Játékossors: „Elég volt, befejeztem!” – Rudolf is visszavonul

Valami lehet a levegőben, ami miatt sorra jelentik be visszavonulásukat a korábbi válogatott vagy éppen gólkirály futballisták. Ezen a nyáron akasztotta szögre a futballcipőjét Bajzát Péter, Gera Zoltán, Hajnal Tamás, Polonkai Attila, Tisza Tibor, Vanczák Vilmos, valamint Vermes Krisztián és itt a legújabb bejelentés: Rudolf Gergely is felhagy az aktív pályafutással.

„Tisza Tibor külön is felhívott, hogy beavasson a részletekbe, és akkor azt mondtam neki, hogy már én is meghoztam a döntést, visszavonulok" – mondta a 33 esztendős Rudolf Gergely, aki a legutóbbi fél évben az élvonalból kieső Balmazújvárosban futballozott.

„Voltak ajánlataim, folytathattam volna tovább a futballt, de úgy döntöttem, ez a legjobb pillanat arra, hogy befejezzem a pályafutásomat – fogalmazott a csatár. – Ha nem lesről születik az utolsó fordulóban a Fradi elleni meccs hosszabbításában a gólom, és, mondjuk, bent maradunk a Balmazújvárossal, elképzelhető, hogy ráhúzok még egy évet, de sajnos ezen már nem kellett elgondolkodnom, mert kiestünk. A vállalkozásomra akarok koncentrálni, befejezem a tanulmányaimat a nyíregyházi egyetemen, illetve minél több időt szeretnék tölteni a családommal, a másfél éves ikerfiaimmal. Nagyon szeretek gólt rúgni, de számomra most már a kis Henrik és Richárd az első, a második és a harmadik is."

Amikor a télen Balmazújvárosba igazolt a 28-szoros válogatott játékos, akkor arról is beszélt, hogy ezzel a lépéssel adott még magának egy esélyt. Ezek szerint már akkor benne volt a pakliban, hogy az elmúlt tavasz lesz az utolsó szezonja?

„Többször elmondtam, a végleges hazatérés szándékával igazoltam Nyíregyházára, már nem akartam még egyszer csapatot váltani. Aztán úgy alakult, hogy el kellett mennem a szülővárosomból, de költözni már nem akartam. Eleget voltam távol, futballoztam tíz évet külföldön, jó néhányat itthon. Elég volt, befejeztem!"

Rudolf Gergely tizennégy esztendősen került Franciaországba, a Nancy akadémiájára. Ha az ikrek közül az egyik annyi idősen majd odaáll eléje, hogy külföld felé veszi az irányt, támogatja ebben az apuka?

„Azonnal! Nem bántam meg, hogy fiatalon külföldre kerültem, ha akkor itthon maradok, talán nem is futballoztam volna tovább, hanem inkább a tanulást választom, de úgy voltam vele, hogy az bizony soha- sem késő. Sikerült leérettségiznem Franciaországban, aztán itthon is, most pedig egyetemre járok, közgazdasági karon tanulok gazdálkodást és menedzsmentet. Amúgy pedig a pályafutásom kapcsán abszolút nincs hiányérzetem, elégedett vagyok a karrieremmel. Talán ha lett volna egy olyan menedzserem, aki nemcsak a saját érdekeit nézi, hanem az enyémet is, lehetett volna benne egy kicsivel több. Ám így sem lehetek elégedetlen, mert játszottam neves futballisták oldalán és ellen is, voltak klubsikereim, a válogatottban is akadt jó időszakom. Lehet utánam csinálni!"

A korábbi válogatott támadó fél mondat erejéig már utalt az ingatlanokkal foglalkozó vállalkozására – vajon a játékos-pályafutása lezárását követően el tudja magát képzelni a futballban is?

„Vannak terveim a futballban is, szeretnék fociakadémiát létrehozni, ennek is körbejárom a lehetőségeit. Rengeteg olyan tapasztalatot szereztem külföldön, amelyet itthon nehéz lett volna szereznem, és úgy gondolom, hogy ezeket kötelességem lesz átadni annak reményében, hogy a magyar futball fejlődjön."