Járja be az átadó előtt az új paksi stadiont! – videó, galéria

TEKINTSEN BE AZ ARÉNÁBA! ~ AZ NSO TV RIPORTJA

„Csak itt ne kellene játszani! – Szabó János nevetve eleveníti fel, évekkel ezelőtt hogyan sóhajtottak fel a vetélytársak, amikor beléptek a Fehérvári úti sporttelepre. –   Bementek a kis öltözőjükbe, ahol aligha érezték komfortosan magukat. Aztán kisétáltak a pályára, és csak lestek… Képzelhetjük, mennyi kedvük volt itt futballozni – kiváltképp a kiváló körülményekhez szokott topcsapatok játékosainak. Ezért is fordulhatott elő, hogy mire egy-két csapat felocsúdott, már kettő-nulla volt ide. Na, ez a lélektani előnyünk most elszállt, egy ilyen stadionban már az ellenfél is könnyen felpörög a meccsre. Sebaj, nekünk még nagyobb előnyt jelent, hogy ilyen csodálatos lett az otthonunk.”

Szabó János az elkészült, szombaton az Újpest FC elleni bajnoki nyitányon átadandó paksi stadion főlelátóján mondja ezt. S ha valaki, ő mondhatja, hiszen az egyik legrégebbi bútordarabnak számít a Tolna megyei csapatnál: egy féléves siófoki kitérőt leszámítva 12 esztendeje erősíti a zöld-fehéreket. A jelenlegi keretből nála többször senki sem játszott a Paksban – 263 tétmérkőzés szerepel a neve mellett, amivel a képzeletbeli dobogó második fokát foglalja el. Az első helyen Bartha László áll a maga 285 meccsével, de miután a középpályás nemrég Pécsre szerződött, a balhátvéd már a 2020–2021-es idényben előzhet.

„Az új stadionban rekordot dönteni, az lenne ám a csúcs!” – mosolyog a hatszoros válogatott futballista, aki, mint kiderül, idegenvezetőként is megállná a helyét, a Nemzeti Sportot tudniillik úgy kalauzolja körbe a létesítményben, mintha nem csupán harmadszor, hanem ezredszer járna itt.

„Három bejárata van a főépületnek, az egyiket a VIP-vendégek, a másikat a sajtó munkatársai, a harmadikat a meccs résztvevői, vagyis a játékosok, az edzők és a játékvezetők használhatják – meséli, miközben kivételesen mi is a futballisták ajtaján lépünk be, hogy betekintést nyerjünk a főszereplők világába. – Ha javasolhatom, forduljunk nyomban balra, mert ez a hazai szárny. Az első helyiség a szakmai stábé, a második a csapaté. A mezszámok jelzik, kinek hol a helye. Az enyém a harmincas, tőlem balra Gévay Zsolt, jobbra Haraszti Zsolt ül. Remélem, ez nem rossz előjel, mert eddig Könyves Norbert és Kecskés Tamás volt a szomszédom, csakhogy a nyáron mind a ketten távoztak… Hogy milyen alapon választottunk helyet? Bejöttünk, és mindenki oda ült, ahol szimpatikus volt neki. No, lépjünk beljebb! Itt található a tusoló, és ha még beljebb megyünk, máris a wellnessrészlegbe érkezünk. Két szauna és egy pezsgőfürdő áll rendelkezésünkre. Ha azt nem is jelenthetem ki, hogy ez párját ritkítja, azt igen, hogy nekünk ez is óriási előrelépés. És még mindig van tovább: az utolsó szoba a masszőrök birodalma. Aki kicsit is jártas a futballban, tudja, ez az egyik legfontosabb helyiség.”

Nem kevésbé fontos a konditerem. S mivel a Fehérvári úton már az is van, Szabó János oda is bevisz minket. Itt jegyezzük meg, a heti egyetlen szabadnapján szakít időt rá, hogy az NS stábját kísérje, ennek megfelelően az előírt pihenéssel telik a napja, a futópadra is csak a fotó kedvéért lép fel. „Azért ez komoly, ugye? – néz büszkén körbe a különböző gépekkel és súlyzókkal teli teremben a rutinos balbekk.  – Itt még nem is edzettünk, lám, egy-két masina nincs is kicsomagolva. Kedvencem nincs köztük, ugyanakkor nem vitás, mindegyikre szükség van ahhoz, hogy jó erőben legyünk. Kukkantsunk át a szomszédba is! Ez a szertár. Még üres, de szombatra már tele lesz, ha minden igaz, addigra az új mezek is megérkeznek. Alig várjuk, hogy magunkra ölthessük – az tényleg ünnepnap lesz nekünk.”

Megkockáztatjuk, még a játékvezetőnek és segítőinek is, akik szerfelett kulturált körülmények között készülhetnek majd a meccsre. Két helyiség áll a rendelkezésükre – ha hölgy is akad a stábban, értelemszerűen övé az egyik, ha pedig csak férfiakat jelöl az illetékes bizottság, ők legalább kényelmesen elférnek. A vendégcsapat tagjai szintúgy: a másik szárny végén található öltöző csaknem olyan tágas, mint a hazai, és akkor még nem szóltunk arról, hogy a riválisok edzői, ha úgy gondolják, az öltöző melletti szobát is igénybe vehetik. S hogy a látogatók masszőrjeinek is jár külön helyiség? Naná!

A legfontosabb vendégek a Skyboxból követhetik figyelemmel az eseményeket, de ha nem az üvegablak mögül szeretnék nézni a mérkőzést, kiülhetnek a lelátóra, ahol a Paksi FC címerével díszített bőrfotelben ugyanúgy garantált a kényelem. Attól sem kell tartaniuk, hogy eső esetén eláznak – a stadion immár minden szeglete fedett.

„Amióta a felnőttcsapat tagja vagyok, szinte minden megváltozott – mondja Szabó János. – Ez a város, ez a klub megérdemelte, hogy tizenötödik élvonalbeli idényének csodálatos arénában vágjon neki. A régi stadionban kezdődött az NB I-es karrierem, sok szép emlék fűz ahhoz is, ott lettünk bajnoki ezüstérmesek és Ligakupa-győztesek. Megéltünk nehéz időszakokat is persze, de azokat már elfelejtettük. Az utóbbi időben a stadion másik oldalán öltöztünk, annak is megvolt a maga bája. Olyan szűk volt, hogy majdhogynem egymáson ültünk. Viszont a ránk jellemző családias hangulat adva volt – az egyedülálló, csupa magyar játékos alkotta közösségnek is köszönhető, hogy kiharcoltuk a bennmaradást. Még egyszer azonban nem akarjuk átélni, amit legutóbb. Azt mondom, legyen olyan jó a csapatunk, mint a stadionunk, akkor nagy bajunk nem lehet, sőt!”