Kubatov: Abba Fradi-elnökként nem csak én halok bele – a teljes interjú!

– Olvasta, elnök úr?
– Olvastam – mondja Kubatov Gábor, és a Ferencváros elnökével így máris témánál vagyunk, vagyis a Nemzeti Sport keddi számában megjelent Csányi Sándor-interjú egyik passzusánál, amelyben a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke az elhíresült „Valakik nem akarják, hogy bajnok legyen a Fradi…”-féle nyilatkozat kapcsán azt mondta lapunknak, szerinte gyáva dolog így üzengetni.

– Kíváncsian várom a válaszát…
– Akinek nem inge, ne vegye magára. De azt biztosan állíthatom, a kritika nem az elnök úrnak szólt.

– Márpedig nézhetem ezt az inget elölről, hátulról, de csak azt látom, hogy az MLSZ elnöke ezt kifejezetten a Fradira szabta – vagy ön szerint nem?
– Csak ismételni tudom magam, akinek nem inge, ne vegye magára. Ugyanakkor roppant tanulságos az, ami történt.

– Neheztel?
– Dehogy! Bennem nincs cseppnyi harag vagy sértettség sem, sőt elmondhatom, hogy személyes jó viszonyt ápolok az elnök úrral, ráadásul Csányi Sándort a rendszerváltás utáni legjobb MLSZ-elnöknek tartom. Ő csak beletesz a magyar futballba, és nem kivenni akar, szerelmese a magyar labdarúgásnak, és elvitathatatlan, hogy az elnöki munkájának hála minden pillére áll a focinknak, anyagilag stabil és átlátható, valamint fejlesztések zajlanak, szakmai előrelépés is történt…

– És akkor most jön a de…
– Az apparátus. Azzal – mi a Fradiban úgy véljük – baj van.

– És mi a baj?
– Az MLSZ-nek vannak jó kezdeményezései, azonban sokat közülük képtelen befejezni. Talán a legmarkánsabb példa, hogy nem képes elkészíteni hosszabb távon az időpontra lebontott teljes meccssorsolást. Ezt sikerül megvalósítani Németországban, ahol a szurkoló már január negyedikén tudta, hogy április nyolcadikáig a meccseket hány órakor kezdik el. Mi viszont a most zajló bajnokság során – például – még az idénynyitó előtt nyolc nappal sem ismertük a Haladás elleni meccskezdési időpontot, ami lássuk be, nonszensz. Angliában tavaly július hetedikén hozták nyilvánosságra az augusztusban megkezdődött bajnokság szeptember végéig érvényes menetrendjét. Hol vagyunk mi ettől? Így azért jobban lehet tervezni. A Fradi ráadásul bérlő a Groupama Arénában, és itt bizony előfordulhat, hogy bizonyos napokon, napszakokban más eseményeket is rendezhetnének. Konferenciát, esküvőt, bármit. Ami nagy bevételt jelenthet. Miközben a kluboktól a feszes rendet követeli meg az a szövetség – amelynek úgymond minden porcikájával az MLSZ-t alkotó klubokért illene tevékenykednie –, gyakran következetlenül, a csapatok érdekeinek figyelembe vétele nélkül működik. Illetve igencsak következetes abban, hogy ha úgy véli, sérelem éri, rögvest bírságol, büntet.

– Mit kellene tenni?
– Erre a kérdésre a fociszurkolók adják meg a választ. A Fradi esetében rendkívül intenzív a kapcsolat a szurkolókkal, azokkal, akik regisztrált tagként vesznek részt az egyesület életében. Minapi felmérésünk például azt mutatta meg, hogy a drukkereink az MLSZ FTC-vel szembeni döntéseit rendkívül magas arányban, több mint nyolcvan százalékban elutasítják, azokkal nem értenek egyet és támogatják a fellépésünket. Jó, mondhatjuk, a drukkereink elfogultak az irányunkban, de nekünk érthetően a legfontosabb azoknak a véleménye, akik a klubunkért szurkolnak. A Ferencvárosnál ma már megközelítőleg százezer szurkolóikártya-tulajdonos van, és negyvenötezer olyan tag, akivel a modern kommunikációs csatornákon keresztül heti szinten tartjuk a kapcsolatot. Nem lehet sajnálni az időt, energiát mondjuk arra sem, hogy hangüzenetet küldjünk, amelyben az egyik legnépszerűbb játékosunk üzen a szurkolónak: „Böde Dani vagyok, gyere ki a meccsünkre!” Lehet, hogy beleöregszem, mire telt ház lesz minden meccsünkön, de az irány jó. És azért jó, mert következetes, amit az a focirajongó értékel, aki korábban azt mondta, azért nem jár meccsre, mert nincs meg a személyes biztonságérzete. A Fradi esetében rendkívül széles körről beszélünk, egy 2015-ös reprezentatív felmérés szerint mintegy 1.7 millióan szimpatizálnak a klubbal, és a mérkőzéseink látogatottsága is a legmagasabb itthon. Ekkora nagyságrend mellett már minden részlet számít. A meccskezdés, a jegyár, a tisztaság, a biztonság, milyen kiszolgálást kap a belépéstől a távozásig. A felméréseink alapján kiderült az is, hogy egy FTC-szurkoló – hangsúlyozom, átlagban – százhat kilométerre lakik a Groupama Arénától. Kétszáztizenkét kilométert tesz meg tehát azért, hogy láthassa csapatunkat. Ezért nem mindegy az sem, amiről az előbb beszéltem, hogy az MLSZ mikor és milyen meccsprogramot készít, azaz előre kalkulálhatót, vagy erősen foghíjasat. Egy bérletest – és ez már innentől nemcsak a Ferencvárost, hanem az összes NB I-es klubot érinti – hogyan tudunk a futballunk mellé állítani, ha – esetünkben – a tizenhét hazai meccs közül maximum ötnek ismeri a pontos kezdési időpontját a bérletvásárláskor, de a további tizenkettőről fogalma sincs? S akkor még egy gondolat a százhat kilométerről… Ha a bajnokink este fél kilenckor kezdődik, szurkolónk mikorra ér haza? Egyáltalán hogyan tud hazajutni, ha mondjuk vasúti menetrendekhez kell igazodnia? Hogyan tudjuk így a gyerekeket a futball, a pályák felé csábítani?

– Tehát úgy érzik, hogy a késő délutáni meccskezdés megdobná a nézőszámot?
– Ötszáz, vagy akár ezer nézővel több lehetne a stadionunkban, de megkockáztatom, az összes magyar pályán, ha az élvonalbeli bajnoki meccsek kezdési időpontjai minden szurkoló számára hosszú távon tervezhetők lennének, és nem késő estébe nyúlóan érnének véget. Amúgy a kezdési időpontokkal kapcsolatos kérdés azért is fontos, mert az emberek ma már nem úgy járnak meccsre, mint régen, hogy felpattannak a huszonnégyes villamosra, mennek egy megállót a metróval, majd vesznek egy jegyet a pénztárnál, hanem interneten válogatnak a szórakozási lehetőségek között. Jellemző, hogy meccsjegyeink ötven százalékát már online felületen váltják meg a drukkerek. És az tévhit, hogy a mozijegy olcsóbb, mint a futballmeccsé, nálunk is lehet akár ezernégyszáz forint a belépő, ráadásul a Groupama Arénában nincs olyan szektor, amelyből ne lehetne tökéletesen élvezni a látványt.

– Az elmondottak alapján a Fradi rendkívül tudatosan működtetett klub, éppen ezért érthetetlen, hogy sértettségből kivonul egy tekintélyes, és éppen az érdekérvényesítést segítő MLSZ-bizottságból…
– Nem sértődtünk meg, nem vonultunk ki. Az NB I-es bizottság ülésein a mai napig ott vagyunk, hallatjuk a hangunkat. Vezérigazgatónk, Orosz Pál volt az NB I-es bizottság vezetője, több okból is lemondott. Előfordult, hogy egy előre közösen megbeszélt javaslat úgy szólt, hogy „A”, akkor mintha nem is mondtak volna semmit, a szövetség egy felsőbb szintjén megszületett a „B”-döntés. A lemondásban nyilván szerepet játszott a bírói tévedésekkel kapcsolatos Fradi-javaslat elutasítása is, hogy a sokak által kritizált, professzionális szintre emelt játékvezetés erőteljesebb számonkérést, vagy ha úgy tetszik, kontrollt kapjon. Igen, tudom, a bírói tévedés benne van a futballban, ám míg a szurkoló, a játékos, az edző, a kamerának nyilatkozó futballista megannyi szabály mentén dolgozik, addig a profi futballban az egyik legfelelősségteljesebb munkát végző szereplő szinte következmények nélkül ronthat. Igenis meg kell vizsgálni, hogy ez a terület jól működik-e, és a sportág érdekében, sőt mondhatjuk, hogy a sportág még jobb eladhatósága érdekében hol kell rajta javítani.

– Bírónk viszont van a Bajnokok Ligájában, míg az aranyérmes csapatunk a sorozat előszobájába sem jutott el. Ez nem baj?
– Dehogynem baj! És abba, hogy a csapat kiesik az előselejtezőben, nemcsak én, a Ferencváros elnöke halok bele, hanem talán még az a szurkoló is, aki a rivális csapatoknak drukkol. Nyilván a Bajnokok Ligája még álom, de ma már odáig igenis el kell jutnia a legjobb, legerősebb magyar csapatnak, hogy az Európa-liga csoportkörébe kerülésre esélye legyen.

– Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy minden bajra, vitára az eredményesség, a jó futball a gyógyír. Hol tart ma ebben a Ferencváros?
– Mondhatom, hogy szerencsés klub a miénk, hiszen nálunk akkor is a bajnoki cím megszerzése a cél, ha az ificsapattal kellene kiállni a meccsekre. Ha szurkolóinkat arra kérnék, sorolják fel az ezüst-, bronzérmes helyezéseket, legyintés lenne a válasz. A Fradiban csak az aranyérem számít. A minőségi szakmai munkához megvan a háttér. Thomas Dollnak játékosként és edzőként is van neve a nemzetközi futballéletben, Ralf Zumdick és Theo Schneider is tekintélyes múltú szakvezető, és ami ugyanilyen fontos, ma a ferencvárosi futballista azt látja, hogy éppolyan körülmények között készítik fel, mint teszik Berlinben vagy Brüsszelben.

– Miért nincsenek a mai Fradiban saját nevelésű gyerekek, illetve miért trend még mindig légiósokat hozni, amikor látható, a magyar srácok is vannak olyan jók, mint a tucatlégiósok?
– A Ferencváros utánpótlásában szinte mindent az alapokról kellett kezdeni. Az elnöki időszakom alatt csak most jöhet ki talán az első olyan generáció, amelynek tagjai a profi csapatban is bizonyíthatnak. Tizennégy, tizenöt, tizenhat éves srácokról beszélünk, tehát még idő kell, hogy valódi értékek lehessenek. A téli felkészülési mérkőzéseken a drukkerek már találkozhattak az ifjúsági korú játékosainkkal is, mint például a kapus Varga Ádámmal, illetve Csernik Kornéllal, Csonka Andrással, akiket öröm volt nézni, hogy mennyire várják a lehetőséget. A légiósok? Nagy sztárt a magyar futballba nehéz elhozni. Mi arra törekszünk, hogy olyan játékosoknak adjunk bizonyítási lehetőséget, akik – és most erre nincs jobb szó – elmenedzselték magukat. Muhamed Besic, Cristian Ramírez azonban nálunk felépítette magát, megtalálta a karrierjének megfelelő lépcsőfokot – a Fradiban –, de magyar srác is volt ilyen, hiszen Nagy Ádám, Nagy Dominik is tőlünk indult tovább Olaszország, Lengyelország felé. Ígéretes játékos a nigeri támadónk, Amadou Moutari. Vagy említhetem Kleinheisler Lászlót is, akinek a Ferencváros lehet a legtökéletesebb terep arra, hogy kibontakoztassa tehetségét.

– Gondolom, abban azért nincs vita, hogy a Ferencváros és vele együtt a magyar futball a magyar játékosok által lehet igazán nagy ismét?
– Olyannyira nincs, hogy ezt a jövőt építjük. A népligeti sportcentrum már ma is jelentős utánpótlásközpont, és hamarosan eljutunk oda, hogy még több tehetségnek lehet itt minőségi képzést adni. És a minőséget szó szerint értse, a mi gyerekeinknek, ha elmennek külföldre, akkor nem kell szájtátva nézniük a létesítményeket, edzőtermeket, felszereléseket, mert ugyanezt idehaza is megkapják.

– Klubvezetőként nyilván szembesül azzal, hogy akár fiatal, akár rutinos, akár tehetséges, akár ügyeskének nevezhető játékosról van szó, csak a pénz számít. Sok futballistát aránytalanul túlfizetnek, és felvetődött az ötlet, érdemes lenne-e bevezetni az úgynevezett fizetési sapkát. Támogatná?
– Nem. A fizetési sapka ismét kikényszerítené, amit hála az égnek, éppen a futball támogatottsága, a sportágfejlesztés révén sikerült megszüntetni: hogy bújtatott pénzeket fizessenek a játékosoknak. Ráadásul a mi focink kényes egyensúlyi helyzetben van, hiszen miközben idehaza azt mondjuk, túlfizetik a profikat, ez a kereset nyomában sincs a külföldön megkereshető pénzeknek. A fizetési sapka pedig az amerikai sportok védjegye, és ne feledjük, hogy az ottani csapatok egyrészt nem eshetnek ki, másrészt ki sem teszik a lábukat a nemzetközi kupaporondra. Nekünk viszont ott lesz dolgunk a bajnokság végén.