Amikor 2006 nyarán először jártam Felcsúton, a Puskás Akadémia mai felügyelőbizottsági elnöke, Jakab János hívására a Felcsút FC egyik NB II-es meccsén, a legmélyebb kilátástalanság ülte meg a magyar futballt. Százezer alá csökkent az igazolt játékosok száma, sőt a többségük már öregfiúk-bajnokságokban szerepelt, az iskolai sport gyakorlatilag megszűnt, ezernél is több pálya tűnt el addigra a rendszerváltás óta, egyesületek szűntek meg, a legnépszerűbb hazai csapat, a Ferencváros a másodosztályban szerepelt, s a játékosok nem kaptak fizetést, akkor már húsz éve nem jutott ki nagy tornára a magyar válogatott, a bajnoki meccseket elvétve adta a televízió, az átlagnézőszám 2500 alá csökkent.
Mi győzni akartunk – Hornyák Zsolt |
Folyt a pezsgő a Pancho Arénában – így ünnepelte történelmi sikerét a PAFC |
A Puskás Akadémia indulhat az El-ben – így dőlt el a bronzérem sorsa |
A takaros falusi pálya kevés nézőtéri széke mögött többnyire állva szurkoltak a nézők, de a szünetben a helyi klub alelnöke, Mészáros Lőrinc és az NB III-ban még aktív ellenzéki politikus, Orbán Viktor jóvoltából körbenézhettem a pálya mögött frissen felújított nemesi kúriában, amely az ősszel beköltöző első futballosztály kollégiuma lett, s a tervek között szerepelt a legnagyobb magyar futballista, Puskás Ferenc nevének felvétele is.
Az oázis építése a magyar futballsivatagban magánadományok jóvoltából kezdődhetett el, mert akkoriban a gyerekek sportját nem segítette nálunk sem az MLSZ, sem az állam, évtizedek óta sorvadt, pusztult a futball infrastruktúrája. Az egyik akkori beköltöző kollégista fiatalembert Szolnoki Rolandnak hívták, a felcsúti Puskás Akadémia csapatkapitányaként szombaton ő vehette át a történelmi, első európai kupaszereplést érő bronzérmet és a harmadik helyért járó trófeát.
A meccset a hat évvel ezelőtt a Puskás Akadémia–Real Madrid ifimeccsel átadott, azóta többször is a világ legszebb futballstadionjai közé sorolt Pancho Arénában rendezték, a Makovecz-stílusban kiépült futballközpontnak már tizenegy pályája, saját középiskolája, fedett sportcsarnoka van, a hazaiaknál szombaton hat saját nevelésű felcsúti fiatal játszott, köztük az első gól szerzője, a Szolnoki beadását befejelő, szintén válogatott Nagy Zsolt.
Minthogy időközben jószerével minden hazai első és másodosztályú profi klub új vagy felújított stadiont kapott (ezernyi kiscsapat otthonának megújulása mellett, de épülnek a külhoni magyar kötődésű csapatok pályái is), a közmédia azóta létrehozott saját sportcsatornája rendszeresen, jó nézettséggel közvetíti az élvonal mérkőzéseit, a szombati záró fordulóban hatezer fölé emelkedett az átlagnézőszám, a válogatott 2016-ban 44 év után ismét ott volt az Eb-n, s a következőre is kijuthat még (négy meccset az ugyancsak megújult, az idén európai Szuperkupa-meccsnek otthont adó nemzeti stadionunkban, a 65 ezres Puskás Arénában rendeznek), a legutóbbi két idényben volt magyar együttes európai kupasorozat csoportkörében (legutóbb az ismét bajnok Fradi) – mindezeket figyelembe véve az elmúlt egy-másfél évtizedben nemcsak a Puskás Akadémia ért el a semmiből a nemzetközi szintre (az itt nevelkedő Sallai Rolandot a Schalke, Kleinheisler Lászlót a Dinamo Zagreb ellen jelölték szombaton klubjuk kezdőcsapatába), de a Felcsútról induló futball-újjáépítés a sportág teljes hazai, sőt Kárpát-medencei megújulásának a motorja és szimbóluma lett.
A Pancho Aréna amúgy alkalmas El-selejtezők megrendezésére (játszott itt már a fehérváriak ellen korábban a Bordeaux vagy a Partizan is), és a Puskás név sem cseng majd idegenül a nemzetközi mezőnyben…