát, ám akkor a jó befejezés még hiányzott, ezért a szünetben arról beszéltünk, hogy maradjunk türelmesek, ne kapkodjunk, jó a produkciónk, és ennek meglesz az eredménye. Kulcsfontosságú volt, hogy a Debrecen három, százkilencven centi körüli támadójának a fejjátéka nem tudott érvényesülni a kapunk közelében. Azt tudtuk, hogy Varga Roland mire képes, és ezúttal a kispadról beszállva tett hozzá a győzelemhez. Radó András kissé más eset, hiszen sérülésből tért vissza. Tőle is sokat várunk, de türelmesek vagyunk vele, az edzéseken már igazolta, hogy egyre többször számíthatunk rá.”

Kondás Elemér, a DVSC-Teva vezetőedzője: „Úgy láttam, hogy sokáig működött, amit elterveztünk erre a mérkőzésre. Nemcsak védekezni akartunk, hanem a támadójátékkal is próbáltuk meglepni a Ferencvárost. Egy figyelmetlenség után hátrányba kerültünk, Cristian Ramírez be tudott törni a tizenhatosunkon belülre, megszerezte a vezetést, ezután már nehezebb volt a dolgunk. Az volt a célunk, hogy minél többet birtokoljuk a labdát, és a két gyors ékünkkel veszélyes kontratámadásokat tudjunk vezetni, ez részben sikerült is. Úgy gondolom, hogy gól nélküli állásnál volt egy nagy helyzetünk. Balogh Norbert tehetséges játékos, biztos vagyok benne, hogy jó döntést akart hozni, sajnos másként alakult. A második félidőben aztán végigszáguldott a pályán a labdával, és bár többen is érkeztek középen, a beadás nem volt pontos. Ilyen megesik, ez ilyen meccs volt, még a második félidő közepén sem éreztük, hogy három gól lenne a két csapat között.”

VIDEOTON–MTK 1–0

Horváth Ferenc, a Videoton vezetőedzője: „Olyan meccs volt, mint amilyen egy jó zöldségleves: volt benne minden. Megadott tizenegyes, meg nem adott tizenegyes, kiállítás, helyzetek, sok lövés. Megérdemelten nyertünk, még akkor is, ha büntetőt rontott az ellenfél. Tudatosan húzódtunk vissza az első félidőben, hogy legyen helyünk, mert tudtuk, jól kontrázik az MTK. Az eredmény azt igazolja, ez jó döntés volt. Játékosaink minden utasítást betartottak, csak egy kis agresszivitást hiányoltam tőlük. Volt négy-öt olyan lehetőség, amelyekből lehetett volna gólt szerezni már az első félidőben is. A sikerért hazardírozni kell, volt abban rizikó, hogy engedtük támadni az MTK-t, de láttuk, mennyire tud védekezni, szóval szükségünk volt területre. Viszont furcsa, hogy meg kell magyarázni a győzelmet, pláne egy olyan együttes ellen, amelyik az elmúlt héten megállította az ország legjobb, addig veretlen csapatát, a Ferencvárost.”

László Csaba, az MTK vezetőedzője: „Csak magunkat hibáztathatjuk, a helyzeteknél nagyobb odafigyelésre van szükség. A piros lap után is visszakapaszkodtunk, de kihagytuk a tizenegyest. Nem éreztem a Videotonban az átütőerőt. A kiállításig nem éreztem, hogy annyival kezdeményezőbb lenne a Vidi. Szerintem ha nincs a piros lap, másként alakul a meccs, a bírói döntést viszont hagyjuk, a játékvezetők is végzik a dolgukat, és a játékosnak is muszáj éreznie, egy sárga lappal még inkább figyelni kell. Ez az ő felelőssége, ahogyan Kanta Józsefé a tizenegyes. Bár sérülten állt oda, elvállalta, ezúttal hibázott. Egy olyan kaliberű játékosnak, mint ő, el kell tudni dönteni, odaáll-e, vagy azt mondja, rúgja más. Nem harapjuk le a fejét, sőt megvédem, mert értékelendő, hogy így is elvállalta – ezért a vezéregyéniségünk.”

HALADÁS–ÚJPEST 0–3

Mészöly Géza, a Haladás vezetőedzője: „Úgy indult a találkozó, hogy sima hazai győzelem lesz, mégis vereség lett a vége. Miért? Mert a találkozó elején Halmosi Péter és Németh Márió helyzete is kimaradt. Ha a kettő közül legalább az egyik bemegy, minden másképp alakul, így viszont hiába akart, hajtott a csapat, az Újpest mindig előttünk járt. Ha azt vesszük, hogy az első újpesti gól bal oldali labdavesztés után született, s ha azt vesszük, hogy a végig erőszakosan és jól futballozó Jonathan Heris vette el a labdát Halmosi Pétertől, akkor igaz is lehet az a megállapítás, hogy gyengébbek voltunk a bal oldalunkon. Ám ezen a meccsen úgy összességében nem játszott jól a csapat. Fizikailag és mentálisan sem voltunk gyengébbek ellenfelünknél, de valóban, az Újpest mindig jó ütemben talált a kapunkba, ami megzavarta csapatomat. Sajnos az első félidő elején kialakított helyzetek után szinte alig jelentettünk veszélyt az ellenfél kapujára.”

Nebojsa Vignjevics, az Újpest vezetőedzője: „Fontos győzelmet arattunk, de be volt tervezve a három pont. A sikerhez az is kellett, hogy meghatározó játékosaink jól és fegyelmezetten futballozzanak. Nem akármilyen csapatot győztünk le, a Haladás ugyanis rendkívül erős hazai pályán. Nem a véletlen műve, hogy Balogh Balázs a jobb oldalon kezdett. Ám, aki figyelte a mérkőzést, láthatta, hogy később átkerült a balra is. Ezért azt mondanám, hogy nem a jobb vagy bal oldalon vertük meg a szombathelyieket, hanem hátul, a középpályán és elöl is jobbak voltunk, mint a Haladás. Azok a játékosok, akik a nyáron később kerültek a keretbe, egyre jobb formában futballoznak, beépültek a csapatba, megértették, mit akarunk, tudják, mik a céljaink. S mert elfogadják, s mert keményen dolgoznak, elkezdtünk araszolni felfelé a tabellán.”

DVTK˜–PAKS 1–1

Bekő Balázs, a DVTK vezetőedzője: „Lassan már belebetegszem az ilyen mérkőzésekbe. Óriási fölényben játszottunk, rengeteg helyzetet alakítottunk ki, aztán kaptunk egy gólt, ráadásul emberhátrányba is kerültünk. Volt bennünk dac, kitartás, és ez ezúttal az egyenlítéshez volt elég. A találkozó előtt csakis a három pont megszerzését tartottam jó eredménynek, ugyanakkor, ha a mérkőzés alakulását nézem, akkor szereztünk egy pontot. Igaz, megvoltak a helyzeteink ahhoz, hogy nyerjünk. Nem tudom, mi zajlott Miroszlav Grumics fejében, amikor megrúgta ellenfelét. Nem kérdés, óriási butaság volt, amit csinált.”

Csertői Aurél, a Paksi FC vezetőedzője: „Mondjuk, egy kívülálló biztosan jó mérkőzést láthatott, hiszen rengeteg helyzet adódott mindkét kapu előtt. Sajnos nagy hibaszázalékkal futballoztunk, úgyhogy ezúttal nem tetszett a játékunk. Amikor emberelőnybe kerültünk, nekünk kellett volna megnyugodnunk, ám nem ez történt. Rengeteg létszámfölényes támadást vezettünk, de azért az is az igazsághoz tartozik, hogy a hazai csapatnak is bőven volt lehetősége a gólszerzésre. Éppen ezért mondom, örülünk az egy pontnak.”

VASAS–PUSKÁS AKADÉMIA 2–4

Simon Antal, a Vasas vezetőedzője: „Ilyen kezdést terveztem. Úgy indítottuk a mérkőzést, ahogyan egy olyan csapatnak kell, amelyik az előző három fordulóban vereséget szenvedett, és régóta nem játszott otthon. Az első húsz percben egy csapat volt a pályán, a Vasas. Ezután a Puskás Akadémia kihasználta azokat a hibáinkat, amelyeket ilyen szinten tilos elkövetni. A jobb oldali védekezésünk sajnos borzasztó volt. A második félidő elején el is puskáztunk egy nagy helyzetet, majd Remili Mohamed kiállíttatta magát. Ezt a meccset nagyon gyorsan el kell felejtenünk. Ha törik, ha szakad, a Békéscsaba ellen nyernünk kell!”

Robert Jarni, a PAFC vezetőedzője: „Nagyon fontos három pontot szereztünk! Az első félidőben volt negyedóra, amikor elvesztettük a fonalat, egyébként végig az történt a pályán, amit elterveztünk. Örülök, hogy Tischler Patrik jó formában van, mert ez bátrabbá teszi a csapatot is. A kispadon sok mindenre gondol az ember, amikor gólt kapsz, de a játékosok szerencsére jól reagáltak a Vasas vezető góljára. Kedden azonban máris jön hozzánk az Újpest, amely szerintem a három legjobb csapat közé tartozik Magyarországon. Nem vitás, nehéz mérkőzés vár ránk, de nem féltem a futballistáimat, mert az ezúttal is kiderült, hogy jó állapotban vannak.”

HONVÉD–BÉKÉSCSABA 3–2

Marco Rossi, a Honvéd vezetőedzője: „Engem lehet kritizálni, de a játékosokat hagyják békén! Mindenki tudja, én immár több vagyok, mint szimpla Honvéd-edző, megszerettem, megkedveltem ezt a klubot. Azért voltam ilyen feszült, mert tapintani lehetett az ellenszenvet. A Honvéd nem azt érdemelné, hogy néhány száz néző előtt futballozzon. Igazi hatpontos mérkőzés volt ez. Megizzadtunk ezért a győzelemért, de magunkat okolhatjuk. Az első percekben vezetést szerzett az ellenfél, már-már szokásunk, hogy betlizünk hátul. Szerencsére a labdarúgók nem adták fel, végig bíztak benne, hogy megnyerhetik a meccset.”

Zoran Szpisljak, a Békéscsaba vezetőedzője: „Nehéz ilyenkor mit mondani, kétszer is vezettünk, mégis pont nélkül távozunk a Bozsik-stadionból. De legalább megmutattuk, versenyképesek vagyunk az NB I-ben is. Kétségtelen, hogy a kispestiek a meccs végén már nagyobb erővel nyomtak, és hát sajnos jól kihasználták ezt, az utolsó szögletből szereztek gólt. Az embereket fogni kell, végig menni kell velük, sajnos ebben ismét hibáztunk. Nem szabad lankadnia a koncentrációnak a meccsek végén sem. Úgy érzem, nem kellett volna pont nélkül távoznunk Kispestről, de a labdarúgás olykor nem igazságos sportág, ez tudjuk.”