Leisztinger: Havi ajándékozási szerződésem van a DVTK-val

A DVTK labdarúgócsapatának többségi tulajdonosa, Leisztinger Tamás először is saját szerepvállalásáról, annak üzleti oldaláról beszélt a nol.hu-n is közzétett interjúban.

„Üzlet itt nincs: nyomokban sem lelhető fel. Egyelőre havi ajándékozási szerződésem van a klubbal. Sokféleképpen lehet társadalmi felelősséget vállalni, s ez az egyik módja. A kérdés az: van-e értelme akkor, ha már nincs szurkoló? Magukért kevesen csinálják, és ha üzletről nem beszélhetünk, akkor csak arról lehet szó: jó érzés sokaknak örömet okozni. Ám, ha nincsenek drukkerek a lelátón, akkor felvetődik: miért? Amikor a kiválasztással foglalkoztam, ez a téma nem volt a fejemben. Aki távolról jön, az nem érzi ennek a jelentőségét, de amikor belép, azonnal megérti, mit jelentenek a szurkolók” – fogalmazott az üzletemberből lett sportvezető, aki a hosszú távú célokra is kitért, illetve beszélt a klub költségvetéséről is.

„Igyekszünk fontolva haladni. A klubvezetés limitált eszközökből gazdálkodik. A legfontosabb most az, hogy éljünk az olyan vissza talán soha nem térő lehetőségekkel, mint a taoprogram és az egyéb támogatási formák. Ezek segítségével maradandót alkothatunk, mert annak tartom az utánpótlásbázis kialakítását vagy az új stadion fölépítését. Persze egy év alatt nem lehet behozni harminc esztendő lemaradását, de három évet lehet haladni. Építettünk egy négypályás utánpótláscentrumot, amelyet két játéktérrel bővítünk. A stadion, ha a taoprogram életben marad, 2014-re elkészülhet. Ezt nehéz lenne nem sikerként megélni. Igaz, meg kell említenem, hogy a helyi összefogás hiánya meglepett. Egymilliárd forintot nyertünk a társaságiadó-kedvezménynek köszönhetően, de csak hatszázmilliót tudtunk lehívni. A nyolcszázmillió forintos költségvetésünknek csupán három százaléka származik a szponzorációs bevételekből. Az utóbbi érthető, mert a gazdasági válság idején a vállalatok marketingkiadásai csökkennek, ám a taoprogramban még pénzügyi előnyökkel is jár, ha a cégek beszállnak. Nem tudom mivel magyarázni, hogy nem álltak mellénk, de a jelenség elgondolkodtat” – mondta Leisztinger, aki szerint csak nagyon nagy ráfordításokkal lehet itthon üzleti alapokra helyezni a futballt.

„Az üzleti alapú működéshez nagyon magas belépési küszöböt kell átlépni. Az látszik: a bevételi struktúra, amely a televíziós jogdíjakon, a közönség elköltött pénzén, valamint a szponzori juttatásokon nyugszik, nem tart el egy középmezőnybe tartozó csapatot. További hat-tízmillió eurós ráfordításra van szükség ahhoz, hogy úgy tekinthessünk a futballra, mint bizniszre, mert ekkora befektetéssel már jó eséllyel el lehet jutni az Európa-liga főtáblájára. Ez az álmunk, s abban reménykedem, hogy jó szakmai stábbal ezt az összeget akár két-hárommillió euróra is mérsékelni lehet” – fogalmazott a Diósgyőr többségi tulajdonosa, aki az interjúban azt is kifejtette, hisz a DVTK mint márka építésében.

Ezért jelent meg a piacon a DVTK-sör, a -tej és a -kávé, és mindezek, azt is szolgálják, hogy a klub az egész megye csapatává váljon.

Leisztinger ugyanakkor arra is kitért, mindezen törekvések mellett miért csökkent ősszel a nézőszám Diósgyőrben: „Ennek alapvetően két oka van. Az egyik az élvezhetetlen játékunk, a másik a lehetetlen meccskezdési időpontok. Akár kétezer szurkolót is veszíthetünk a rossz időzítés miatt, ami jelentős bevételkiesést okoz.”