Labdarúgás: Ilyen támogatással jobb eredményeket értem volna el – Kisteleki István

„Mindig betartottam, hogy nem gyakoroltam kritikát ott, ahonnan eljöttem. Akár a Vasast, az Újpestet vagy a szövetséget hagytam el. A magyar futballban látok jó és kevésbé jó dolgokat, de én ma már szurkoló vagyok, más szemszögből tekintek rá – mondta Kisteleki István, aki 2006 és 2010 között, Csányi Sándor kinevezése előtt volt az MLSZ első embere. – Szurkolok a magyar labdarúgásnak és a magyar sportnak. Örülök, hogy a kormánynak köszönhetően ilyen jelentős támogatást kap a sport, amelyet szerintem megérdemel. Persze a labdarúgásban vannak árnyoldalak, de hol nincsenek? A focihoz mindenki ért, sok a kritika.”

„Amikor a magyar futballért dolgoztam, minden tőlem telhetőt megtettem. Más kérdés, hogy mennyire vagy miként sikerült. Vannak szép emlékeim ebből az időszakból. Látom, mi történik ma a labdarúgásban, látom a minőséget, van róla véleményem, de ezt még baráti körben sem szoktam hangoztatni. Nem az én dolgom, hogy bárkit bíráljak. Feltételezem, hogy aki a magyar futballban dolgozik, jó szándékkal teszi azt.”

„Az én elnökségem alatt is sok probléma volt, de általában a pozitív események jutnak eszembe. Az U20-as világbajnokságon szerzett bronzérem, a telki edzőközpont átadása, a Puskás-díj létrehozása – igaz, utóbbit kevesen kötik a nevemhez. Ezek olyan sikerek, amelyek a szakmai tudásunknak és lelkes munkánknak is köszönhetőek, nem a véletlen művei. A szépre szívesen emlékszem, a rosszat igyekszem elfelejteni. Tisztességesen és becsületesen dolgoztunk. Úgy érzem, tudtam volna tovább jól végezni a dolgomat, de nem így alakult.”

„Sikeresnek tartom a stadion- és pályaépítési programot. Olyan szerencsés helyzetben van a magyar futball, hogy bűn, ha ezzel nem tud élni. A labdarúgásban lévő tudást nem tartom elegendőnek ahhoz, hogy a támogatáshoz megfelelő eredményesség párosuljon. Ez nem az MLSZ vagy az elnök [Csányi Sándor – a szerk.] kritikája, inkább a sportág hazai ágazatának egészéé. A szakmai tudás hiánya jellemzi a magyar labdarúgást, s nem a játékosokra gondolok. Meggyőződésem, hogy rendelkezem a megfelelő tudással, amely ma hiányzik. Ilyen támogatással jobb eredményeket értem volna el az elmúlt tíz évben. Mi szerény körülmények között dolgoztunk. Az akkor elért eredmények a támogatás függvényében óriásiak.”

Kisteleki István 2009 decemberében a fogadási botrány miatt támadások kereszttűzébe került, s váratlanul bejelentette, lemond az MLSZ elnöki tisztségéről.

„Nem velem képzelték el a folytatást. Talán újra megválasztottak volna, de nem akartam küzdeni. A labdarúgás érdekében ez nem lett volna jó döntést, így volt tisztességes. Csányi Sándor remek elnök. Annak idején én is szerettem volna, hogy ő vegye át az MLSZ irányítását, ám akkor még nem vállalta el a felkérést.”

„Úgy látom, nagy probléma, hogy a fejlődési utak iránya a közelmúltban gyakran változott, ami nem jó. Ebben mi jobbak voltunk, olykor kemény viták árán tudtuk véghez vinni, amit elterveztünk.”

Az edzőként többek között a Vasast, a BVSC-t, az MTK-t és az Újpestet is irányító Kisteleki elnökségéhez fűződik a 2000-es évek fogadási csalással kapcsolatos botránya, illetve az is, amikor 2006-ban a Ferencvárost kizárták az NB I-ből. Kisteleki a bundázásról beszélt, ám a Fradi esete nem került szóba.

„Álságos lenne, ha a bundabotrányról azt mondanám, nem tudtam róla. Amikor még játékos voltam, hihetetlen hibákat vétettünk. Sohasem fogadtam el, ha olyannal vádoltak, amit nem követtem el. Bírói ítélet van arról, hogy nem bundáztam. Az én szememben a bunda nem csak az, ha megegyezünk az eredményről. Az egész magyar futball rendszere erre épült, nem lehetett tisztán dolgozni. Az is bunda, ha valaki elcsalja az edzést, nem nyújt megfelelő teljesítményt. A mi elnökségünk alatt is ez volt a legnagyobb baj. A magyar foci évtizedeken keresztül nem termelt ki igazi profi teljesítményt. Ennek ittuk meg a levét mi is. Senki sem akarta a saját tudását megmérettetni, inkább másokat rágalmazott, történeteket talált ki. A bundabotrány nem volt olyan súlyos, mint sokan gondolják.”

„A fejlettebb országokban tisztább viszonyokat tapasztaltam. Németországban jártam főiskolára. Ott például kötelező volt részt venni az órákon. Itthon a Testnevelési Egyetemen nem. Papíron igen, de valójában nem. Kilencven százalékban mindenki talált kifogást, és szemet hunytak felette. Kölnben egy képzésre jártam Felix Magath-tal, aki az első néhány hétben sokat hiányzott. A tanár a diákok előtt elmondta, ha így folytatja, megszüntetik a hallgatói jogviszonyát. Nem volt kivételezés. Felix Magath onnantól kezdve minden előadáson ott volt. Remélem, ma már nem jellemző ez a magyar rendszerre! Annak idején Németországban a teljesítmény alapján ítélték meg az embereket.”

„Azok az országok, amelyek utcahosszal le voltak maradva tőlünk, megelőztek minket azzal, hogy a teljesítményt helyezték előtérbe. A magyar válogatottban nincs minőség. Láthattuk a különbséget a szlovákok és a horvátok ellen. Kíváncsi vagyok a Bulgária elleni mérkőzésre. Körülbelül egy szinten vagyunk a bolgárokkal. Talán hátrány nekünk, hogy egy mérkőzés dönt, ráadásul idegenben. Nem hiszem, hogy az Európa-bajnokságon való részvétel alapján kellene minősíteni a magyar futballt, bár örülnék, ha a Puskás Arénában szurkolhatnék a magyar csapatnak az Eb-n.”

„Az én elnökségem alatt is sok probléma volt, félreértés ne essék. Nem azt mondom, hogy akkor minden rendben volt, most meg nem. Nem könnyű a helyzet, de azt látom, küzdenek azért, hogy jobb legyen” – zárta gondolatait Kisteleki István.

A teljes beszélgetést ide kattintva meghallgathatja!