Kovács Zoltán: A Fehérvár FC működése alapján a Bundesligában is megállná a helyét

– Ha javasolhatom, essünk túl a nehezén mindjárt az elején!
– Rendben – bólintott Kovács Zoltán, a Mol Fehérvár FC sportigazgatója.

– Vaduz…
– Gyönyörű hely, kedves emberek lakják, bár ezt a csapat edzőjéről nem mondanám el… Miután kettő-nullára kikaptunk, és kiestünk, gratuláltam a Vaduz vezetőinek, megköszöntem a szívélyes fogadtatást, ugyanakkor hozzátettem, ha nem haragszanak meg, turistaként sem térek ide vissza. Hiszen tizenhárom évvel ezelőtt játékosként, most klubvezetőként volt részem súlyos kudarcban, rosszabb nem is lehetne a mérlegem.

– Melyik volt a nagyobb csalódás?
– Egyik nagyobb volt, mint a másik. Ami a mostanit illeti: klubunk mára eljutott odáig, hogy egy liechtensteini csapat ellen nem lenne szabad kiesnie. Ezt egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak! Az évek során kialakult az imidzsünk, elértünk egy bizonyos szintre, valahol a mélyén természetesnek kellene lennie, hogy a Vaduz elleni párharcból, még ha nem is könnyen, de mi kerülünk ki győztesen. Elfogadom, hogy a nemzetközi porondon elsősorban az eredmény számít, nem a mutatott játék, csakhogy ezúttal eredmény sem volt. Csak ismételni tudom, amit a minap a klubhonlapon nyilatkoztam: csapatunk messze nem azt játszotta, amire képes. A Vaduz elleni első mérkőzés ötödik percében gólt szereztünk, onnantól fogva jóformán nem futballoztunk. Akkor kaptunk észbe, amikor a visszavágó hosszabbításában kétgólos hátrányba kerültünk – egyik helyzetet alakítottuk ki a másik után, ám a futball megbüntetett bennünket. Megjegyzem, joggal.

– Vagyis azt kapták, amit megérdemeltek?
– Mindkét csapat azt kapta, amit megérdemelt – a liechtensteiniek a továbbjutást, mi a kiesést. Ezt egyebek mellett azért sajnálhatjuk, mert a Chelsea, a PAOK és az AEK Athén után megint elhozhattunk volna egy topcsapatot Magyarországra. Az Eintracht Frankfurt elleni csata nem csupán a játékosok és a szakmai stáb számára lett volna értékmérő, a klubnak is. Borítékolható telt ház, mindnyájunknak sokat jelentett volna, hogy négy esztendő után ismét otthon, Székesfehérváron játszhatunk nemzetközi kupameccset. Most várhatunk erre újabb egy évet.

– A vaduzi búcsút követően felvetődött az edzőváltás lehetősége?
– Egy jelentős klubnál, márpedig a „Vidi” ilyen, a folyamatokat kell vizsgálni. Ha baj van, egymás szemébe nézve kell megbeszélni, ki miben hibázott. Korábban is elmondtam már, Magyarországon a győzelemnek sok gazdája van, a vereségnek kevés, de embernek kell maradni a nehezebb pillanatokban is. Nálunk a siker ugyanúgy közös, mint a kudarc. Sohasem döntünk egy meccs alapján. Próbálunk az esküvő és a temetés között maradni, ahogyan nem ünneplünk túl egy sikert, egy vereség miatt sem akarjuk azonnal a fejét venni valakinek. Ez a csapat az elmúlt két évben Marko Nikolics vezetésével lett bajnok, Magyar Kupa-győztes, miközben az Európa-ligában bejutott a csoportkörbe. Az említett eredményekkel kivívott bizalmat az edző nem tudja egy mérkőzéssel lerombolni. A kiesés után őszinte kommunikáció zajlott köztünk, ma már tudjuk, miben kell előrelépnünk.

– Elárulja, miben?
– Vannak olyan részek, amelyeket házon belül kell kezelni és megoldani, nem a nyilvánosság előtt. Az sohasem vezet jóra, ha valaki a médiában üzenget.

– A bajnokságot három győzelemmel indították. Ez azt jelenti, hogy túlléptek a kupakiesésen?
– Muszáj túllépni rajta. Volt, van és lesz teendőnk bőven. Más kérdés, hogy egy második körös kiesés befolyással van a klub életére és az én munkámra is. Hogy mást ne mondjak, tavaly volt olyan játékos, akit a csoportkörös szereplés vonzott Fehérvárra. Bármennyire is szeretnénk, a vaduzi vereséget már nem tudjuk jóvátenni az NB I-ben elért sikerekkel. Jó lett volna minél tovább három fronton harcolni, de már nincs más választásunk, mint a megmaradt kettőre fókuszálni. Mert van egy jó hírem: a „Vidinek”, mint minden évben, ezúttal is a bajnoki cím megszerzése és a Magyar Kupa elhódítása a célja.

– Elvárás a két arany?
– Igen! Bajnokok és kupagyőztesek akarunk lenni!

– Gyaníthatóan a Ferencvárosnál is hasonló szándékkal vágtak neki az idénynek.
– Nem lep meg. A zöld-fehérek nagyon erősek, az előző bajnokságot megérdemelten nyerték meg, bizonyára ezúttal is ők lesznek legfőbb riválisaink. Bár ha abból indulok ki, hogy tavaly ötször találkoztunk velük, és három győzelem, valamint egy döntetlen mellett csak egy vereséget szenvedtünk, azt kell mondanom, nekünk a kisebb csapatok ellen kell ügyelnünk arra, hogy ne veszítsünk pontokat. Mindazonáltal tagadhatatlan, a Fradi is tovább erősödött, csakúgy, mint mi.

– Mások mellett Ivan Petrjakkal bővült a fehérvári keret…
– Ivan rövid idő alatt megmutatta, topkategóriás futballista, ráadásul remek karakter. Jelentős erősítés.

– Az Üllői úton nem vették jó néven, hogy szerződtették, ennek hangot is adtak a vezetők. Az önök részéről viszont nem érkezett reagálás.
– Arra, hogy különböző fórumokon mi látott napvilágot, nincs ráhatásunk. Mi pontosan tudjuk, mi és hogyan történt. A ferencvárosiak érzelmeit ellenben megértem, én sem örülnék, ha az egyik legjobb játékosunk a vetélytársunkhoz kerülne. Egyet azért ne felejtsünk el: mi nem a Fraditól szerződtettük Ivant, hanem a Sahtar Donecktől.

– Az FTC azóta igazolt úgy játékost, hogy a megállapodásban rögzítette: nem mehet a „Vidibe”. Önök is írásba foglalják, hogy a IX. kerület „tiltott zóna”?
– Nem.

– Immár teljes a keretük?
– Nagy mozgás már nem várható, ám érkező ugyanúgy lehet, mint távozó. Van érdeklődés néhány futballistánk iránt, mi is dolgozunk még transzferen, meglátjuk, mi lesz.

– Augusztus tizennyolcadikán volt négy éve, hogy kinevezték a „Vidi” sportigazgatójának. Nagy utat tettek meg azóta?
– Szerintem igen. A keretünk értéke megduplázódott, miközben több millió eurós értékben adtunk el futballistákat. Állandóság és kiszámíthatóság jellemzi a klubot – leszögezem, ez nem az én érdemem, hanem a tulajdonosunké, illetve a támogatóinké. Folyamatosan harcolunk az elemekkel, szerencsére harcos típusok vagyunk. Saját stadion nélkül nyertünk bajnokságot és jutottunk az Európa-ligába, miután visszatérhettünk a Mol Aréna Sóstóba, újra ki kellett költöznünk onnan. A névváltozások miatt a szurkolók bojkottálták a meccseinket, de örülünk, hogy visszatértek, sokat segítenek a csapatnak. Nyugodt szívvel kijelenthetem, van egy klub Magyarországon, amely a működése alapján a Bundesligában is megállná a helyét. Tiszta viszonyokat teremtettünk, a mögénk felsorakozó szponzorok a pénzükért cserébe eredményeket kapnak. A legnagyobb változás azonban az, hogy a Mol Fehérvár FC külföldi megítélése rendkívül pozitív lett az évek során.

– Az elmúlt négy évben egyszer sem jutott eszébe, hogy ez nem hiányzik önnek?
– Őszintén mondom, hogy nem. Van rajtam felelősség és teher, de elbírom. A feleségem szokta mondani, ha nem lenne családom, halálra dolgoznám magam. Hála az égnek, van egy gyönyörű családom, ezért „csak” nagyon sokat dolgozom. Persze minden szempontból megéri.