„Legjobb formánkban akár hárommal is verhetjük a svédeket”

– Elnök úr, kit állítana Dzsudzsák Balázs helyére?
– Ha nem haragszik, nem mondok nevet, úgysem fogadná meg a kapitány... – indította mosolyogva a Nemzeti Sportnak adott interjúját Csányi Sándor. – Egyfelől nem is mernék állást foglalni ez ügyben, másfelől a válogatott összeállítása kizárólag Egervári Sándor hatáskörébe tartozik. A csapatról szóló híreket persze óráról órára nyomon követem, és a tények ismeretében igazat adok a szakvezetőnek: amilyen örömteli, hogy még versenyben álunk a továbbjutásért, olyan szomorú, hogy az utóbbi időben ennyire balszerencsések vagyunk. Sajnos öt jó játékosunk is kiesett a svédek elleni, kulcsfontosságú mérkőzés előtt, mégis hiszek abban, hogy akik a helyükre lépnek, megfelelő helyettesnek bizonyulnak. Úgyhogy izgalmas és jó meccset remélek.

– Netán győzelmet is?
– Ez csak természetes, nem?

– Az OTP-székházban, úgy tűnik, igen. Abban a néhány percben, amíg önre vártam, a titkárságon dolgozó hölgyek azon tanakodtak, hány góllal nyerünk. A legmerészebb tipp a három nulla volt...
– Aki ezt jósolta, minden bizonnyal tisztában van vele: ha a végén esetleg pontazonosság alakulna ki Magyarország és Svédország között, ahhoz, hogy az egymás elleni eredmény számunkra legyen kedvező, három góllal kellene győznünk. Figyelembe véve, hogy pénteki vetélytársunk a FIFA-ranglista tizennyolcadik helyén áll, míg mi a negyvenötödiken, magasra tesszük a lécet, ha háromgólos diadalban bízunk, én mégis azt állítom, hogy ha a legjobb formánkat hozzuk, erre is van esély.

– A szurkolók örömükben alighanem lebontanák a Puskás Ferenc Stadiont... Apropó, eldőlt már, hogy a finnek elleni, október tizenegyediki Európa-bajnoki selejtezőt követően mi lesz az aréna sorsa?
– A kormány már megkapta a létesítmény sorsáról szóló előterjesztést, sőt úgy volt, a szerdai ülésén tárgyal is róla, ám végül annyi napirendi pont került terítékre, hogy elnapolta. Az így is biztos, hogy heteken belül döntés születik arról, miként történjen a stadion, illetve környezetének rekonstrukciója.

– Amikor megválasztották a szövetség elnökévé, kijelentette, hogy élete legnehezebb feladata előtt áll. Egy év és két hónap elteltével hogy érzi, nyithatna jósdát?
– Nagyot nem tévedtem. Sokat kellett és talán még többet kell dolgoznunk, s ugyan a munkánk korántsem látványos, ráadásul az eredményei is késleltetve jelentkeznek, elégedetlenségre nincs okom.

– Mi az, amit az eddigi sikerei közé sorol?
– Szerencsére van mit. Elkezdődött, mi több, már be is fejeződött a szövetség szervezeti átalakítása – minden területen kvalifikált, a futballt nem csak értő, de szerető szakemberek dolgoznak. Rendkívül örülök a Bozsik-program újbóli beindításának, és annak, hogy mivel a rendszer az óvodásoktól kezdve a tizennégy éves gyerekekig ad lehetőséget a sportolásra, tovább növelhetjük a labdarúgás tömegbázisát. A bajnoki mérkőzések látogatottsága ugyanakkor már emelkedett, amiként növekedtek a televíziós jogdíjakból származó bevételek is. Időközben a kormány is hozott olyan rendeleteket, amelyek hosszú távon a stadionok biztonságát, a futball finanszírozását és az utánpótlás-nevelés támogatását segítik elő.

– Feltételezem, hiányérzete is van az elmúlt esztendő kapcsán.
– Tagadhatatlan, akadnak még nehézségeink. Nemhogy az amatőr csapatoknál, a legtöbb élvonalbeli klubnál sem megfelelő az infrastrukturális helyzet, arról nem is szólva, hogy a profi egyesületek egy része anyagilag még nem áll stabil lábon. S említek még valamit: meglátásom szerint a gyerekekkel nem foglalkozik elég, kellőképpen felkészült szakember.

A CSÁNYI SÁNDORRAL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!